Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-03-22 / 6. szám

Pártunk minden igyekezetének célja népünk életszínvonalának állandó emelése. Asszonyaink - о szövetkezetek és állami gazdaságok dolgozó női szintén hozzá akarnak járulni e nagyszerű cél megvalósításához, ezért jelentős részük vállalta, hogy a harmadik ötéves terv feladatait rövidebb idő alatt teljesítik.

Néhány ilyen kötelezettségvállalást, asszonyaink munka-aktivitásának és szocialista haizánk iránti szeretetének bizonyítékát megjelentettünk lapunkban. Ezekre visszhangként számos levelet kapott szerkesztőségünk, melyekben főképp a szövetkezetek női dolgozói és a nőbizottságok aktivistái nyilvánítanak véleményt, hogy ők is részesei akarnak lenni a harmadik ötéves terv sikeres teljesítésének, ők is minden igyekezetükkel azon lesznek, hogy mielőbb elegendő mennyiségű olcsó húst, vajat, tojást, valamint növényi terméket termeljünk.

Természetesen ezek az asszonyok nem valamennyien fejőnők, etetők, vagy a növénytermesztő csoport dolgozói.

Mi tehát a teendő? Hogyan történjék a segítség, a hozzájárulás? Meglátogattuk Michal Chudfk elvtársat, az SZNT mezőgazdasági-, erdő- és vizgazdasági megbízottját, s megkértük, válaszoljon olvasóink kérdéseire.- Hogy a harmadik ötéves terv komoly feladatait határidő előtt teljesitük, áiiöfbcióan növelnünk kell az egy hektár mezőgazdasági területre eső tirmelést és emellett szüntelenül a termelési költségek csökkentésére kell tÖrékednü nk. Vagyis többet és olcsóbban kell termelnünk. Csakis a gazdag tápanyagú talaj tehet eleget ennek az igénynek. Ezért olyan jelentős - országos feladót a talajjavítás. A talajjavítás múlt évi sikerei ismertek. A sikereket főképp a CSISZ, a védnökségi üzemek, a hadsereg és a többi lakosság igyekezetének köszönhetjük. Ebben oz évben a talajjavító munkáknak fokozott figyelmet szentelünk. Szervezni fogjuk a meliorációs munkákat, a komposztkészitést, az öntözőberendezések és minden vizgazdasági berendezés építését.

Nos, itt sokat segíthetnek az asszonyok. Hiszen a szövetkezetek és állami gazdaságok növénytermesztő csoportjaiban, tehát a földdel nagyobb részben ők dolgoznak. Nagyon jól tudják, milyen nagy a különbség a jó minőségű, jól megművelt vagy pedig a vizenyős és kiszáradt földdel dolgozni. Nem lehet és bizonyára nincs is asszonyaink között egyetlen olyan sem, akinek mindegy lenne, hogy áldozatos, sokszor fárasztó munkájáért gazdagon, vagy csak soványan fizet-e a föld.

Földjeink nagyobb része televényben (humuszban) szegény. És mégis mennyi szerves anyagunk vész kárba. S az asszonyok, akik a mezőgazdaságban dolgoznak, bizonyára megértik a komposztkészités és munkájuk gazdaságosságának összefüggését. Ezért kell a komposztkészítésnek (melyet csaknem minden mezőgazdasági hulladékból, korhadt szalmából, zöldséghulladékból, burgonyaszárból és kórókból készíthetünk), valamint egyéb tartalékok, mint például a tőzegnek, a halastavak és csatornák

ASSZONYAINK

Nem bízzuk el magunkat

A sár vendégmarasztalóan húzza Olajos Rózsika csizmáját. Mintha vissza akarná tartani - ne siess annyira! De ő, úgy látszik, megszokta már, hogy a péderi anyaföld szülötteivel szemben is kifejezi szerető ragaszkodását, s mintha csak aszfalton, vagy legalábbis friss füvecskén lépegetne, olyan fürgén siet előre, az EFSZ istállók hányása.

Igyekezetének megvan az oka. Suver nénivel a kocákat és a kismalacokat gondozza. Nem vinné rá a lelkiismerete, hogy megvárakoztassa a rózsaszínű jószágokat, hiszen olyanok azok, mint a gyerekek, pontos időben kérik és kell is, hogy kapják a táplálékot.

Érdemes ezekkel törődni - simogatja szeme a falánk sertéspalántákat — egészséges, erős malacokból szép hízók lesznek.

A hízóknak szánt süldők az 56 éves Sándor Józsefné keze alatt gömbölyödnek zsírosra, aki sebesen keveri nekik a korpaillatú sűrű moslékot. Sándor Józsefné nem hiányzik a munkából ünnepnap se. Ezért dicsekedhet vele, hogy: — Az elmúlt évben 850 munkaegységem volt.

Kovács István jó takormányodagolással segíti a tejhozam emelését.

Ahogy elnézem ezeknek az asszonyoknak igyekvő, gondos munkáját, nem is csodálkozom, hogy a péderi EFSZ kapta a magas kitüntetést, a Munkaárdemrendet.- Nálunk mindennek a tagok szorgalma az alapja — határozza meg a tényállást Görcsös Jenő, a mezei munkacsoport büszketartású vezetője. Nem a nap állásáról lessük, hogy mikor kell elkezdeni, vagy abbahagyni a munkát, hanem arról, mit végeztünk el és mi vár még ránk. Most, hogy Munkaérdemrendet kapunk sem bízzuk el magunkat. Sőt, még jobban fogunk dolgozni.

De az én oldalamot tovább fúrja q kíváncsiság — hogy vajon mi is kell még ahhoz, hogy egy EFSZ a legjobbak közé emelkedjen?

Soltész elvtárs, mintha a gondolataimra felelne, sorolni kezdi: - Nálunk kezdettől fogva egészséges a fejlődés. Főleg azok a munkaszakaszaink a legeredményesebbek, ahol aszszonyok dolgoznak. A sertéseknél - 196 kg hús hektáronként —, baromfitelepen — 260 tojás egy hektárra. A kapások gondozását is asszonyok végzik, a hektáronkénti 463 liter tejet is fejőnőink munkája hozta létre.

— Nono, mi is ott voltunk azért - mondja Koper József és Kovács István tehéngondozo, aki méltán sértődne meg, ha kihagynánk a ne-