Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-05-31 / 11. szám

Reggelente a tejkihordó négy üveg tejet állít az ajtójukba. Nem cso­da, öt gyerek várja a reggelit. Egy napon hiába kukucskáltak ki az ajtón a gyerekek, csak az üres üvegek álltak a küszöbön. Az anya el­küldte a legnagyobb gyermeket a tejcsar­nokba, de az üresen tért vissza. — Azt mond­ták, kevés tejet kapnak, talán délután. Reg­gelire tea volt. A legkisebbek nyugtalanul követelték a tejecskét. A tél és a tavasz fo­lyamán még többször ittak tej helyett teát és többszőr indult vita a családban, miért nincs elegendő tej. A legkisebbek sírással kezdték a vitát. A nagyobbak a tehenekkel hozták összefüggésbe. A mama a tejcsar­nokot szidta. A papa pedig a terv nem tel­jesítéséről beszélt. S mindnyájuknak igazuk volt. Az első láncszem A tejüzem munkájáról szóljunk egy pár szót, mely üzem tulajdonképpen összekötő kapcsa a falunak és a városnak. Biztosítja a felvásárlást és a tejjel való ellátást. A kelet-szlovákiai kerületbe látogattunk el, ahol a legjobban elmaradtak a tejbeadás­sal. Azonban az utolsók között az első mint ahogyan azt a tejüzem igazgatója megjegyezte — mégis a kosicei járás. A tejüzem udvarán az autók hatalmas tar­tályából szivattyúzzák a tejet. Majd feldol­gozás után üvegekbe, kannákba töltik, s viszik szerte az üzletekbe. Bizony nem kis munká­ba kerül, hogy a régi kis tejüzem biztosítani tudja az egyre növekvő Kosice lakosságá­nak tejszükségletét, Naponta több mint 40 ezer liter tejet, 1200 liter tejfölt, 12 q va­jat, sajtot, túrót és joghurtot szállítanak az üzletekbe. De jól dolgoznak a munkások, nem akarják, hogy miattuk egy percnyi fönnakadás is legyen, hogy a gyermekek később kapják meg tejecskéjüket. Kik biztosítják? A nemzeti bizottságok dolgozóival együtt a tejüzem vezetőjének feladata, hogy a tej­felvásárlás zavartalanul folyjon. - Nemcsak a tej mennyiségére, hanem zsírtartalmára is ügyelünk — mondja az igazgató elvtárs. Kerületi méretben kora tavasszal 3,62 % volt a tej átlagos zsírtartalma. Minden fel­tételünk megvan rá, hogy az év végéig 3,8 százalékra növeljük az átlagot. 4 Szabó István bácsi haniskai állatgondozó a „Jó mostoha". LESZ A kosicei járásban 64 szövetkezetben van zsírtartalom vizsgáló állomás. Ezenfelül dol­gozik egy felügyelő-csoport, amely váratlan esetekben vesz mintát a tejből. — Tudjuk, hogy a vajellótás körül is za­varok voltak. Hogyan biztosítják a vajter­melés növelését? — tesszük fel ismét a kér­dést az igazgató elvtársnak. - A vajkérdés megoldása nagyon fontos, eléggé nehéz, de nem megoldhatatlan. Nagy tartalékok van­nak ott, ahol a szövetkezetekben még a régi módon folyik a borjúnevelés, ahol 8 hétig szoptatja a tehén a borjút. Ez a módszer azért sem jó, mivel tehénállományunk nagy része tuberkulózissal fertőzött, s így a fiatal állatok is ki vannak téve a fertőzés veszé­lyének. Ezért mindjárt az első napon itatni kell a borjút, egy hétig tiszta anyatejjel, mely különösen az első héten az állatnak nélkülözhetetlen védő- és hajtószereket tar­talmazza. Ezután 2 %-os egalizált tejet szál­lítunk a szövetkezeteknek, miáltal megaka­dályozható a fertőzés. Hat hét után 0,3 %­­os lakarmánytejjel táplálhatok az állatok. Ezek kezdeményezések. Nagyon szép ered­ményeket értünk el tavaly a borjúnevelésben az egalizált tejjel. Azonban az később ne­hézségekbe ütközött. Ugyanis az egalizált tej elveszti a vitaminok egy részét, főleg az A vitamint. Az egalizált tejet csakis galacit vitaminkeverék hozzáadásával lehet etetni. A galacitot az NDK-ból hozatjuk — sajnos — már egy jó féléve nem kapható. Így az egalizált tejjel való etetésünk szünetel, s ez­ért a vajtermelésünk sem éri el a kívánt szín­vonalat. Az új módszerek kedvelői A haniskai szövetkezet évről évre jobb eredményt ér el. Kint csendes tavaszi eső szitál s a szövetkezet irodájában összegyűlt emberek nagy kacagással emlegetik a szö­vetkezet megalakulásának idestova 10 év­vel ezelőtti részleteit. — Bemegyek s kérdezem, hol van János?- Azt mondja az asszony, Kassán van. - Mondom én, tudod, Erzsus, lépj be te a szö­vetkezetbe, hisz látom, az ember húzódik.- Nem lehet, mondja, nincs itthon az em­ber. - Mit félsz, úgyis te hordod a kalapot, mindenki tudja, hogy a papucsod sarkát az embered nyakán tartod. — Ki mondja ezt? - ugrik ki János a vetett ágyból.

Next

/
Thumbnails
Contents