Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-05-31 / 11. szám

ь/f ^ f*' QЛ ^ J

Régen, nagyon régen történt: a hegyekből alásiető folyócska meglátta a tengert.

— Jaj, ha én egyszer kiszabadulhatnék szűk börtönömből - csobogta — és segítségül hívhatnám a fellegeket, éppen olyan nagy, vagy még hatalmasabb lennék, mini maga a tenger! — Míg így sóhajtozott, kiérkezett egy végeláthatatlan síkságra, ahol töméntelen virág illatozott a nyári verőfényben. A vizecske egy darabig csendesen baktatott, aztán a virágok boldogságának láttán felforlyant:

— Na, nem sokáig hajladoztok az én földemen, mert maid tengert csinálok ezen о rónán, s nagyobb, hatalmasabb leszek, mini az óceán. Már jönnek is szövetségeseim, о fel legek!

A virágok nagyon megijedtek, szerettek volna elszaladni, de hozzá voltak nőve c földhöz, hát csak panaszosan sóhajtoztak:

— Jaj, elveszünk. . . Jaj végünk van!

Egy galamb meghallotta a virágok panaszkodását. Nagyon megsajnálta őket és részvéttel kérdezte:

— Mitől féltek, miért sóhajtoztok?

A virágok elsuttogták, mivel fenyegette meg őket a folyócska.

— Hát csak ez a baj? — búgta a galamb. - Sose féljetek, majd segítségül hívom az embert, az megment titeket.

— De a fellegek ... — sírtak a virágok.

Ezt már nem hallotta a galamb, hanem

meghallotta a szellő, s elkergette a bodor fekete felhőket, ugyanakkor a fehérekből szomjat oltó hűs cseppek hullottak a virágokra, a folyócska pedig éppen olyan vékonyan csörgedezett tovább, mint addig.

A galamb közben az emberhez érkezett, és elmondta néki a virágok félelmét.- Na, ha a virágokat fenyegeti a folyó, akkor el akarja pusztítani az én vetésemet is — válaszolta az ember és elindult megrendszabályozni a folyót, gátat építeni a partján.

Azután már segíthettek a víznek a felhők, a gát mögül nem tudott medréből kilépni. Megmenekült az ember vetése, meg a virágok, amelyek kevés kivétellel hálával gondoltak az emberre, és azon tanakodtak, mivel hálálhatnák meg az ember jó cselekedetét?

A kakukkfű, zsálya, kamilla és még néhány virág meg is egyezett, hogy a földből gyógyító erőket szívnak magukba, s az ember ha netalán beleg lenne, ezektől meg tud majd gyógyulni. A gőgös és gyönyörű bazsarózsa, amely szerette magát pünkösdi rózsának becéztetni, meg a labdarózsa félrevonultak és kijelentették, hogy ők bizony nem tartoznak semmiféle hálával az embernek, hiszen ez a maga vetésének védelmére zabolázta meg a folyót. A tündérrózsa is beleszólt: bizony ő nem érez hálát az ember iránt, meg különben is, ő a vízben él, neki a folyó úgyse árthatott volna. A három hálátlan felfuvalkodottságán még a föld is felháborodott:

— Ó, ti hálátlanok, a színt a nap adja, azt el nem vehetem. De elveszem tőletek az illatot. A többi hálás virágét pedig nemcsak

meghagyom, de olyan tulajdonsággal is felruházom, hogy a bajba jutott emberen segíteni tudjanak! — Ezzel keblére zárta a levendulát, kamillát, ezerjófüvet, zsályát és a többieket. Azóta a labdarózsa, a tündérmeg a bazsarózsa csak szép, de illata nincs, míg az igénytelen kis kakukkfű, kamilla, zsálya és a többi nemcsak illatával gyönyörködtetnek, hanem gyógyító erejükkel segítenek is nekünk. Belőlük és sok-sok kis társukból készül az orvosság.

B. D. J.

HOGY ANNA ÉS PÉTER BOLDOG LEGYEN

Levelemet nem Annának és Péternek címzem, hanem azoknak az embereknek,

akikkel együtt élnek és dolgoznak.

Két fiatal szereti egymást. A szülők — vallási szempontból — ellenzik, hogy egymásé legyenek. Mi itt a teendő?

Anna és Péter szövetkezeti dolgozók. Hívják el a két fiatalt a szövetkezeti irodába s beszélgessenek velük. Ha a két fiatal kitart egymás mellett, igyekezzenek számukra segítséget nyújtani, hogy igazi, szocialista családot alapítsanak és ne függjenek szüleiktől.

Természetesen a helyi nemzeti bizottság titkára vagy elnöke is beszélhet a szülőkkel s ha azok hajthatatlanok maradnak, világosítsák fel a fiatalokat, mi is itt a teendő.

Ha eljön szocialista esküvőjük napja, a CSISZ-szervezet, a pionírok, a nőbizottság rendezzenek olyan ünnepélyt, amilyen még nem volt a faluban. A szövetkezet vendégelje meg a fiatalokat. Bizonyára akad még

a házaspár részére egy kéthetes üdülésre szóló beutalás is.

így kell megmutatni a maradi szülőknek, sőt az egész környéknek, a szocialista társadalom tagjai nem hagyják, hogy társuk élete ilyen semmiségeken szenvedjen hajótörést.

Anna és Péter talán azt kérdezik, hogy mi lesz tovább? Ha visszatérnek, addigra bizonyára megbékülnek a szülők. Ha nem, akkor a helyi nemzeti bizottság biztosít nekik lakást, hogy házaséletüket valóban szocialista módon kezdhessék. S azután? Éljenek az új társadalmunk adta lehetőségekké1, s boldogulnak majd.

Dunajszky Géza, Debrád

Ez az ankét a fiatal olvasóknak szól ugyan, de remélem, hogy tanácsot egy idősebb asszonytól is elfogadnak. Én is ősi református családból származom. Két fiam már nős. Az egyik evangélikus, a másik katolikus lányt vett feleségül s eszem ágába sem jutott, hogy ellenezzem. Ezért írok a szerencsétlen Kisnének, aki még ma is hagyja magát az orránál fogva vezetni csak azért,

18

mert az ő nevük ott fityeg a templomban az asztalon. Milyen jogon és alapon állhat ő a két fiatal boldogsága közé? Erre nem jogosít fel az anyaság. Éppen nekünk kell gyerekeink boldogságára törekednünk. Egy elvesztett illúzióért nem lehet más életét tönkretenni.

Be kell látnia, hogy nagyot vétett a fiatalok ellen. Legyen a fiatalok segítségére, hogy egybekelhessenek. Ezt üzeni:

Korenová Margita, Slavosovce.

Szeretnék Anna és Péter problémájához hozzászólni, mert ilyen eset - sajnos — falun még gyakran előfordul.

Szerintem boldog lehet két másvallású ember is. Igaz, hogy kiskorunkban szüléink vallási téren befolyásoltak minket s erről most sem akarnak lemondani, Elég nehéz nekünk, fiataloknak meggyőzni őket, hogy a mi oldalunkon van az igazság.

Kedves Anna és Péter, ne is gondoljatok a vallásra, csak nézzetek jól körül, hány ember boldogtalan, aki a templomban esküdött s hány ember boldog, aki a templom tájékára se ment. Válasszatok méltóan a mi nemzedékünkhöz, esküdjetek meg a HNB-n.

Később sem lesz problémátok, ha gyermeketek születik, hogy milyen vallású legyen. Hiszen az anyakönyvbe való beiktatás a helyi nemzeti bizottságon történik.

Csak keljetek egybe! Házaséletetekhez sok-sok boldogságot kíván:

Csémí Ilona, Calovo