Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-05-31 / 11. szám
Melyik anya szíve nem dobban meg, ha gyermeke nevét kiejti? Képes minden áldozatra, csakhogy gyermekének jobb életet teremtsen. A múltban egy proletáranya bármilyen szívóssággal és oroszlánbátorsággal harcolt is, egymagában nem tudott eredményt elérni. A munkások gyakran voltak munka nélkül, kenyér nélkül. Amikor 1922-ben a kommunista párt megalapította a női munkásszervezetet, tömegesen léptek be a lányok és asszonyok, hogy közösen küzdjenek gyermekeik boldogságáért, a proletár diktatúráért. A kitartó harc mellett segíteni kellett a szegények és munkanélküliek gyermekein. Nevelni kellett őket, hogyha felnőnek, meg tudják állni helyüket a harcban. Mesedélutánokat rendeztek, ahol a gyermekeket tanítva egyben vigyáztak is rájuk, hogy míg szüleik dolgoznak, ne ténferegjenek az utcán, kulccsal a nyakukban. Nagy kirándulásokra vitték őket, hegy testben megerősödjenek és kiskoruktól érleljék bennük a munkás öntudatot. Forradalmi dalokra tanították őket. A gyermekek pedig dalolták a szabad természetben szívből, lelkesen: „Reszkessetek, mert föltámad az elnyomott sokaság“. A munkásnők nyíltan is követelték a burzsoá államtól, fordítson gondot a proletár gyermekekre. Az 1924. október 12-én megtartott csehszlovákiai kommunista nőmunkás szekciók kladnói országos konferenciáján határozatban követelték, hogy a kormány lássa el ingyenes tanszerekkel a proletárgyermekeket s a dolgozó szülők gyermekei részére rendezzenek be ingyenes bölcsődéket. A „Nőmunkás" lap egymás után hozta a megdöbbentő, de egyben harcra hívó cikkeket anyákról, gyermekeikről. A következő cikk a lap 1924, augusztusi számában jelent meg: A PROLETÁRANYA SORSA Fiatal, kisírt szemű proletáranya állít be a csapi községházára. Félve tekinget befelé a karján egy másfél éves szép, de rosszul táplált leányka. A másik, egy ötéves lenhajú kis angyal, az anya szoknyájába kapaszkodik. Sírnak mind a hárman. Valami nagy elhatározással jöttek. Szegénységi bizonyítványt kér a szegény prolinő. A férje, akivel „hit“ nélkül lakik, megy ősszel két évre katonának, a republikát szolgálni és őket itthagyja magukra. A republika pedig nem ad nekik semmit. Ijeszti őket, fenyegeti a rettenetes nagy úr, az éhség, a kegyetlen tél. Nincs ruhájuk, nincs cipőjük, nincs tejecske. A férj megy a republikát, az urak hazáját szolgálni és a szegény Gyermekeinkért asszonynak oda kell adni két szép gyermekét a lelencbe, idegen emberek közé, pedig hogy szeretik egymást, hogy összebújnak, mint három árva kismadár. Úgy fáj a szíve a szegény anyának két szép gyermekét odaadni, — nem nevelheti, nem csókolhatja őket. A kicsik is sírnak. Olyan szomorúak, proletársorsúak.— Proletáranyák, szoruljon ökölbe a kezetek, törüljétek ki a könnyet a szemetekből és gyertek harcolni, vad dühvei. acél akarattal, mint a nőstényoroszlánok. Letiporni, agyonverni ezt a bitang rendszert, amely éhséggel, gyalázattal, lelencházzal fizet a robotért, a munkáért, a gyermekszülésért, a katonáskodásért. Jobb, ha harcban veszünk el, mint nyomorultan éhen dögleni, elpusztulni. EGYENLŐTLENSÉG A HALÁLBAN — címmel érdekes statisztikát közölt a lap 1924. augusztus 11-i számában, miszerint Angliában ezer élve született gyermek közül: „A dúsgazdagok családjából 1, az állami hivatalnokok családjából 3, az ügyvédek és magánvállalkozók családjából 9, a parasztékéból 67, a munkásokéból 140, a bányászokéból 200 gyermek hal meg egyéves koráig. Ez az angol statisztika nem teljes, jegyzi meg a cikk írója, mert: — Ali von a munkanélküliek családjában, s hogy arat a halál a későbbi években? De a proletárok számára így is szomorú. Mert mindenki tudja, hogy a burzsoá republikában sincs különben“ — fejezi be a ,,Nőmunkás“ cikkírója. Ilyen volt a helyzet a múltban. Amikor kommunista pártunk vette kezébe népünk irányítását, a szocialista építésének nagy tempójában is előtérbe helyezte a gyermekek jólétének kérdését. Megvalósította a proletáranyák régi követeléseit. Szlovákiában ma már 338 gyermekbölcsőde működik, melyekben 10 597 gyermek van elhelyezve. Van 1901 óvodánk 83 875 kisgyermek számára, 379 napközi otthonunk, ahol 26 176 iskolaköteles gyerek kap teljes ellátást. Jelenleg 1268 iskolai étkezdénkben naponta 117 460 gyermek étkezik. ingyenes tanszereket kap államunktól minden gyermek. Minden gyerek teljesen ingyenes gyógykezelésben részesül. A betegségek elleni védőoltásokban s a gyermekhalandóság leküzdésében világviszonylatban is az élvonalhoz tartozunk. A gyermekhalandóságot — egyéves korig — 23,5 °/00re csökkentettük. — A múltban Szlovákiában a TBC a gyermekek között nagyon pusztított. Az idei nemzetközi gyermeknapot a tátrai gyermek, szanatóriumokban különleges örömmel ünnepük meg. A gyermekek TBC-s megbetegedését egészségügyi dolgozóink annyira lecsökkentették, hogy a Yysné Hágy-i, a Dolny Smokovec-i és iuéivnái gyógyintézetek ágyainak 10°/o-a üresen maradt, ami nagyon örvendetes hír számunkra. Államunk törvénybe iktatta a család és a gyermek védelmét. Ez a törvény sérthetetlen. A mai édesanyák már nem küzdenek olyan gondokkal, mint valamikor a proletáranyák küzdöttek. S a gyermekekért, a jobb létért való harcot szocialista társadalmunk tette magáévá. Sohase feledjük, hogy kinek köszönhetjük gyermekeinek boldog jelenét, szép jövőjét! (Sz)
