Dolgozó Nő, 1960 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1960-01-15 / 2. szám
EMÍLIA SEDLAKOVA, a Csehszlovákiai Nők Szlovákiai Bizottságának központi titkárnője: INDIA Indiába nem minden nap juthat el az ember, bár a TU-104-es repülőgép hamarább ér Prágából Bombayba, mint a gyorsvonat Prágából Kosicére. Érthető tehát, hogy egy ilyen út élménnyé válik, India legnagyobb része látogatásunkkor már túl volt a 2-3 hónapon át tartó meleg, monszun esőn. Bombayban azonban még szakadatlanul zuhogott s környéke irgalmatlanul felázott. A monszun könyörtelenségével mindenütt megismerkedhettünk, amerre csak utunk vezetett. A kiáradf folyók India lakossága nagy részét megfosztják hajlékától s a föld kétszeres termésétől és elrabolják családi nyugalmát. Ez kétségtelenül nyomasztólag hatott ránk. Az indiai nép nehéz életének valóban csak a monszun az oka? Ezen érdemes elgondolkodni. Itt van pl. Kínai... Népe valamikor szintén . . . Hiszen a ma embere megtanulta uralni a természetet! Az Indiai Nők Nemzeti Szövetségének III. kongresszusára Benaresbe voltunk hivatalosak, ahová Bombayból vonaton indultunk. Vajon miről fognak tanácskozni, milyen kérdések vetődnek fel, hogyan oldják meg a felmerülő problámákat? Ezek a gondolatok izgattak bennünket, míg célunkhoz nem értünk. Az állomáson azzal fogadtak: „Nem csehszlovákiaiak?" S alig, hogy igent mondtunk, ott függött nyakunkon a tradíciós, édes, mámorltó illatú virágfűzér. Indiában szokatlan a kézszorítás, de a vendégfogadó pár erős kézfogása biztosított róla, hogy barátok közé értünk. Fiatal pár, egy tanítónő és egy munkás, voltak kísérőink, akiknek Csehszlovákia iránti őszinte baráti vonzalmáról azonnal meggyőződtünk. Tudják, hogy Csehszlovákia azon országok egyike, amely támogatja hazájukat, hogy kijussanak a gazdasági elmaradottságból. Nem tudom, hogy az újságban olvasták-e, vagy a mindenütt látható falragaszokon ábrázolt Zetor traktorunk hirdeti segítségünket. Bizony, India síksá(Foto: RUPPELT) 4 gainak szüksége van traktorokra, öntöző- és lecsapoló-berendezésekre, hogy betakaríthassák a földekről az évente kétszer elérhető bő termést. Higgyék el, felemelő érzés tudni azt, hogy ennek az országnak segítenek a mi gépeink, villamos-berendezéseink és a szakembereink tanácsa alapján felépült üzemek. A kongresszust egy iskolában tartották. A küldöttek a földön törökülésbe helyezkedtek. Bennünket „Éljenek a csehszlovák nők!" kiáltásokkal fogadtak. Az összejövetel programja és formája nagyon eltért a mi ülésezéseinktől. Mivel Indiát több nemzetiségű nép lakja, a kongresszusi tanácskozás menete eléggé bonyolult volt. Az előadások szövegét és a vitafelszólalásokat gyakran három nyelvre is le kellett fordítani. A közvetítő nyelv a kongresszuson az angol nyelv volt. A küldöttek különböző korúak voltak. Egyesek karjukon hozták el pici gyermeküket, ott helyben táplálták s ölükben ringatták álomba. Tisztelettel néztük ezeket az anyákat, akik 3—4 napos fáradságos utazás ellenére is eljöttek, hogy elhozzák körzetük asszonyainak üzeneteit. A problémák, amelyek felmerültek, lényegesen különböznek a mi értekezleteink problémáitól. Az egyik közös volt. Mint mi, ők is keresik az utat, mely gyermekeik és saját maguk szebb jövőjéhez vezet. Persze, az ő útjuk sokkal nehezebb, mert a hosszú évtizedekig tartó gyarmatosítás következményeinek eltávolítása még sok időt vesz igénybe. Az indiai nőknek az olyan problémákkal is meg kell küzdeniök, mint pl. a tandíj eltörlése a kötelező iskolai látogatás alatt, a magánüzemek és üzletek tulajdonosai kizsákmányolása ellen, sőt a feudalizmus hagyatéka ellen, mint pl. a nők kötelező hozományának megszüntetése. Ilyenkor tudatosítja az ember felszabadult hazánk örömteljes életét. Jóleső ér-<Foto: DUDÁS J.> zéssel ismertettük indiai barátnőinkkel, mi mindent értünk el azóta, hogy hazánkban a dolgozó nép egyedül határoz sorsa felett. A kongresszus után is volt alkalmunk találkozni indiai nőkkel. Ezt az összejövetelt követségünk közvetítette Delhiben. India ismert női személyiségeit hívta meg beszélgetésre. Itt újra meggyőződhettünk róla, mily őszinte vonzalom fűzi az indiai nőket nemzetünkhöz. Nemcsak azért, mert elfogadták ezt a meghívást, de főleg azért, mert érdeklődtek munkánk iránt, s nem egy közülük kijelentette, hogy szívesen ellátogatna Csehszlovákiába. Violeta Alva asszony, parlamenti képviselő, a belügyminiszter helyettese, közben már meg is valósította tervét. Nemrégen meglátogatta Csehszlovákiát. Indiából maradandó benyomásokkal távoztunk. örültünk, hogy az indiai nőkben további barátnőkre és harcosokra találtunk, akik szintén a világbéke megtartásáért küzdenek. ЪаА\ОПШ1 ЛшиЛ/ I/ Ragyogó barna szemű, lelkes kislány volt Anna. 5züleit sohasem ismerte. A kis árvát egy Beregszász melletti község magyar kommunista embere fogadta örökbe. 13-14 éves korában már a párt újságkihordója s igy már gyermekkorától kezdve szinte belenő a pártmunkába. 16 éves korában megy férjhez Turjanicához. Férje, a kárpátaljai munkásmozgalom nagy harcosa, felfedezte képességeit és elősegítette fejlődését, tanulását. Turjanica Anna kétéves politikai iskolát végez, de még el sem* végzi, máris a kárpátaljai nők vezetője és egyik legjobb női szónoka. Fáradhatatlanul harcol Kárpátalja népeinek szabadságáért, a magyar kisebbség nemzeti jogaiért, de ugyanakkor harcol a magyar sovinizmus ellen is. Éjjel-nappal, megszakítás nélkül járja kerékpárján a hegyes-dombos vidéket, szervezi, talpraállítja a kommunista pártszervezeteket és a szakszervezeteket. Az ukrán és magyar városokban és falvakban egyaránt dolgozik és szónokol: Ukránul — bár csak felnőtt korában tanult meg - ugyanolyan jói beszél, mint anyanyelvén.. 1935-36-ban a Szovjetunióban jár, meglátogatja Moszkvát, Charkovot és számos más várost. A nagy Szovjetunióval való megismerkedés szélesíti látókörét. Különleges élmény a szovjet néppel való megismerkedés. Egy fontos, közcélra történő gyűjtés lelkes hangulata úgy magával ragadja, hogy odaadja minden értékét — jegygyűrűjét és fülbevalóját. Hazatérve, sok tapasztalattal gazdagodva, fokozott erővel folytatja munkáját. Kárpátalja népe szereti és nagyra tartja. A parasztok és a munkások messzi falvakból is elmennek az előadásokra, gyűlésekre, ahol ő beszél. Elébe mennek a község határáig és ünnepélyesen fogadják a népszerű szónokot, akit csak úgy hívnak - ,,a mi Annánk", A Horthy-csapatok kárpátaljai bevonulása után illegalitásban kénytelen folytatni működését. Elvtársával, Borkanyukkal és ennek feleségével folytatja a munkát, főleg Rozsnyón és Huszton. De nem maradhat sokáig, mert mindenki ismeri - nemcsak hívei, hanem ellenségei is. A Horthy-csendőrség elől menekülve kénytelen elhagyni szülőföldjét. Lengyelországba menekül s itt - természetesen illegálisan - szervezi a Kárpátaljáról tömegesen elmenekült magyarok közt a kommunista pártot és a kultúrmunkát. A németek bevonulása után a Szovjetunióba megy. Itt elsősorban a magyar kérdés tanulmányozásával foglalkozik. Bekapcsolódik a magyarok munkájába, majd a partizánharc módszereit tanulja, ejtőernyős gyakorlatokat végez. Mindezt azért, hogy minél előbb visszajöhessen és hazájában folytathassa a harcot a fasizmus ellen. 1943 augusztusában végre haza indulhat. De a feladatot, amelyre annyira felkészült, nem teljesíthette. A németek arcvonala mögött leugrott a repülőgépről — és örökre nyoma veszett.
