Dolgozó Nő, 1960 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1960-02-01 / 3. szám

______ 'dmütteéiíÁi&drutrfé

щ

ш

т t

e

l

i

^т£Ш&£2

sok helyen 15—18%, sőt még több. A szövetkezeti tagok a fő okot a rossz építkezésekben látják. Ez részben igaz is. De ezt a fogyatékosságot el lehet távolítani. Legfontosabb, hogy a fiaztatók szárazok és melegek legyenek. Elsősorban a padozat legyen meleg. Ezt fapadló alkalmazásával és jó almozással lehet elérni. Újabban különleges gyékényt használnak, mely villannyal fűthető. Az ilyen gyékényt az Agrotechnánál lehet beszerezni. A nedvesség csökkentése érdekében korlátozni kell a víz használatát {padlómosás, stb.). A kocának fiaztatón kívüli etetése is hozzájárul a nedvesség és az egészségtelen párák csökkentéséhez.

в A helytelen táplálkozás is egyik fő oka a szopósmalacok elhullásának. Nálunk meghonosodott az a rossz szokás, hogy a kocákat főleg darával etetik. Az ilyen egyoldalú takarmányozás okozza, hogy a kocának nincs teje, a malacok rosszul tápláltak és elhullanak. Nyáron alaptakarmányul naponta állatonként 8—9 kg szecskázott herét, vagy lucernát kell etetni. Ehge. Sok az öreg koca, melyeknek kevés a tejük és keveset is ellenek. Mi az eljárás a nevelésnél és a kocák pótlásánál? Minden évben április és május hónapokban ki kell választani az új kocákat, rögtön az elválasztásnál. Olyan kocák utódait válasszuk ki, melyek a legtöbbet ellenek és veszteség nélkül nevelik fel malacaikat. Minden száz kocától 41—45 fiatal kocát választunk ki, ezeket külön takarmányozzuk és külön helyen tartjuk. Sok zöldet adunk nekik — szemestakarmány hozzáadásával — és legelőt vagy legalább kifutót biztosítunk számukra. Őszig elérik a 110—120 kg-os súlyt és akkor bebúgatjuk őket.

A tervezett állomány gyors betöltése érdekében ajánljuk az átmeneti kocák módszerét. Ezeket úgy neveljük, mint a rendes kocákat. A 70—90 kg-os állatok besorolása helytelen. De nagy hiba az is, ha olyan állatokat sorolunk be, melyeket eddig hizlalásra tartottunk és így nem voltak előkészítve malacok nevelésére.

• Az elégséges hús biztosítása érdeké-Mit tegyünk, hogy több legyen a sertéshús?

Köztudomású, hogy az egy lakosra számított húsfogyasztásunk az elmúlt 14 év alatt 24 kg-ról 54 kg-ra emelkedett. Ez- Tef köztársaságunk a húsfogyasztásban a vezető államok közé került. A megnövekedett húsfogyasztást leginkább a sertésállomány növelésével érhetjük el, ugyanis az elfogyasztott hús 60 %-a sertéshús. A sertéstenyésztés nálunk sikeresen fejlődik, mivel a hizlalás szép hasznot hoz és sok EFSZ-ben 40 %-át teszi ki az állattenyésztésből származó jövedelemnek.

Az állomány ma kétszerese a háború előttinek, de minden feltétele megvan arra, hogy még jobb eredményeket érjünk el. Még sok a fogyatékosság, melyek fékezik a gyorsabb fejlődést és növelik a kiadásokat.

• A legnagyob hiba о szopósmalacok elhullása. Az elhullás átlag 9—10%, de

hez szemestakarmányt, a vemhesség első szakaszában 1 kg-ot, az előrehaladott vemhes állatoknak 1%—2 kg-ot, a szoptatóknak pedig 3-4 kg-ot adunk a malacok száma szerint. Télen az alaptakarmány 5—6 kg takarmányrépa vagy takarmánymurok, 2 kg burgonya és 1 kg őrölt lucerna vagy here. A szemestakarmány annyi legyen, mint nyáron. Az ilyen takarmányozás biztosítja az elegendő tejet és az állat jó termékenységét, tehát nagyszámú malacot.

Nagyon fontos a szopósmalacok kiegészítő etetése. Már az első naptól kezdve hozzá kell szoktatni őket a takarmányhoz. Először száraz darával, később takarmánynyal etetjük a malacokat. Nagyon fontos a tisztaság betartása a vályúkban és az egész helyiségben.

• Jelentős hiba a kocák rossz minősében nem kevésbé fontos a hízók takarmányozása. A hizlalás legnagyobb hibája, ha ésszerűtlenül gazdálkodunk a takarmánynyal. Ezáltal alacsony súlygyarapodást érünk el és a hizlalási időszak 10—14 hónapra húzódik ki. Helyes takarmányozással 55—60 dkg napi súlygyarapodást is elérhetünk, tehát 100 kg-os súlyt hat hónap alatt. Ha a hizlalás tovább tart, az felesleges takarmány- és pénzpocsékolást jelent.

Hogyan növeljük a napi súlygyarapodást?

• Elsősorban be keli tartani a helyes takarmányozási technikát. Az adagokat úgy állítjuk össze, hogy azok fedezzék a szükséges tápanyagok mennyiségét és helyes legyen az arány az- egyes tápanyagok, a fehérjék és a szénhidrátok között. Ebben segítenek a takarmánykeverékek, me-