Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1959-03-01 / 5. szám
Kedves Imre! Но az elmúlt héten nem találkoztunk volna azon az értekezleten, akkor ezt a levelet ma is Jucinak írom, nem Neked. . A munkahelyedre küldöm, nem akarom, hogy feleséged elolvassa. Hogy miért ez a titokzatosság, mikor mindkettőtök régi barátja vagyok? Hogy mi késztetett erre a levélírásra? Éppen az említett értekezlet. Felszólaltál ott és olyan hévvel álltái ki a nők egyenjogúsága, szakképzettségének emelése érdekében, hogy csodálkozva hallgattalak. — Legyen a nő férje egyenrangú partnere mindenütt! — mondottad. Szavaidat taps követte, de én nem tapsoltam. A feleséged jutott az eszembe. Nézd, Imre, osztálytársak voltunk. Jó fejű gyerek voltál és igazán nem a te hibád, hogy nem tanulhattál tovább, hogy a gyárba kerültél. Te ezt akkor nem is bántad, mert megismerkedtél Jucival és ebből a gyárból indult ki az a szép érzés, amely sokáig derűssé tette közös életeteket. A felszabadulás után felelősebb beosztást kaptál, s hogy betölthessed, tanultál. A gyerek már elég nagy volt, Juci is megtehette volna ugyanezt. Kettőnknek nehéz lesz — mondottad. Majd ha én készen leszek, elkezdi Juci — és ezzel meg is oldottad a kérdést. Hogy tanulmányaidat semmi sem zavarja, Juci dolgozott, nevelte a gyereket, a háztartás minden gondját magára vállalta. Nem járt sehová. Egyedül nem akart, neked meg sok dolgod volt. És most megint nem mehet. Az iskolát már elvégezted, kötelességeid vannak, társaságba jársz, de Jucit nem viheted magaddal. Elmaradt mellőled, nem tartott lépést veled. Ez igaz. De volt erre lehetősége? Segítettél neki a haladásban úgy, mint ő neked? Pedig tudom, hogy a munkahelyeden dicsérnek. Türelmesen foglalkozol munkatársaiddal, azt szeretnéd, ha politikailag fejlett, jó szakemberekké válnának. És mit gondolsz, Juci nem állná meg helyét a munkában és társaságban egyaránt, ha tanulhatna? Ha te is lemondanál egy-két színházi estéről, ha segítenél a háztartásban, hogy most esténként ő ülhetne a könyv mellett? Szépen beszéltél az értekezleten. A nemzetközi nőnap alkalmából is bizonyára szép, meleg szavakkal köszöntöd az üzem asszonyait. Haza is viszel virágot, mert hisz tudod, mi illik. De kérlek, mielőtt átadod, gondolkozz el levelemen s felszólalásodat próbáld meg otthon is megvalósítani. Addig is a régi szeretettel köszönt volt osztálytársad 12 A anya megállt a tükörnél és nézte f\ f-w táncba készülő lányát. A ruha, me/ \ lyet együtt varrtak, ott feküdt kiterítvd a díványon. Áttetsző, habos anyagból készült. — A szoknya mint egy gomolygó, rózsaszín felleg lebegett a szűkre szabott derék alatt. A kislány friss, kipirult arccal nézett a tükörbe. — Vigyázz, kislányom a harisnyára, meg ne akadjon a gyűrűdbe, inkább végy kesztyűt, amikor felhúzod. Mielőtt a lány megfordult, hogy harisnyás fiókjából kivegye a cérnakesztyűt, melyet anyja gondosan odakészített, a két nő egymásra nézett a tükörben. Kati arcán ragyogás, az anyáén ború. — Min gondolkozol, édesanyám? — kérdezte a lányka kíváncsian. — Mire gondolok, kislányom? - Hogyan magyarázzam meg? — Szeretném, ha nem értenél félre. Az motoszkál a fejemben, milyen nagyot változott a fiatalság élete. Az én időmben . . . — Tudom, tudom, anyukám, hogy te nem mehettél egyedül táncmulatságra, hogy a fiú, akivel táncoltál, másnap látogatást tett nálatok, és amennyiben a fiú nem tetszett a szülőknek, többé nem jártál vele . . . Kati jókedvűen megölelte anyját. - No, de most ez már nem lehet így, ezt magad is tudod. — Nem lehet, de akkor bizony így volt, kislányom. — És jó lenne ez így ma is, mondd meg őszintén, mamám? — Nem tudom, gyermekem. Magam sem vagyok tisztában vele. De most sem tudom, hogy tulajdonképpen kivel mész ma este táncolni. — Kláriéknál találkozunk a többiekkel, úgy mint múltkor. No, de végre igazán öltöznöm kellene. Kati óvatosan felhúzta formás lábára a harisnyát, belebújt a kis lakkcipőcskébe, majd az anya óvatosan kezébe vette a rózsaszínű nylonruhát, és úgymint amikor a lánya még kicsiny volt, gyönyörködve belebújtatta a ruhába. Megigazította, elrendezte a szoknyát, szorosan megkötötte derékban az övét, és tetszéssel nézett végig gyermekén. - Mint egy feslő rózsabimbó, olyan ez a gyerek, - gondolta boldogan. — A ruha tökéletesen sikerült, ügyestek voltunk, Katikám, — mondta elégedetten. — A bő kabátot vedd fel, nehogy összeessen a szoknya. - Később a lányka bő kabátjában, kis fénylő táskával a kezében még egy utolsó pillantást vetett a tükörbe, jobbról-balróí megcsókolta anyját, és boldogan elment hazulról Az asszony leült a kényelmes fotelbe, éa rövid időt, mely még rendelkezésére álla* gondolataiba merülve töltötte el. — Milv különös, úgy csúsznak ki gyermekeink a zünkből, mint az aranyhalacskák. — Kati m<. nemrégen minden gondolatát megosztotta velem, és most zárkózott, néha olyan különös — így szőtte tovább gondolatait. A gyermekből nagylány lett és én ezt észre sem vettem. Udvarlója van. Jani hogyan szereti Katit, de hát mindkettő még fiatal, túlontúl fiatal . . Az ajtó nyílása felzavarta, összerezzent. Itt a fia, vacsorát kell készítenie.- Szervusz, anyu. Találkoztam Katival, Forgács Péterrel ment, de olyan büszkén, hogy engem észre sem vett, — mondta egy lélegzetvételre a kis Zoli.- Kivel ment? — kérdezte az anya ijedten. — Forgács Péter? Soha sem említette Kati ez* a nevet. Hát nem Klári és Jani kísérték? — Forgács Péter kész mérnök, fontoskodott о gyerek. Ezért tetszik jobban Katinak, min' Jani, a rádiószerelő. Ugyan, hagyj fel az ilyen csacsiságokkal, ne törődj mindennel - válaszolta ingerülten az anya. Gyere, fiam, vacsorát készítünk, mindjárt itt lesz apa. Kitálalta a vacsorát és alig várta, hogy egyedül maradhasson gondolataival. — Aztán amikor lefeküdt, nagy keserűség járta át a szívét. Janiról néha-néha mesélt Kati. — Dr miért nem szólt egy szót sem a másikról, Pé térről? Közben elaludt. Zavaros ólmában Kati kö rül forgott a két fiú, és ő ijedten figyelte, hogy szeretett Katikája hiába nyújtja feléjük szép gömbölyű karját, — egyiküket sem tudjo elérni. Arcát kiverte a verejték és ijedten felébredt. Az óra 11-et ütött. - Milyen különös Az ember elengedi féltve őrzött lányát, későé jön haza, és meg sem mukkanhat, mert mos ez így szokás. Más anyának is bele kell ebb* törődnie. — Mór el sem aludt, leste, várta, c kulcs mikor fordul meg a zárban... 'Amikor az asszony nem tagja az EFSZmek- Nem akarnak emelt családi pótlékot adni, - panaszolja Berze Lajos cs...........i lakos, vasúti pályamunkás —, pedig tagja vagyok a helyi EFSZ-nek is. Sőt, még azt is mondták az üzemben, hogy éppen ez a szövetkezeti tagság az akadály. Márpedig én alapító tagja vagyok szövetkezetünknek. Az asszony? Nem ő nem lép be. Hogy hány egységet dolgoztam le tavaly? Egyet sem, hiszen estefelé keveredtem haza minden nap. Nem volna igazságosabb, ha egyforma családi pótlékot kopna mindenki és nem lenne emelt és csökkentett családi pótlék? Nem, kedves Berze elvtárs, nem lenne igazságosabb. A családi pótlék az állam hozzájárulása a gyerekek neveltetésével járó költségekhez, márpedig ezek nem egyformák minden háztartásban. Olcsóbb a konyha és kevesebb gondot jelent a mindennapi terített asztal ott, ahol a családban föld, helyesebben földből származó pénzbeli, de főleg természetbeni jövedelem van. Ezért kap alacsonyabb családi pótlékot az, akinek félhektárt meghaladó földje van, vagy aki EFSZ tag, - esetleg aki ilyenekkel lakik közös háztartásban. Ezen esetekben ugyanis az a föltevés, hogy az alkalmazott előnyösebb helyzetber van, mi. t az, akinek nincs földből származó jövedelme. Teljesen igaza van azonban Berze elvtársnak, aki erre azt felelte, hogy nála ez a föltevés nem áll, mert ö bizony semmi haszná! sem veszi szövetkezeti tagságának, - sőt, igy csak kárát látja. Engedjen meg azonban Berze elvtárs most nekünk egy kérdést: És m haszna van a szövetkezetnek a maga tagságából? No látja, Berze elvtárs, itt van a kutya eltemetve! Segíteni a szövetkezet megalakuló sónál, elöl járni példával, nyilván kötelessége minden jóakaratú embernek. Azonban meg clakitani a szövetkezetét még nem elég. Azt fel is kell virágoztatni, - ez pedig nem megv munkáskezek nélkül. A szövetkezeti alapszabály nem tesz különbséget alapitó és valóságos tag között, hanem mindenkinek egyformán kötelességévé teszi, hogy a szövetkezetben dolgozzék is. Ha ez igy lesz, akkor Berze elvtárs nem lesz megrövidítve, mert munkájáért jutalmat fog kapni a szövetkezettől. (Folytatjuk)
