Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1959-02-01 / 3. szám
Irodalmi pályázatunk tiszteletdíjjal jutalmazott második írása: V AI JÚBBüJ О KI W ß ' (Folytató) W w Másnap reggel a diákcsoport a születő villanytelep meg fedetlen nagy csarnokában jelentkezik munkára. Az ácsok előző nap este elkészítették a beton alapok faburkolatát, most már a betonozókon a sor. A keverőgép mellett egy munkás magyarázza a fiúknak, hogyan kell kezelni a masinát, milyen arányban kell keverni a cementet kaviccsal, vízzel. Néhány fiú már indul is, hogy a géphez talicskázza a cementtel teli zsákokat. Köztük van Maliva is. Arcán ma is únott, utálkozó kifejezés ül, senkihez nem szól, s ha megkérdik, szinte harapófogóval kell kihúzni belőle a választ. Az imént indult visszafelé megrakott talicskájával az aránylag messze fekvő cementes színből. Éppen a keskenyvágányú vasút sínéin halad keresztül, erőlködve tolja fel a talicskát a kis fahídra, amikor hallja, hogy valaki rákiált:- Végre megtaláltalak, te bitang! Maliva hátranéz, szeme kerekre tágul a rémülettől. A sínek mentén egy csillés fut feléje, nehéz csavarhúzóval a kezében. Malivának alig van rá érkezése, hogy kiugorjon a vágányok közül, amikor észreveszi, hogy elindul a lejtőn lefelé egy homokkal megrakott nehéz csille, amit a munkás az imént rosszul fékezett le. Egyre gyorsuló sebességgel gördül lefelé az enyhe emelkedőn. A csillés éppen keresztül akar vágni a síneken, a gépek zajától azonban nem hallja a közeledő csille robogását — ha még egy lépést tesz, a kocsi elkapja s maga alá gázolja. Mindez szemvillanósnyi idő olatt suhan keresztül Maliva agyán. Jómaga még idejében félreugrott, nem történhetik baja. Tudja azonban, ha nem segít a csillésen, az ott leli halálát a nehéz kocsi alatt. Egy pillanatra arra gondol, hogy sorsára hagyja az embert, ha baj történik, mindenki a munkás óvatlanságónak tudja be. És végre megszabadul attól az embertől, aki álmaiban üldözte, aki egy szavával tönkre teheti II. Az ipariskola kapuján csoportosan tódulnak ki a fiúk meg a lányok, nyomukban egyenként sorjáznak ki az elkésettek. Három diák, Voborszky, Zsezsulka és Maliva a többiektől elkülönülve, lassan ballag a villamosmegálló felé. — Hát akkor ma este megpróbáljuk. Odahaza valami ürüggyel kimenőt kérünk, számítsatok arra, hogy esetleg csak éjfél után kerülünk az ágyba, - magyarázza a többieknek Voborszky hármuk közül a legerősebb. — Te Maliva, hozd magaddal a gumibotot, amit a múltkor adtam. — Talán Zsezsulka vihetné, vagy te, Jindra, erősebb vagy nálam, - kelletlenkedik Maliva. — Azt csinálod, amit parancsolok, — formed rá Voborszky, aki nyilván a vezér szerepét játssza. — Este kilenckor, de pontosak legyetek! Ezalatt megérkeznek a megállóhoz, Voborszky meg Zsezsulka fölszáll a villamosra, Maliva egy ideig utánuk néz, aztán gyalog elindul hazafelé. A városszéli parkban levő kávéházból kihallatszik a tánczene, a nagy ablaktáblákon sötéten rajzolódik a táncolok árnyéka. Meleg a júniusi este, a szórakozó vendégek egyre másra jönnek ki, egy kis friss levegőt szippantani a parkba. A kávéház előtt, a kiáradó fényben egy rendőr áll - szolgálati kőrútján vetődött el ide. A sűrűben időről-időre négy csillogó pont villan fel, aztán megint eltűnik. A bokrok, fák mögé rejtőzve két sötét alak figyeli a bejáratot. Most egyikük suttogva megszólal : Hol a fenébe marad az a Maliva, megmondtam neki, kilencre jöjjön. Ha nem dugja ide a pofáját, laposra verem. Ezt Voborszky mondta, mellette Zsezsulka lapult a sűrűben. — Azt a zsarut is elvihetné az ördög. Mit totojázik itt, ha nem takarodik el egy-kettőre, mehetünk haza üres kézzel. Hirtelen mindketten riadtan hátrafordulnak. Mögöttük reccsennek a gallyak, valaki melléjük kuporodik. — Végre itt vagyok, fiúk, nem jöhettem előbb, a mieink színházba mentek, a nővérem meg rosszul lett, ezért későn indultak el hazulról. Remélem, nincs semmi baj, — mentegetődzik Maliva, aki ott hasal a másik kettő mellett. — Már azt hittük, hogy el sem jössz, - szűri fogán keresztül a szót Zsezsulka, Voborszky pedig lassan a zsebébe csúsztatja a háromgyűrűs boxert, amit az imént az ujjaira húzott, hallván a hirtelen zajt. — Elhoztad a gumibotot? - fordul Malivához. - Valamirevaló gengszter sohasem fél a fegyvertől, ezt jegyezd meg, — teszi hozzá fenyegető hangon. — Persze, hogy elhoztam, — suttogja a másik. Egyideig néma csendben lesnek ki a lomb közül. A rendőr végre meggondolja magát és elmegy. Valahányszor nyílik a kávéház ajtaja, hangosan árad ki a zenebona. A három alak a sűrűben megmozdul. — Vigyázzatok, — mondja halkan Voborszky, - megvárjuk, míg valaki egyedül erre jön, ha ketten volnának, hagyjuk őket tovább menni. De ha csak egy ember jön, te Jirka fejbevágod a gumibottal, hogy ne ordítson, mi meg elszedjük, amije van. Kell a pénz ruhára, — tette hozzá cinikus nevetéssel. — Csak vigyázz, hogy jól fejbe kólintsd, mert különben lőttek az egésznek. Maliva nem válaszol, összeszorított fogakkal, keményen megmarkolja a gumibotot. Odanézzetek! - sziszeg Zsezsulka, valaki jön. A három fiú búvóhelye felé egy férfi közeledik bizonytalan, tántorgó léptekkel. Hirtelen megáll, hátranéz, mintha valakit várna. Aztán tovább ballag, s halkan szidja az ágakat, amik egyre-másra az arcába csapódnak. Elhalad a három cimbora búvóhelye mellett, amikor Maliva hangtalanul előbukkan a bokorból. Abban a szempillantásban lesújt a gumibot. Előugrik a másik kettő is, már-már rárohannak az áldozatra. Hirtelen azonban megtorpannak. Vagy Maliva számította ki rosszul az ütést, vagy a megtámadott ember bikaerős, — csak egy pillanatra ingott meg, aztán ismét felegyenesedik, megfordul, s megpillantja о reá rohanó három sötét alakot. — Barom! — hörren rá Voborszky Malivára, s gyorsan előkapja a boxergyűrűt. E pillanatban hatalmas ökölcsapás éri — a bandavezér hátratántorodik, kis híján elterül a földön. Ezt látva Zsezsulka gyorsan elengedi az idegent s eltűnik a fák között. Csak Maliva emeli újból ütésre a gumibotot s lesújt áldozatuk vállára. Aíjpden erejét beleadja az ütésbe, a megtámadott fel - jajdul, de ép kezével torkon ragadja a fiút s vonszolja kifelé a sűrűből. Voborszky látja, hogy baj van. Szeretne segíteni Maliván, a két viaskodó azonban mór kiért a világosra, s nem akaródzik utánuk mennie. Tanácstalanul vár a sötétben. Maliva még kétségbeesetten viaskodik ellenfelével. (Folytatjuk.) 14 v in 10 < az a Z < О “5 N О Q£
