Dolgozó Nő, 1960 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1960-02-01 / 3. szám
Humennében nem szerették a telet. Pedig a Vihorlát igazán pompásan festett fehér subájában és a szikrázó hó cukros meseképpé változtatta a vidéket. Az éhes szem azonban nem hajlamos felfogni a külső szépséget és ha a fagy az ember bőre alá férkőzik, százszor is elátkozza a tél hideg gyönyörűségét. Márpedig ezen a tájon rendszerint az utolsó gabonát őrölték fel január idején. Az őrlést a „gazdák" sóhaja kísérte: — Hát igen, ha legalább egy kis gyár akadna errefelé, hogy munkánk, elég kenyerünk legyen! A gyár! Sokan és sokat mentek addig, amíg egyre is ráakadtak. Mert a humennéi járásban egyetlen egy gyárkémény sem füstölt. Ügy tűnt, hogy Kelet-Szlovákia csöndes álomba merült. Elfelejtett vidék volt sokáig. Tizenöt éve, hogy a felszabadító szovjet csapatok harci zaja új életre keltette az alvó tájat. Végre eljutott ide a malter friss illata is az építkezés nyomában, amely Humennében kezdődött. Három évvel ezelőtt fektették le a régi vágyálom, az új gyár alapkövét. A szó szoros értelmében újét, mert ilyen még nem volt köztársaságunkban. Nem volt tehát tapasztalatunk sem, a polyamid-szálakhoz értő szakemberünk sem. A jó szomszédok Voltak azonban jó szomszédaink, akik segítettek. Befutottak a szovjet tervek és egy szép napon legnagyobb szárazföldi kikötőnk, Cierna nad Tisou a szovjet gépek szállítmányát fogadta. Az új üzem születésénél 17 szovjet mérnök és műszaki dolgozó segédkezett, s az újszülött kelenAHOL MÁR NEM FÉLNEK A TÉLTŐL gyéjéhez a német szerelők is hozzájárultak. A mi embereink meg a szovjet gyárakba mentek — tanulni. — Mondd csak, mit láttál, tapasztaltál ott? — érdeklődtek Katka Slavkovskánál társnői visszatérte után.- Először Kiinában voltunk, kb. 80 kilométernyire Moszkvától. Fiatal, energikus asszonynak, Lida Petrovna Rjazarovának mutattak be, aki elmagyarázta az osztályozás, csomagolás munkamenetét. Bántott nagyon, hogy olyan gyengén beszéltem oroszul, de mindenki türelmes volt hozzám- Csakhamar többet sajátítottam el az orosz nyelvből, mint az iskolai évek folyamán. Osztályozó voltam ott. Először bizonytalanul ment a munka, de munkatársnőim mindent megmagyaráztak, bár ez eléggé fenntartotta őket munkájukban. A Szovjetunióban szerzett tapasztalatokat Zemanová és Moravová mémöknő és az új üzem 34 műszaki dolgozója. Az első polyamid-szálak A Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulóján, 1959, augusztus 29-én megindultak a gépek a humennéi Kapron-gyárban, a hazánkban először gyártott polyamid-szálak sodródtak az orsókra. Ezekből készül a pókháló finomságú harisnya, a fehérnemű. Fiatal ez az üzem. Minden új, haladó benne, mint amilyenek szeretnének lenni új gazdái is. Sok itt a fiatal leány. Katka Slavskovská, az osztályozó és csomagoló vezetője, s ha Lida Petrovna látná, bizonyára elégedett volna tanítványával. A tanyák leányai is rájöttek, hogy ilyen modern üzemben új munkamódszerekkel érvényesülhetnek a legjobban. Az energikus Hela Kuzmová vezetésével öt fiatal indult versenybe a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. — Szovjet elvtársak készítették a terveket, segítettek az üzem építésénél, tanítottak dolgozni. Javaslom - fordult társnőihez a brigádvezető —, dolgozzunk mi is Arzejevova módszere alapján. Meg aztán egyikünknek sem lenne kárára áttanulmányozni a szövőtechnikáról kiadott szovjet műveket. A faliújság arról is bizonyságot tesz, hogy a brigád tagjai baleset nélkül akarnak dolgozni, túlteljesíteni a normát és a legjobb minőséget elérni. Pedig nem megy mindig simán a munka. Ha például a másik részleg nem küld jó minőségű anyagot, igyekezz bárhogyan, a hulladék nagy és a minőség sem az igazi. De a lányok áldozatkészek. Ott maradnak tovább a munkahelyen, figyelmesen dolgoznak, hogy teljesíthessék a műszaki normát. Többet ésszel Az ember azonban csak úgy halad előre, ha szorgalmán és erején kívül az eszét is igénybe veszi. Éppen ezért nincs azon semmi csodálnivaló, hogy az újítók hónapja folyamán a dolgozók csaknem naponta bekopogtattak az előadó ajtaján. Hela Kuzmová például egy rajzlappal állított be: - Ezen a gépen nagyon megerőlteti a szemét a dolgozó. A fonál, amely a felső rúdon halad keresztül, alig látható. Jobb volna, ha színes üvegrúddal pótolnánk a régit. Még a tizenhétéves „kis béka", Mária Cvejkusová is okos gondolattal jött. Mindig bosszankodott, hogy milyen nehezen szedik ki a hulladékot a vászonzacskókból. Tegyünk helyébe igelitzsákocskát - ajánlotta s a többiek csodálkoztak, hogy erre korábban nem jöttek rá. Igen, ilyen problémáik vannak ma Humenné környéke dolgozóinak. Fokozatosan 1800—1900 nő talál az üzemben munkát, amint kiépül a gyár még modernebb része. Sok-sok dolgozóra lesz még szüksége Humennének. A gyárnak és a kultúréletnek is, amely ugyancsak fellendült az építkezés nyomán. S talán megvalósul a másik nagy kívánság, a kultúrház felépítése. Mert Humennén már itt tartanak. Ugyan ki is irtózna már a téltől? Hisz a Vihorlátnak olyan jól illik a fehér subája s alatta a vidék a füstölgő gyárkéménnyel olyan, mint egy szép mesetáj. E. POLASOVÁ Foto: CT К
