Dolgozó Nő, 1960 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1960-02-01 / 3. szám
ёШШ$ффi Лица ел Sulovská asszony az első világháború után került Szlovákiába. Orosz lány volt, és a cári csapatok fogságába került szlovák férfi felesége lett. Két kislányával korán maradt özvegyen. Szerényen éltek. Az 1943-as ősz egyik októberi hajnalán két ismeretlen férfi kopogtatott be hozzá. Bevallották, hogy szovjet katonák, a fogolytáborból szöktek meg. Sulovská mama a hazai tájakra gondolt, és az ismeretlen szovjet katonák a távoli szülőföld üdvözletét jelentették számára. Befogadta őket. Később mások is jöttek: szlovákok, akik megutálták a hlinkások hadseregét, magyar fiúk, akik nem akartak Horthy zsoldosai lenni. Csehek is jöttek, akikre a hitlerellenes ténykedés miatt koncentrációs tábor várt. Sulovská mama lakása már kicsinynek bizonyult. A jövevényeket megbízható ismerősöknél helyezte el. így alakult meg Sulovská asszony segítségével Humenné környékén az első partizáncsoport. A kis Sulovsky-család tagjai ügyes felderítők lettek. Figyelmeztették a partizánokat, hogyan lehet fegyvereket szerezni az ellenségtől. Maguk szerezték meg egy kőbányában dolgozó munkástól azt a dinamitot is, amivel felrobbantották az első hidat Szlovákia területén. A kis Anyicska csak 12 éves volt, de olyan sokat segített, mint egy felnőtt. Senki sem gondolta, hogy ez a copfos, sötét hajú kislány a partizánok jobbkeze. Kitűnő felderítő volt. A felderítésekre Etelkával, a partizánlánnyal járt együtt. Egyik nap a závadkai plébániára köszöntöttek be. Itt székelt a német parancsnokság. — Adjanak valami ennivalót — kezdtek koldulni. — Félünk, hogy megölnek a rossz partizánok, — mondta Etelka rettegve. — Árvák vagyunk, nincs senkink. — így nyerték meg a gyerekek a német tisztek bizalmát.- Ne féljetek — mondta az egyik tiszt — mi sokan vagyunk. Jól fel vagyunk fegyverezve. Maradjatok nálunk. De a lányok csak tovább rettegtek. Erre a német tiszt az egyik közeli dombra mutatott és megmondta, hogy ott vannak beásva a német tüzérség ütegei. Lassan megtudtak mindent, amire a parancsnokuk kérte őket. Tudták már, hány ellenséges katona van a faluban, milyen fegyvereik vannak, hol van elrejtve a tüzérségük, hol a fegyverraktáruk. A következő napok egyikén a partizánok megtámadták Závadkát. Sok fegyvert zsákmányoltak és sok ellenséget tettek harcképtelenné. H.SPARTAKUűi X X X 1944 nyarán valaki beárulta Sulovská mamát és leányait. A Gestapo letartóztatta az anyát, de bizonyítékok hiányában néhány hónap múlva szabadon bocsátotta. A hazatérő anyát az átélt borzalmak teljesen megváltoztatták. Szép hosszú haját is levágatta. Az erdőbe készült a partizánokhoz.- Humennén nagyon nagy szükségünk van magára — mondta neki a parancsnok. Sulovská mama erre a helyén maradt. 1944 augusztus elsején két német katona jelent meg Sulovskáék ajtajában. Kezükben fényképet tartottak, de a fénykép semmit sem hasonlított az előttük álló, megtört asszonyhoz. Elmentek. A Sulovsky-család kénytelen volt elhagyni a házát és egy ismerős tanítónőnél húzták meg magukat. A Gestapo magas pénzjutalmat ígért annak, aki elfogja az asszonyt. Mint valami vadállatot űzték faluról falura. A lányai nem hagyták el, megosztották vele ezt a hányatott életet. H. falucskában végre nyugalmat reméltek. Augusztus 15-én alkonyat táján Vanko partizánnal beszélgettek. — Jönnek a németek! - kiáltotta el magát valaki. Mintegy 30 német közeledett a házikó felé. A gazdasszony a két kislánnyal a pincébe rejtőzött. Sulovská és Vanko fegyvertűzzel fogadták az ellenséget. Több mint egy óráig tartott a harc. Már egészen sötét volt. Töltényük is alig volt. — Húzódjon vissza az erdőbe - mondta erélyesen az asszony. Vanek lassan hátrált az erdő felé és kilőtte utolsó töltényeit. A németek erre gránátot dobtak a házra és visszavonultak. Hajnalfelé megérkeztek a partizánok és magukkal vitték a kis családot. A partizánok megszerették Sulovská mamát. Bátor volt és gyakran öntött bátorságot a fiúkba. - A parancsnok - mondogatták róla, de a valóságban a parancsnok helyettese volt. Október végén Sulovská mama néhány partizán kíséretével lement a közeli faluba. Éppen megpihentek az egyik faluszéli házikóban, amikor megtámadták őket a németek. A férfiak kirohantak és felvették a harcot az ellenséggel. Sulovská mama egyedül maradt. Éppen indulni akart, amikor egy német katona tűnt fel az ajtóban. A pisztolyához kapott és az ellenség átlőtt fejjel zuhant a földre. - Hát igen, — gondolta, — én is köthetek már csomót a zsebkendőmre, az első fasisztáért, akit a háborúban megsemmisítettem. A későbbi hetekben a németek erősítést kaptak. Bekerítették a partizánokat. De a partizánok elhatározták, hogy átverekszik magukat az övéikhez. Sikerült is nekik. A fasiszta túlerővel vívott hősies küzdelemben Sulovská asszony sokszor bebizonyította bátorságát. Utolsónak hagyta el a-bekerített területet is. Már indulni akart, mikor meghallotta az egyik sebesült szovjet partizán hangját. — Parancsnok, ne hagyj itt. . . Sulovská tudta, hogy az ellenség több kisebb csoportjukat szétkergette s a fiúk az erdőben bujkálnak. Visszafordult és kiabálni kezdett. Mikor már többen voltak, felemelték és elvitték a sebesültet Haburára, akit később a kalinyini kórházban sikeresen meggyógyítottak. ) Ezzel be is fejeződött a Sulovsky-család partizánkodása. Január második felében, amikor a szovjet hadsereg oldalán támadást kezdtünk Presov, Bardejov és Kassa irányában, mindhárman ott meneteltek a csehszlovák katonák soraiban. Velünk voltak mindenütt s mindig az első vonalakban. Becsületességük, bátorságuk, szabadságszeretetük és a hitleri megszállók elleni gyűlöletük példa volt a többi harcoló katonák számára. MICHAL STEMR „AZ ÉLET GYŐZ A HALÁL FELETT“ 1ШЯ Néhány hónap múlva megvalósulnak a kerületi spartakiádok, hogy utánuk teljes pompában kibontakozzék a II. Országos Spartakiád. Erre a jelentős eseményre már hónapok óta készülnek hazánk aszszonyai és leányai. A „Békéért, barátságért, együttműködésért" című gyakorlat a rendszeresen tornászoknak van szánva. A „Magvetőt" bemutató csoportok is már tavaly megkezdték ezt a gyakorlatot, a járási Spartakiádokon mutatták be. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk a harmadik szerzeményt, melynek gyakorlását a múlt év őszén kezdték meg, s melybe még most is be lehet kapcsolódni. „Az élet győz a halál felett" c. szép szerzemény nem követel igényes mozgást, alkalmas tehát a legkülönbözőbb foglalkozású nők számára. Azok részére is, akik eddig nem végeztek rendszeres tornát. A szerzemény gondolata a nők életéből fakad. Kifejezője vágyaiknak, bemutatja munkájukat, örömüket, gondjukat és békevágyukat. A szerzemény három részből áll. Az elsőben a földgömb asszonyainak munkáját és munkaeredményeit látjuk. Jön azonban a háború és mindent elpusztít. A földgömb kettészakad. A két rész asszonyai azonban ismét közel jutnak egymáshoz, hisz békéért vágyakozó anyák, nők mindnyájan. A második részben az asszonyok bemutatják eddigi életüket és nekilátnak a békés építőmunkának. Színesen, kifejezően érzékeltetik az év négy évszakát, a boldog, örömteli életet. A harmadik részben az asszonyok tanúságot tesznek a béke mellett. Tudják, hogy a nemzetek békés, baráti együttműködése akadályozhatja meg a háborút. Piros kendőkkel az új világ, a vörös földgömb képét alakítják ki. A művészi szerzemény bemutatásához sok-sok nő részvétele szükséges, hogy teljes nagyságában érvényesüljön. Reméljük, asszonyaink örömmel, türelemmel készülnek majd erre a gyakorlatra, amely a prágai Spartakiád legkiemelkedőbb jelenete lesz. 29.248 tornásznő fogja ezzel a szerzeménnyel bizonyítani, hogy az élet valóban győzedelmeskedik a halál felett. J. 2. 15
