Dolgozó Nő, 1960 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1960-02-15 / 4. szám
No rnpMkiit) DÁVID TERÉZ ... ezt ő maga Is tudja, s ez súlyos gondokat okoz neki. Egy este fejét kezére támasztva könyökölt a konyhaasztalra és fejét törte valamilyen büntetésen, amelyről — ismerve nyughatatlan természetét - feltételezte, hogy eredményes lenne. Ez akkor történt, amikor az iskolában egy napon kétszer is a sarokba állította őt a tanító néni. Nem azért, mintha Misa nem tudta volna a feladatot. Tudott ő mindent, ha odafigyelt. Nem is a fejében volt a hiba, hanem — bocsánat a kifejezésért — az ülepében. Elviselhetetlen érzés volt ugyanis számára nyugodtan ülni a padban és szép tavaszi napokon csak a tanterem ablakán kitekintve figyelgetni a pillangók ide-oda csapongását, és csupán csak leikével repdesni utánuk. Ezért bizony gyakran előfordult, hogy sejtelme sem volt arról, hol kell folytatni a kis társai által abbahagyott olvasást. Misa anyukájának ez komoly gondot okozott és ezért az iskolai büntetést odahaza redszerint hosszú erkölcsi prédikáció követte. „Bizony, bizony, mikor én iskolába jártam — kezdte rendszerint ilyenformán anyu, hogy a Misa részére végtelennek tetsző morfondírozás után egy sóhajtással ilyenképpen fejezze be — kaptam volna az édesapámtól ... Ezek az utolsó szavak — Misa jól tudta — inkább az apu címére irányultak, aki ilyenkor vacsora után szokta átnézni a napilapokat, de Misa azt is tudta, hogy ilyenkor már csak perceken múlik és hosszú véleménycsere indul meg szülei között a gyermeknevelés helyes értelmezése és annak gyakorlati alkalmazása felett. Aminek végül ő lesz a szenvedő hőse, akár apu elmélete győz, akár anyué. Célirányosnak tartotta tehát sürgősen beavatkozni a tárgyalásokba és saját elfogulatlanságával kedvező befejezést biztosítani. — Úgy gondolom - mondta ki' gondolkodás után — legjobb lenne, ha megengednétek, hogy tortát kavarjak. Úgy ... tojássárgáját cukorporral. Csak azért, hogy dolgozzak valamit. Mert éppen ma magyarázta a tanító néni, hogy a munka nemesít. A büntetésem pedig az lenne, hogy a kész tortából nem kapok egy darabot sem. Anyu apura nézett. Apu elmerült az újságjába. Anyunak egyedül kellett határozni. Kis ideig elgondolkodva mérlegelte az ajánlatot, újra apura nézett, végül elfogadta a javaslatot, mint fenyítések terén alkalmazható újítást. És miután éppen közeledett Misa születésnapja, kavarhatta az ünnepi tortát. A tészta elkészült. Anyu finom csokoládékrémmel is megtöltötte, tetejére tejszínhabból díszes kacskaringókat kanyarított. Misa nagyokat nyelt, míg figyelte a munkát. Hét vékony gyertyácska is került a tetejére. Gyönyörű volt a torta. Mikor a meghívott kis vendégek körülülték a születésnapi asztalt, Misa nagyon megbánta leleményességét. Vállalt kötelezettségét szívesen felcserélte volna félórai sarokban állással, de szeme találkozott anyu tekintetével és abból kiolvasta, hogy ezúttal minden kiegyezésre vonatkozó kezdeményezés eredménytelen maradna. Újra nyelt tehát, csak úgy „üresen" a torta elképzelt ízére . . . mert annak vaníliás illata igen csiklandozta az orrát. Anyu osztani kezdett. Kapott belőle mindenki. Anyu is vett magának, holott rendes anyukás szokás szerint ő mindig utolsó volt a tortaosztogatásnál. És halálosan komoly képet csinált mindenhez, ami azt jelentette, hogy a megállapodást szigorúan betartja. Misának nem tetszett a helyzet. Megkísérelt javítani rajta: — Tudod, anyukám — kezdte sírásra görbülő ajakkal — az igaz, hogy büntetést vállaltam magamra, de miután olyan férfiason elviseltem azt, saját jószántadból igazán megkínálhatnál egy szelet tortával. Végre, te sem kívánhatod, hogy valaki ingyen dolgozzon neked. Anyuka maga is dolgozó ember volt, értékelte a munkát és megbecsülte a dolgozót. Előbb elgondolkodva ismét apura nézett, aki sietve éppen a szája szélét törölgette egy papírszalvétával ... azután elfogadta a büntetés módosítására vonatkozó ajánlatot. Ennek eredményeképpen Misa kapott ugyan a tortából, de kilátásba helyezték számára, hogy ha még egyszer előfordul az a „sarokdolog", akkor egy teljes délutánra bevonul a fürdőszobába . . . azaz félnapi szabadságvesztésre Ítéltetik. Sajnos, erre a napra nem kellett sokáig várakozni. Anyu ezúttal kérlelhetetlennek bizonyult. Misa pajtásai vidám kiabálással hancúroztak a ház előtt. . . ő pedig lehajtott fejjel megindult a fürdőszoba felé. Nem a meleg, langyos vizecskétől páráskodó helyiség várta ez alkalommal, hanem a csupán kis felső ablakkal megvilágosított, használaton kívül helyezett, dohosszagú „börtöncella"...! Mikor Misa elfoglalta helyét a szennyesruhát tartalmazó láda tetején, elkeseredetten felkiáltott: — Anyukám, ebből baj lesz! Én olyan sápadt leszek, ha nem mehetek ki a napra, hogy megszakad a szíved! — Az én szívem akkor szakad meg, ha hallom, milyen haszontalan gyermekem van. A ház előtt rollerozó fiúk hada ilyen ujjongóan talán még sohasem kiáltozott. — Étvágyam se lesz. Majd szaladgálhatsz orvos után . Anyuka azonban szilárdan tartotta magát. Misa minden érveléséből kifogyva, az utolsó, cél rávezethető szalmaszálba kapaszkodott és hatalmas ordítozásba kezdett, remélve, hogy ha anyu szíve nem is, de dobhártyája talán megszakad. De anyu bírta idegekkel. Az óramutató azonban haladt, az ebédszünet vége felé közeledett, anyunak vissza kellett térnie munkahelyére. Újból megkezdődött az egyezkedés. Misa fűt-fát ígért, anyunak nem volt sok ideje, a béke hamar helyreállott. Anyu elment, Misa kiment és fél perc alatt túlordította az egész rollerozó társaságot, ami - kicsiny cingár termetét tekintetbe véve - nem volt lebecsülendő teljesítmény. De mikor a rohanás volt az ő eleme . . . Azután két nap egymás után vigyázott is magára. Úgy figyelt a tanítónő magyarázatára, mint eddig soha. Az ablakhoz csapódó pillangókra tekinteni sem mert. Nem is történt hiba . . . két napig. A harmadikon ... a két nap eredményétől már túlzottan derűlátó anyuka az ajtóban fogadta őt és mint rendesen, ismét megkérdezte: — Nos! Mi újság ...? Misa zordonan maga elé nézett, táskáját szó nélkül anyja felé nyújtotta, cipőjét buzgón papuccsal cserélte fel, majd megvakarta fejebúbját és férfias rövidséggel csak ennyit mondott: — Tessék eltenni a táskámat! Megyek a fürdőszobába... És ment! Mert Misa egy haszontalan, de szavatartó kis csirkefogó ... 13
