Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-11 / 1. szám

rv.

сл

É®' ?

tfS J

' «о

u; i

W i

I s

H< w

Vttí

Но valamilyen nagyon régen lejátszódott történelmi eseménnyel kapcsolatban keressük az Igazságot, akkor először is olyan hiteles, a vizsgált korból származó eredeti forrásanyagra van szükségünk, amellyel bebizonyítható, hogy az illető személy vagy történelmi esemény valóban létezett, illetve megtörtént. Vizsgáljuk meg, mit mond a történelemtudomány a korabeli dokumentumok alapján Krisztus személyével kapcsolatban.

A keresztény egyházak azt állítják, hogy Krisztus a katolikus egyház által bevezetett időszámítás I. évszázadának első három évtizedében élt Palesztinában. Ebben az időben már neves írók és történetírók éltek. Az I. évszázadba;;, illetve, az I. és a II. évszázad fordulóján írták műveiket Seneca római filozófus, Tacitus és Suetonius történészek, Juvenalis, Martialis és Lucanus költők; a görög Plutarchos, Alexandriai Philón, a zsidó tiberiasi Justus filozófus és Josephus Flavius történész. A kérdés az: irtak-e ezek a szerzők műveikben valami hiteleset Krisztussal és tanításaival kapcsolatban?

Krisztus történeb il létezésének védelmezői nagy jelentősége« tulajdonítanak annak a ténynek, hogy Josephus Flaviusnak a 90-es évek körül írt „A zsidók története" c. művének 320 körül megjelent másolatában van egy részlet, amely Krisztusról szól: „Ebben az időbér, élt Krisztus, ez a bölcs ember, ha ügyön szabad őt embernek neveznünk. Ugyacis csodákat művelt és tanította az emb íreket, akik szívesen hallgatták az igazságot és sok zsidót és görögöt megny« rt. ö volt a Krisztus. És ámbár főembereink feljelentésére Pilátus keresztre feszíttettr, most is hívek maradtak hozzá azok, akik jddig szerették. Mert harmadnap feltámadl és megjelent közöttük, amint az istentől küldött próféták azt és sok más csodás dolgot előre megjövendöltek felőle. S még ma is ■negvan a keresztények felekezete, amely óla vette nevét." Más helyen futólag emlí-KINEK VAN IGAZA?

tést tesz, hogy Jakubot „Jézus bátyát, akit másként Krisztusnak neveztek", törvény elé idézték.

Tacitus római történész „Évkönyvek” c. művében, melyet 117 körül írt, említést tesz arról, hogyan üldözték 64-ben, Néró császár idejében a keresztényeket. A keresztény név

eredetét azzal magyarázza, hogy.......e név

Chrostostól származik", akit Tibérius uralkodása idején Pontius Pilátus prokurátor kivégeztetett.

A többi I. évszázadbeli író közül egy sem tesz említést Krisztusról.

A következőkben vizsgáljuk meg azt a két művet, amelyeknek írói említették Krisztust.

A Josephus Flavius könyvéből kiragadott idézet már az első olvasásra komoly kételyeket ébreszt a hozzáértőkben. Ugyanis Flavius haláláig hívő zsidó volt. tgy — ahogy ez a pár mondat mutatja — Krisztusról csak keresztény ember írhatott. Furcsa az is, hogy a Krisztusról szóló rész egyáltalában nincs összefüggésben a könyv szövegével. így aztán nem kell csodálkoznunk, ha nemcsak a történészek, de a teológusok is kétségbevonják ennek a résznek eredeti voltát. Pl. már Origenes ókeresztény hittudós, aki a III. század első felében élt, panaszkodik műveiben, hogy Flavius hallgat Krisztusról. Az első három évszázad keresztény szerzőinek - Justinius, Irenaeus, Tertullianus, Alexandria Kelemen - műveiben egyetlen utalást sem találunk arról, hogy Flovius említette volna művében Krisztust. Először Eusébius egyháztörténész tesz említést a fentebb idézet részről 320 körül. De Flavius művének későbbi kézirataiban sem szerepel ez a Krisztusról szóló rész. (Pl. a 9. szd.-bon.)

A fenti állítás azonnal meggyőzővé válik az olvasó számára, ha egypár szóval megemlítjük, hogyan is sokszorosították a könyveket az említett évszázadokban. A könyveket ktzzel másolták, rendszerint a kolostorok melle t létesített másolóműhelyekben, ahol kától- us papok másolták a keresztény és nem keresztény írók müveit. így aztán tér mészctes, hogy ezek nagy hiányosságnak, sőt egyenesen bűnnek tartották, hogy Flcvius erede i szövegében nem tesz emiítést Krisztusról A tudósok megállapítása szerint a Krisztusról szóló rész megközelítően a IV. szd. t lején kerülhetett be az egyik másolatba. Ezt mór majdnem minder történész elismeri, nemcsak az ateisták, honem sokon a teo ogusok közül is.

Tac tus tonúságtételéról is sok vita folyik. Itt fe esleges elemeznünk, hogy eredeti-e a sző eg vagy nem, hisz ha ez a ’esz eredeti it még akkor sem bizonyítja Krisztus történ >!mi létezését. Tacitus említett müvét 117-b tn irta, vagyis akkor, amikor a kereszté sység már eléggé elterjedt volt s általát). n azt tartották, hogy elnevezésük Krisztus nevéből ered.

A -risztus létezése mellett horcbaszóllók még egy aoKumentummal veaix igazuxat. tz ifjabb Plinius Sekundus Traianus császárhoz intézett levele. (Plinius 111-133 között Bithynia helytartója volt.) Levelében megkérdezi, hogyan bánjon a tartományban élő sok kereszténnyel. Ez a levél is csak arra bizonyíték, hogy a kereszténység az említett időben már elterjedt vallás volt.

Az eddig feltárt régészeti leletek és a rendelkezésünkre álló korabeli művek alapján azt kell mondanunk, hogy Krisztus, mint történelmi személy nem létezett. Olvasóink biztosan felteszik a kérdést, hogy akkor honnan alakult ki a keresztény vallás, milyen gyökerekből szívta fel azokat a tanításokat, amelyeket közel 2000 év óta hirdet. Honnan származik és honnan alakult ki a Krisztusról szóló legenda? Erre a kérdésre a következő számunkban válaszolunk.^^^^

STEFÁNIA GRODZIENSK/

Szívélyes vendégség

Régóta készültünk Kowalszkiékhoz. Ünnepek után végre elhatároztuk, hogy meglátogatjuk őket. Virágot vásároltam, melynek illatát ugyan nem de az árát alaposan megéreztem. Ünneplőbe öltöztem, férjem megborotválkozott. A kalap már a fejemen volt, férjem éppen a kabátot készült felsegíteni, amikor csengettek.

— Ugyan kit hoz az ördög éppen most? — morgott férjem, miközben ajtót nyitott.

A küszöbön Paptasinyszki állt, elbájolómosollyal, virágcsokorral a kezében. Ájulás környékezett.

— Ó, micsoda ritka vendég, fáradjon csak beljebb, parancsoljon — üdvözöltük örömmel.

— Hát eljutottam ide is — állapította meg diadalmasan Paptasinyszki és átnyújtotta a virágcsokrot. — De mit látok, asszonyom, ön kalapban van? Bizonyára készülnek valahová.

— A, egyáltalán nem sürgős. Vegye csak le a kabátját! — Micsoda kedves vendég — dünnyögte férjem, miközben mérgesen lerángatta Paptasinyszki kabátját.

— Nem, szó sincs róla — vonakodott Paptasinyszki. Majd máskor eljövök

mondta — és belépett a szobába.

— Csak nem képzeli, hogy így elengedjük — torkoltam le erélyesen.

— Hát ha így áll a dolog, maradok egy kicsit — hagyta magát végül is meggyőzni. — De kérem, mintha itt sem lennék. Valóban csak néhány percről van szó. Le sem ülök — mondta — és kényelmesen elhelyezkedett a karosszékben.

13