Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1959-02-15 / 4. szám
Ráerősítik a darura és óvatosan a magasba lendítik. Ott fönn már biztos kezek terelik út jára. Lekapcsolják és a szereléshez látnak Újra lendül a daru s viszi fel a nagy épület elemet, egy egész falat. A gépek zaja, a mun ka üteme nyújtja a kísérőzenét. A közeli gyá rak robaja, a villamosok csengése felett halk foszlányokban szűrődik a harangszó. - Dél van, - mondja a fekete hajú szerelő és a magas szőke mellé telepszik a panel szélére. Alattuk Bratislava egy része. Tekintetük végigszántja a Februári Győzelem utcáját, érdeklődéssel szemlélik forgalmas életét. Ot emelet magasságából. Mi pedig - 11 év távlatából. Ma, 1959. februárjában. xxx Akkor is február volt, keddi nap. A várost végigsöprő hóvihar kitombolta magát s lassan minden elcsendesedett. Csend, vészjósló csend honolt mindenütt. S ebbe hasított bele pontosan déli tizenkettőkor a „Dynamitka", a „Stollwerck" szirénája, s nyomukban a többi. — Ve-Lendül a daru A fiYQK^I i letek tartunk, — adta hírül a villamosok utolsó csengetése és mint megannyi felkiáltójel, állt az autóbusz, villamos, teherautó. Leállt az egész forgalom.^Egységes volt az általános manifesztációs sztrájk 1948. február 24-én. S a gyárakban nem rutinos szónokok álltak az emelvényen. Mégis: minden szavuk, minden mondatuk hatásos volt. Keresetlen szavakkal ecsetelték, mi történt vasárnap Prágában. Felolvasták az üzemi bizottságok prágai országos konferenciájának határozatát s önkéntelenül született a jelszó: „A termelés további államosításáért! Követeljük, hogy az államosítás terjedjen ki az építészeti üzemekre, a nyomdákra, gyógyfürdőkre, kórházakra!" És kiterjedt. Mert nagy dolog történt azokban a napokban. A dolgozó nép valóban saját sorsának irányítója lett. Határozott, követelt és becsületesen helytállt. Az ország építésének minden szakaszán. Az építészetben is. és a szerelők a következő emeletet csinálják már. Eltűntettük a háború utolsó nyomait, felépítettük a legfontosabb ipari telepeket, középületeket. Megindult a lakásépítés, hisz a kapitalista rendszer igazán nem tartotta fontosnak a lakónegyedek építését. Nyilvánvaló volt, micsoda óriási feladat áll az államosított építésze! előtt. És milyen nehézségek! Nyersanyag- és munkaerőhiány, rossz munkaerkölcs, minden műszaki haladást nélkülöző hagyaték! Küzdött tehát ellene, és fokról fokra legyőzte. Lassan természetessé vált, hogy egészen új lakónegyedekre találtunk a régen járt városrészekben, hogy munkából hazatérve a villamosból néztük: ismét egy emelettel magasabb az épülő ház. S ma a Februári Győzelem utcája mintha dokumentálni szeretné az építészet eddigi nagy útját: A hatalmas összpontosított építkezésen haladó munkamódszerrel épül egy új négyed. 1961-ig 1 100 lakás épül öntött betonból, s a 335 megkezdettből 166-ot adnak át ez évben. A „B" és ,,C" blokk folyamatos módszerrel Biztonsággá! mozognak az ég és a föld között. épül. Az eddigi 14 hónappal szemben 11 hónapig tart az építkezés és ez évben 538 család költözik itt új otthonába. A Figaro üzemmel szemben panelházak épülnek. Az előregyártott épületelemeket az üzemből készen szállítják az építkezés helyére s itt szerelik össze. Az idénymunka eltávolítása és a félgépesített termelés következtében hat hónap alatt épülnek fel a jól megoldott lakások. 1959 végéig 384 lakás kap itt is gazdát. Szépen hangzik e felsorolás s valóban nagy eredményről ad számot. Érezzük azonban, hogy még sok leküzdetlen nehézség is párosul hozzá. A szerelési vagy saját építőanyag hiánya, esetleg rendszertelen szállítása, az asszanációs probléma, a kőművesek hiánya, a különféle szakmunkák tervszerűtlen torlódása akadályozza főleg a terv teljesítését, a megkezdett építkezések befejezését. Pedig egyre nagyobb feladatok várnak építkezési dolgozóinkra. Ahhoz, hogy 1970-ig 50 000 lakást építsenek panelből és 70 000-t öntött betonból, sok kezdeményezés, új munkamódszer és főleg becsületes munka szükséges. Iparosítaniok kell az építészetet és a nőknek is munkalehetőséget kell nyújtani sok-sok munkaszakaszon. így tudják csak idejében, jól és helyesen elvégezni azt a felelősségteljes munkát, amelyet pártunk XI. kongresszusa eléjük tűzött. A két szerelő újra munkához lát, újabb panel közeleg feléjük. Biztonsággal mozognak az ég és föld között, nem szédülnek a magasságtól. Végül is, nem vagyunk még olyan magasan, mint ahová el akarunk jutni. Még feljebb hághatunk, haladhatunk előre. Az épületeken és egész országépítésünkben. A Győzelmes Február nyomán. ÚJVARI MAGDA Fényképezte; SLUKA J.
