Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-28 / 13. szám
Az elmúlt hetekben az érdeklődés középpontjában Hruscsov szovjet kormányfő és Kennedy amerikai elnök bécsi találkozásai álltak. A világ népei örömmel fogadták annak a hírét, hogy a találkozó elérte kitűzött célját és megtette a lépéseket a két nagyhatalom kapcsolatainak állandósításához vezető úton. A moszkvai Pravda a találkozó után többek között ezeket írta: „Senki sem várta azt, hogy a bécsi találkozó szenzációkat vagy csodákat hoz. Túlságosan bonyolultak a világ nemzetközi problémái ahhoz, hogy egycsapásra meg lehessen oldani azokat. A találkozó részvevői nem is tűzhettek N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártjának első titkára és kormányelnöke szívélyesen beszélget J. Kennedynek, az Amerikai Egyesült Államok elnökének feleségével A schönbrunni fogadáson Nyina P. Mruscsova J. Kennedy társaságában < íí. r maguk elé ilyen célt. Erőfeszítéseik célját másban látták: abban, hogy személyes kapcsolatot teremtsenek egymással, kicseréljék véleményüket a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatának kérdéseiről és más kérdésekről, amelyek a két felet érintik. Ezt a célt el is érték.“ Kennedy elnök a találkozóról visszatérve televíziós beszédet mondott. Beszédében többek között ezeket mondotta: „Találkozásunk alkalmával higgadt és beható eszmecserét folytattunk. Igen alaposan és őszintén kifejeztük nézeteinket mindazokról a fő kérdésekről, amelyek országainkat elválasztják egymástól ... A bennünket elválasztó szakadék ilyen rövid idő alatt lényegesen nem szűkül, de legalább az eddiginél nagyobb mértékben megnyíltak a tanácskozás útjai. Most már legalább mindkét részről kisebbek a veszélyes félreértések esélyei és azok az emberek, akiknek a döntésétől függ részben a béke, legalább megegyeztek abban, hogy fenntartják a kapcsolatot egymással." Kennedy ezt igen fontos eredménynek mondotta. Amíg a világ népei a bécsi találkozót az enyhülés kezdetének könyvelték el, addig Bonnban Nyugat-Németország vezető körei mindent elkövettek a feszültség fokozásáért. Provokációs célzattal június 16-ra Nyugat-Berlinbe hívták össze a Német Szövetségi Köztársaság parlamentjének ülését. Ezzel kapcsolatban a szovjet külügyminisztérium tiltakozó jegyzéket nyújtott át Franciaország, Nagy-Britannia és az USA moszkvai nagykövetségének. „A szovjet kormány — hangsúlyozza a nyilatkozat — elvárja, hogy az illetékes francia szervek, amelyekre napjainkban bizonyos felelősség hárul a Nyugat-Bsrlinben uralkodó helyzetért, haladéktalan intézkedéseket tesznek a Nyugat-Berlini veszedelmes akció felszámolására. A nyilatkozat továbbá hangsúlyozta, hogy a szovjet kormány nem nézheti közömbösen ezt az újabb nemzetközi provokációt, amelyet a Német Szövetségi Köztársaság készít elő Nyugat-Berlinben, amely nem képezi és nem is képezheti a Német Szövetségi Köztársaság részét. Genfben a Laoszról folyó tárgyalásokon a nyugati hatalmak ismét megkísérelték zsákutcába juttatni a tanácskozásokat. Az angol küldöttség szóvivője ugyanis kijelentette, hogy a tanácskozásokat mindaddig nem folytathatják, amíg nem fejezték be tanácskozásaikat erről a kérdésről kormányaikkal. A nyugati küldöttségek ezen állításaival szemben tudott tény, hogy a laoszi törvényes kormány haderőinek főparancsnoksága jelentései szerint: a lázadók a közelmúltban a tűzszünetet megszegve repülőgépekről amerikai tiszteket és más zsoldosokat dobtak le ejtőernyővel a Xing Khoung tartományban levő Pa Dong térségében, amelyet még a tűzszünet előtt elfoglaltak a felszabadító erők. A ledobott ejtőernyősöknek az volt a feladatuk, hogy szabotázs cselekményeket kövessenek el. Amíg a Biztonsági Tanács ülésén a portugálok minden erővel igyekeznek a maguk igazát bizonygatni az angolai kérdésben, a legtöbb afrikai és ázsiai küldött megállapította, hogy a portugál gyarmatosítók tulajdonképpen irtó hadjáratot indítottak Angolában az afrikaiak ellen, arra hivatkozva, hogy a „kommunizmus ellen" harcolnak. Mindenki előtt világos, hogy a portugál gyarmatosító erők Angolában nem a kommunizmus ellen, hanem gyarmati uralmuk fenntartásáért küzdenek. A Szovjetunió elősegíti a gazdaságilag elmaradt országok fejlődését A Szovjetuniónak a külföldi államokkal fönnálló gazdasági kapcsolataiban egyre nagyobb helyet foglal el a gazdaságilag elmaradt államokkal való együttműködése. A szovjet állam fennállása óta mély rokonszenwel kíséri a gyarmati népek felszabadulási harcát és örömmel üdvözli a gyarmati Iga felszámolásáért folytatott harc minden egyes újabb eredményét. Azok az ázsiai és afrikai országok, amelyeknek sikerült kivívniok politikai függetlenségüket, jelentős erőfeszítéseket tesznek gazdasági függetlenségük biztosítása és nemzetgazdaságuk fejlesztése érdekében. A kommunizmust építő szovjet állam egyre erőteljesebben elősegíti ezeknek a célkitűzéseknek a megvalósulását. Ezt hangsúlyozta Hruscsov elvtárs is az ENSZ közgyűlésén megtartott beszédében, leszögezvén, hogy ezt csak úgy lehet megvalósítani, ha ezeknek az államoknak széleskörű gazdasági segítséget nyújtunk minden politikai vagy más természetű feltétel nélkül. A Szovjetunió ezért nyújt egyre több államnak gazdasági segítséget. A Szovjetuniónak a gyengén fejlett országokkal fennálló gazdasági kapcsolata gyökeresen különbözik attól a kapcsolattól, amely az imperialista hatalmok és a gyarmati, félgyarmati, vagy a gyarmati sorból kiemelkedő államok között fennáll. A történelem folyamán az imperialista hatalmak mindig csak azt nézték, hogyan lehet gyorsabban megkaparintani a gyarmatok nyersanyog kincseit, legjobban kifosztani a gyarmati népeket, hogyan lehet a gyarmatokon minél több profitra szert tenni. A monopóltőkés hatalmak ma szépítés céljából kizsákmányoló tevékenységüket „segítségének nevezik. De a cél nem változott, sőt maguk az eszközök is azonosak. A nagy és kis népek közötti jogegyenlőséget hirdető Szovjetuniónak a gazdaságilag fejletlen országokkal fennálló kapcsolatait nem a profitszerzés célja vezérli és segítsége nyomán semmiféle gazdasági előnyhöz sem akar jutni. A Szovjetunió egyetlen rubelt sem szerzett idegen természeti erőforrások kiaknázása vagy ide-Íien munkaerő kizsákmányolása révén, mégis hajandó a jövőben is segítséget nyújtani a függetlenségüket kiharcolt ázsiai és afrikai országoknak. A Szovjetunió által nyújtott gazdasági segítség főleg hitelek és a különböző iparvállalatok létesítéséhez szükséges tudományosműszaki segítség, szakemberek kiküldése formájában jut kifejezésre. E hitelek első sorban ezen államok alapvető gazdasági ágainak fejlesztéséhez járulnak hozzá s az illető ország nemzetgazdaságán belül az állami szektor fejlődését támogatják. E gazdasági segítségre jellemző, hogy a hosszúlejáratú hitelek jelenlegi összege több milliárd rubelt tesz ki. Ez a segítség nagy mértékben hozzájárul a hitelben részesülő államok gazdasági fejlesztéséhez. Példaként megemlíthetjük, hogy Ázsia és Afrika 21 országában, valamint Kubában a Szovjetunió öszszesen 383 különféle iparvállalat, villamos erőmű és más gazdasági természetű objektum felépítésében vesz részt. 1980-ban a Szovjetunió 95 iparvállalat és ipari létesítmény felépítésében nyújtott segítséget a gazdaságilag gyengén fejlett országok számára. Ezek között szerepel 9 fémipari, 11 gépipari, 7 vegyipari, 13 bányavállalat, 12 hőerőmű. Az Egyesült Arab Köztársaság területén összesen 39 üzem épül szovjet segítséggel, Indiában 20, Irakban pedig 18. Az iparvállalatok létesítéséhez nyújtott segítségen kívül a Szovjetunió részt vesz még öntözési rendszerek tervezésében, érdelébe-Minden asszony és leány szívügye legyen az aratás sikeres befejezése! fyek feltárásában, kultúr- és oktatási intézmények felépítésében. Az Indiának nyújtott hitel célja elősegíteni India célkitűzéseinek a megvalósítását. A Szovjetunió segítségével épül fel Indiában о hatalmas bhilai fémipari kombinát, valamint több más gépipari és banyaipori felszerelést gyártó üzem. Ezen üzemek létesítése lehetővé teszi majd az acéltermelés növelését, az önálló gépipor kifejlesztését, a meglevő nehézipari vállalatok termelőképességének nagymérvű kiszélesítését. Jelentős segítségben részesült több más aulai és afrikai állam is. így az Egyesült Arab Köztársaság több mint egy milliárd rubel hitelt kapott. Ezt a hitelt is az iparosítás megvalósítására, az asszuáni nagy duzzasztógát felépítésére, fémipari, szerszámgépipari és kőolajipari üzemek létesítésére, a tudományos kutatómunka fejlesztésére és szakkáderek kiképzésére fordítják. Fontos szerepet játszik a szovjet segítség az iparilag eddig fejletlen Afganisztán, írok, Etiópia és Ceylon gazdasági életében is. Mindezekben az államokban a Szovjetuniótól kapott hitel elősegíti az iparosodás folyamotát, nyersanyag, kincsek és más erőforrások hasznosítását, hozzájárul efen államok gazdasági függetlenségének megerősítéséhez. A Szovjetunión kívül fokozódó mértékben vesz részt a gazdaságilag fejletlen államok megsegítésében a szocialista tábor többi állama, köztük szocialista köztársaságunk is. Ez a szocialista világrendszer növekvő gazdasági erejének egyik bizonyítéka. A szocialista tábor országai és elsősorban a Szovjetunió - miként eddig - ezentúl is minden erejükkel támogatni fogják a gazdaságilag elmaradt államok független gazdasági fejlődését. Szity Imre
