Dolgozó Nő, 1960 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1960-11-15 / 22. szám
itfcV. Rényi Magda: Nincsen lába, mégis jár, arra vár, hogy felhúzd már, ő méri a napot, percet s egyre csacsog, egyre perceg. Ha elrontod, megszalad s mégis egy helyben marad. DJ Q Két kis hegyes füle van, barna szeme fényes, nem kedveli ő a füvet, gyomrocskája kényes. Mogyoró a csemegéje, tobozt szed a fáról s lakomát csap új dióból, szárított gombából. Makkot is tör, rágcsál egyre, bundácskája barna, bajusza van, négy kis lába, lomposszőrű farka. Erdőn lakik, ágak között, ott, ahol a lomb dús, szereti a gyerekeket ez a kicsi. Néha fehér, néha szürke, egyre száll a szelek szárnyán, jókedvében ő a fodor fönn az égbolt kék ruháján. in)(ow 94/aj Nincsen szárnya, mégis szárnyal, nem lepke, de mégis száll, jókedvünkben gyújtunk reá, mint a vidám kismadár. Erdőn lakik, bokor alatt disznócska, de nem volt malac, tűpárnának gondolhatnád, ha mellette tovahaladsz. DJ9M UÜS A jó öreg Földanyótól nagyon messze lakom én, hajózom a levegőég mérhetetlen tengerén. Az ég sötét bársonyából fényes szemem kiragyog, ezüstszínben sziporkázom, találd el, hogy ki vagyok? Feje piros, zöld a háta, nagyon hasznos, jó madárka. Röpköd, szálldos, fárad egyre, hernyót, nyűvet kapkod begyre. Kipi-kopi, kipi, köp, bükkfán, cserfán ő kopog, gyógyítja a fákat sokszor, 6 a híres erdődoktor. 18 6o(//i3 A/P4JDH Bemászott a róka a tyúkólba és így szólt: - Maradjatok nyugodtan, tyúkok és jól figyeljetek. Nem vagyok olyan megvadult, kegyetlen róka, amelynek az az utólatos szokása, hogy rátámad mindenre, ami útjába esik és válogatás, kivizsgálás és ítélkezés nélkül mindent felfal a helyszínen. Ki nem állhatom az ilyesféle aljas rablást. Én tiszteletben tartom a törvényeket: a bűnösöket megbüntetem, az ártatlanokat pedig szabadon engedem. így a törvények szerint szépen felettetek is ítéletet mondok. Letelepedett egy felfordított kosárra, feltette a szemüvegét, kinyitotta a magával hozott vastag könyvet, egy pillanatig olvasgatott benne, aztán kibökte:- Állj elő, kakas! Az von ide írva, hogy csak hajnalban kukorékolhatsz, te meg se szó, se beszéd, egész nap kiabálsz. No ez semmi, egy bűnt még el lehet nézni. De mondd csak, tudod te azt, hogy minden rendes gyereknek tisztelni illik az apját? Hát akkor hogyha férgét találsz, miért csődíted oda rögtön az összes tyúkokat, de ha egy másik kakas oda talál menni — még hogyha apád is -, nyomban nekiesel, berzenkedsz és jobbra-balra csipkedsz No jó, hagyjuk ezt. A könyvben az áll, hogy két bűnt is meg lehet bocsátani. De beszéljünk csak a sarkantyúkról. Hogyan merészelsz sarkantyút hordani, mikor semmi közöd a huszárokhoz, ügyefogyott gyalogos létedre nincs jogod a sarkantyúviselésre. S ezért a törvénysértésedért, meg a másik két kihágásért — a könyv szerint — meg kell hogy egyelek. A róka elkapta a kakast és felfalta. A tyúkólból a mezőre futott, ahol egyenesen egy nyúlba botlott. — Ne ijedj meg, tapsifüles, én nem tartozom azok közé, akik ha egy nyúllal találkoznak, lelkiismeretlenül rávetik magukat. Én ragaszkodom a törvény betűihez, A róka leült egy fatönkre, felcsapta a könyvet s a szemüvegét sem felejtette el feltenni. — Gyere ide, tapsifüles*és válaszolj kérdéseimre: Mién váltogatod szőrzetedet tavasszal és ősszel? Be akarod csapni a vadászokat? De hát ez csak amolyan apróbb csalás. A könyv szerint egy kihágást el lehet nézni. De mondd csak, miért nem nézel egyenesen, miért kancsalítsz folyton? Biztosan azért, hogy eltitkold aljas szándékaidat. A könyv szerint ezt nem vehetjük bebizonyított törvényszegésnek, ezért ezt is elnézhetjük. De mondd csak, miért hagytad hátsó lábad hosszabbra nőni az elsőnél? Bizonyára azért, hogy könnyebben elmenekülhess a törvény igazságos keze elől. Nos, az én kötelességem, hogy e három bűnödért felfaljalak. Így is tett a róka. Ezután az erdő felé vette útját. Megpillantott a fán egy madarat, amelyiknek gyönyörű tollazat ékesítette a fejét. — Te vagy az, búbosbanka? — szólította meg a róka. - Gyere, ülj egy kicsit alacsonyabbra. Mondd csak, ki engedte meg neked, hogy királyi koronát viselj? — Maga a madarak bölcs királya. — Hazudsz és ez nagy bűn. Ide van Írva a könyvbe, hogy a hazugság bűnnek számít. De ha tanúka. hozol, még be bizonyíthatod ártatlanságodat. A könyv szerint a vád olói csak komoly, szavahihető tanuk menthetnek ki. Hozd ide őket, de nehogy olyan magafajta apróságok legyenek. Legjobban liba, vagy pulyka felelne meg. Azonnal jöjjenek ide és esküdjenek meg, hogy igazat beszélsz. — Esküszöm, hogy nyomban itt leszünk — szólt a búbosbanka és elrepült. De nem libákat, kacsákat, pulykákat, hattyúkat hívott, hanem erős kutyákat. Nem sokat várattak magukra, egykettőre ott termettek és a rókának estek. Alaposan megtépték a bundáját, alig-alig tudott elmenekülni. Mikor végre bebújt a rókalyukba, felsóhajtott: — Úgy kell neked ravasz koma, ha tanúkra volt szüksé Szűcs Béla fordítása ged.
