Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-05-03 / 9. szám
A dr. Gagatkótól irányított ellenforradalmárok és ezeknek segédkezet nyújtó bírósági és hatósági személyek törvénysértő támadása — természetesen — nem Hafinec ellen irányult, hanem rajta keresztül a kommunista párt ellen. A dr. Gagatko vádirata benyújtást követő napokban ui. megjelent nálam Hafinec és közölte velem, hogy az alsóvereckei csendőrőrmester figyelmeztette, ha azonnal meg nem szökik és „kommunista elvtársai segítségével el nem lóg" Szovjetoroszországba, akkor az Uzsgorodból kapott parancsa értelmében őt letartóztatja és beszállítja az uzsgorodi ügyészség fogházába. Megmagyaráztam Hafinecnek, hogy a csendőrőrmester kétségtelenül felettes hatósága utasítására provokációs célból szökésre akarja őt bírni, mert ha ő most megszökik, senki se mossa le a kommunista pártról az Antony meggyilkolásában való bűnrészesség vádját, és ha Szovjetoroszországba szökik, tág teret nyit az ellenforradalmárok agitációjának, hogy a szovjetország — a világ harcoló forradalmi munkásai legerősebb bástyája - gyilkosnak nyújt politikai menedéket. Ezt a provokációt nekünk, kommunistáknak minden körülmények között meg kell hiúsítanunk. „Iván, menj csak nyugodtan haza. Ha a csendőr letartóztat és beszállít a fogházba, a bíróság majd újból kienged onnan" — tanácsoltam neki. Hafinec belátta, hogy igazam volt. Hazament a falujába, ahol a csendőrök azonnal letartóztatták. Az uzsgorodi törvényszék vádtanácsa elutasította a magánvádirat elleni kifogásaimat és vád alá helyezte Hafinecet, ami ellen a törvény értelmében nem volt helye jogorvoslatnak. Viszont a kosicei tábla panaszomra azonnali hatállyal kiengedte a fogházból Hafinecet. Ebből látható volt, hogy a tábla Hafinec vád alá helyezését törvényellenesnek tartja. Így azután a mi jogi gyakorlatunkban páratlanul álló esetként Hafinec a főtárgyaláson — a gyilkosságra való felbujtás vádja ellen — az első napon, április 30-án szabadlábon védekezett és így még ekkor is módja lett volna szökés útján kivonni magát a vád és következményei alól. A főtárgyalás tele volt drámai jelenetekkel. A többi három vádlott védői és a pótmagánvád képviselője hallatlan erőfeszítéseket tettek arra, hogy a gyilkosságért a felelősséget kizárólag Hafinecre hárítsák. A túlfeszítetten izgalmas tárgyalás második napja, május 2-a délutánján ugyanaz a Kubicsek ügyész, aki beszüntette Hafinec ellen a büntetőeljárást, színészi pózba vágva magát felállott és bejelentette a bíróságnak, hogy attól a pillanattól kezdve teljes egészében magáévá teszi dr. Gagatko vádiratát és átveszi Hafinec ellen is a vád képviseletét, egyúttal indítványozza az utóbbinak azonnali letartóztatását, amit a bíróság el is rendelt. Most már úgy látszott, hogy Hafinec sorsa meg van pecsételve. És csakugyan, az esküdtek bűnösnek mondták ki őt, az uzsgorodi törvényszék pedig 15 évi fegyházra ítélte és az ítéfetetbes kimondta, hogy „Hafinec Iván, mint egy politikai párt (kommunista) híve, azon célból, hogy eltávolítsa Kanorából Antony Fedort (a figuránst), aki a politikai pártnak (kommunista) működésével nem értett egyet és szülőfalujában akadályozta annak agitációját, 1934- ben és 1935. elején Kanorán tartott gyűléseken, legutoljára 1935. március 23-án Magyar Iván házában tartott gyűlésen az ott jelenlevőket, közöttük Szmolyák llyko Doricsut és Macovka Györgyöt arra buzdította, hogy Antony Fedor kormánybiztost (figuránst) mint a kutyát öljék meg, vagy üssék agyon. Antony Fedort Hafinec ezen buzdítása folytán lőtték agyon.“ A törvényellenes és hallatlanul szigorú ítélet nagy megütközést keltett Csehszlovákiában nemcsak a kommunisták, munkások és a dolgozó parasztsága körében, de a haladó szellemű polgárság között is. Annál nagyobb volt a diadalöröm a kormány sajtókuvaszai és politikai csahosai körében. Az ítéletet — mint láttuk — szándékosan úgy fogalmazták, hogy az tápot nyújthasson a legféktelenebb kommunistaellenes agitációnak. És a különböző rendű és rangú uszítok ezt alaposan ki is használták aljas céljaikra. Csakhogy ez az öröm nagyon korai volt. Az uzsgorodi törvényszék ui. már a főtárgyalás elkészítése folyamán és magán a főtárgyaláson is oly sok durva törvénysértést követett el, amelyeket a védelemnek sikerült a tárgyalási jegyzőkönyvben lerögzíteni, hogy az ítéletet jogilag lehetetlen volt fenntartani. A pórtvezetőség utasítására személyesen felutaztam Brnóba a semmiségi panaszom Legfelső Bíróság előtti tárgyalására. Elutazásom előtt még felkerestem a fogházban Hafinecet, közöltem vele a brnói tárgyalás napját és megígértettem, hogy amikor aznap kiengedik a fogházból, azonnal menjen fel az irodámba, mert Brnóból telefonon fel fogom hívni az irodámat és vele akarok majd beszélni. Ennyire meg voltam győződve arról, hogy a Legfelső Bíróság felmenti az ártatlan Hafinec Ivánt. A legfelső bírósági tárgyaláson az ügyész helyettese beszédében az én semmiségi panaszom álláspontjára helyezkedve az eljárási szabályok számos súlyos megsértése miatt kérte az esküdtszéki bíróság ítéletének megsemmisítését és Hafinecnek a fogházból való kiengedését. így, amikor az elnök nekem adta át a szót, hogy kifejtsem о védelem álláspontját, én azzal kezdtem fejtegetéseimet, hogy az ügyész „kifogta vitorlámból a szelet“, különben teljesen egyetértek az ő álláspontjával és támogatom az ő indítványát. A Legfelső Bíróság héttagú büntetőtanácsa kb. egy órai tanácskozás után kihirdette végső ítéletét, mellyel az uzsgorodi esküdtbíróság semmiségi panasszal megtámadott ítéletét Hafinec Ivánra vonatkozó részében megsemmisítette és elrendelte azonnali szabadon bocsátását. Az ítéletet kihirdető elnök egyúttal átadta a teremszolgának az uzsgorodi fogház igazgatójához ilyen^értelemben küldött sürgönyt. Mielőtt elhagytam volna a bíróság épületét, még gondoskodtam róla, hogy a teremszolga azonnal elvigye a sürgönyt a brnói főpóstára. Azután nyugodtan betértem egy közeli vendéglőbe, hogy egy jóízűen elfogyasztott ebéddel pontot tegyek a Hafinec első letartóztatásától eltelt 8 hónap folytonos izgalmai után. Ebédidő után pedig elmentem a főpostára, telefonon felhívtam uzsgorodi irodámat. „Add át a telefonkagylót Ivánnak" - mondtam a jelentkező segédemnek, Cuperjáknak. És valóban, Hafinec akkor már ott volt az irodában és ígéretéhez híven boldogan várta telefonhívásomat. így tehát csúfos kudarccal végződött ez a kommunista párt befeketítésére irányuló aljas kísérlet. Nekünk pedig újból sikerült kiütni a reakció kezéből egy ellenünk irányított magas értékű ütő kártyát. Mondanom sem kell, hogy a polgári és szocdem sajtó, amely oly nagy hévvel kürtölte világgá és fújta fel országos szenzációvá Hafinec Iván, „kommunista párttitkár" politikai párthíveinek gyilkosságra felbújtatásáért 15 évi fegyházra elítélését, most egy szóval sem emlékezett meg az esküdtszéki ítélet Hafinecre vonatkozó része megsemmisítéséről és Hafinec szabadon bocsátásáról. A különben oly hangos provokátor sajtó mint dinnye a fűben — mélyen hallgatott. Egyszer mi Is megöregszünk — Egy anya fel tud nevelni tíz gyermeket is, de tíz gyermek nem tart el egy anyát — mondotta a szenátus elnöke. Azt hiszem, hogy mindannyiunknak, akik az ítélet indoklását hallgattuk, ez a példabeszéd járt az eszünkben. Egy jelenlevő kivételével. Ez az egy Viola asszony volt. Neki sehogy sem tetszik a döntés. Nem érzi, hogy kötelességei vannak az anyjával szemben, nem ismeri el, hgy valamivel is tartozik neki. Igaz, hogy ő maga még a tekintetét is alig emeli fel a tárgyalás folyamán, ügyvédje viszont annál temparamentusabban védi érdekeit. Viola asszony nem szereti az anyját. Az állítólag sohasem törődött vele. Kicsiny korában szolgálni küldte őt. Persze, azt ,,elfelejtette" már, hogy abban a világban nem volt más kiútja a földhözragadt szegény napszámosasszonynak, aki maga is faluról falura vándorolt, hogy betevő falatját megkeresse és az ura után maradt adósságokat törleszthesse ■.. Könyörtelenül gyűlölködik Viola asszony. Pedig azóta három évtized telt el, a férje jól keres, gyermekei el vannak látva, háza, kertje, sőt földieperkertészete is van. Nyolcvanéves édesanyja pedig másik leányánál tengődik, aki maga is — idült betegsége folytán — nyugdíjba kényszerült. Pedig az idős asszonynak nem kellene ilyen nehezen élnie, ha Viola lánya békében hagyta volna. De az nem nyugodott. Mikor ugyanis két évvel ezelőtt először kötelezte a bíróság 100 korona tartásdíj fizetésére, kivette az anyját az aggok házából. Hazavitte magához, de csak két hónapra. Azután egy kis batyuval kitette a kapu elé... Nem telik védencemnek 100 korona tartásdíjra, 5 éves kislánya, két katona fia van. A katonáknak csomagot, pénzt kell küldenie. — Az ügyvéd néhány feladóvevényt tesz a népbíróság asztalára. — Itt a bizonyíték! — Hol él azonban ez az asszony, aki azt hiszi, hogy ilyen ,.érvekkel" bizonyíthat? Vajon szükségük van-e ma a mi katonáinknak arra, hogy otthonról támogassák őket?! Még egy „tromfja" van a „talónban": őt az anyja sohasem perelné! Csak sógora és nővére eszelték ki ezt a dolgot. Állapítsa meg tehát a bíróság, vajon ki írta alá a meghatalmazást és ki fizeti az ügyvédet! Vérvörösen ugrik fel az ügyvéd. — Senki sem fizet. A Jogi Tanácsadó Iroda ingyen bocsátott a felperes rendelkezésére. A magam szempontjából nem is tartanám morálisnak pénzt elfogadni egy ilyen igazságos ügy védelmében. A gyermek kötelessége szüleit támogatni! így kívánja ezt az emberi erkölcs és így írja elő a törvény is! Az államügyésznő szintén szólásra emelkedik: — Szomorú, hogy ilyen ügyet kell tárgyalnia a népbíróságnak. Egy nyolcvanéves anya érdekeit kell védenie saját gyermekével szemben. Elutasítani az anyát kérelmével — az emberi erkölcs legelemibb alapfeltételének megsértését jelentené...! Az anya nincs jelen a tárgyaláson, nehezen jár már, nehezen fogja fel a dolgokat, de a szenátus elnökének egyszerű, szívhez szóló szavait biztosan ő is megértette volna. ,,... Ha a szülő öregségében tehetetlenné válik, gyermekei kötelesek gondoskodni róla. Vajon az alperes, aki maga is anya, még sohasem gondolt arra, hogy S is megöregszik egyszer és majd ő is rászorulhat gyermekeire?! Egyikünk sem tudhatja, mit tartogat számára a jövő. De azt mindannyian tudjuk, hogy a maga édesanyjának a napjai már meg vannak számlálva...-es-
