Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1959-02-01 / 3. szám

Pontosan 100 esztendővel ezelőtt egy mindenki számára érthető, egyszerű nyelven megírt lorradalmi szellemű könyv jelent meg Londonban. Címe: „A fajok keletkezéséről". Szerzője Darwin. — Ekkor, 1859-ben, a politikai forradalmak után egész Európában lényeges haladás észlelhető, de a természettudomány egyes ágait még mindig középkorion maradi felfogás jellemzi.

Darwin harcosan fordul szembe a szép bibliai legendával: a világ hét nap alatt való teremtésével. Nemcsak az élettant forradalmasítja és emeli valóban tudományos rangra, de a merev és változatlan rendűnek elképzelt világ helyett egy élő és állandóan fejlődő mindenség gondolatával és valóságával ajándékozta meg az emberiséget. Új és harcos felfogása egyúttal a XIX. század haladó világnézetének jelölte ki irányát.

Darwint, aki orvostudományt és teológiát tanult, kora ifjúságától szenvedélyesen érdekli a mindig új és meglepő természet, melynek megfigyeli jelenségeit s töpreng törvényein. Mikor 1831-ben egy Beagle hajó fut ki az angol Davenport kikötőjéből, hogy világ körüli útra induljon, a fiatal Darwin

Г>1 1 Hw • a tudomány

Charles Uarwiríj nagy embere

ott áll a kormányos mellett. Afrikát, Del- Amerikót, Ausztráliát hajózzák körül, az óceánok szigeteit, - bejárja ezeket s a szárazföld belsejében is kutatja az állat- és növényvilágot, a vidék földtani sajátosságait és a tenger jelenségeit. A sok új és izgalmas benyomás közül a legmeglepőbb felfedezés számára, hogy az állatok, bárhol is éljenek, szervezetük mindig csodálatos módon alkalmazkodik környezetükhöz. — A hideg tájakon sűrű szőr, vastag zsírréteg fedi testüket, a tenger lakóinak úszásra alkalmas, hajóformájú a teste. A sivatagi állat színe sárga, mint a homok, a hómezők benépesítői fehér bundát viselnek. De miért? Lázasan kutat a megoldást jelentő felelet után. Már tudatában van, hogy elegendő egy alapvetően fontos kérdésre megtalálnia a feleletet. A kérdés így hangzik: Vajon a Földön örök időktől fogva ugyanazok az állatok és növények éltek, amiket most is maga körül lát? — vagy pedig az élőlények fokozatosan változtatják formájukat, fejlődnek és tökéletesednek? — Minden megfigyelése igazolta, hogy az állati és növényi fajták nem változatlanok, hanem törvényszerűen módosulnak a környezet hatása alatt. - Darwinnak ez a nagyszerű megállapítása képezi a modern élettan kezdetét.

1836-ban a Beagla ötévi távoliét után visszatért Angliába. Darwin hatalmas jegyzet- és naplóanyagán jkívül magával hozza a még hatalmasabb ^zmét, mely végigkíséri egész életén.

Birtokán, Downban, húsz esztendeig vizsgálódik s korábbi megfigyeléseit igyekszik kiegészíteni. Háziállatokon és növényeken végez kísérleteket. Világosan látja már, hogyan keletkeznek a háziállatok és növények újabb fajtái. Rájön, hogy oz erő, mely jellegüket megváltoztatja, a kiválasztás. A gazdaságban az állattenyésztő évről évre mindig a legszebb, legerősebb példányokat választja ki továbbtenyésztésre, - azokat, amelyek oly tulajdonságokkal rendelkeznek, amikre neki épp szüksége van.

Darwin ezt az emberirányította tevékenységet mesterséges kiválasztásnak nevezi, szemben a természetes kiválasztással.

Darwin fejlődéselmélete képezi alapját 1871-ben kiadott művének: „Az ember származásának". Itt meggyőző tényekkel bizonyítja be, hogy őseink majomhoz hasonló állatok voltak.

Felforgató állítása óriási ellenállást váltott ki főképp azokból, akiknek hatalma a változatlan világrend gondolatában gyökerezik. — Pedig milyen józanul világít rá Darwin igazára a megállapítás: hogy az ember ugyanúgy érzi a fájdalmakat, úgy fél és úgy haragszik, mint volamennyi fejlettebb állat. Az ön- és fajfenntartás, az onyai ösztön, még a társadalmi ösztön csírái is felismerhetők a nyájban élő állatoknál. Az ember testalkatánál fogva épp úgy tartozik a gerincesek osztályába, mint más sok ezer élőlény s gyermekeit úgy táplálja, mint az emlősök. Az emberi magzat fejlődése is világosan igazolja, hogy az emberszabású majmoktól származunk. Az ember későbbi fejlődése folyamán tagolt beszéde, gondolkodása, munkaképessége által az állatok fölébe kerekedik.

Marx és Engels a legnagyobb érdeklődéssel kísérik, és értékelik — majd Lenin is — Darwin tanítását. Engels a „majomból emberré válás." folyamatában legfontosabbnak a „munka szerepét" látja.

Darwin és sok más tudós határozottan állítják, hogy minden embernek, bármilyen színű is a bőre, - közös az eredete, rokon a vére és mind a „homo sapiens", az „értelmes ember" kategóriájába tartozik.

BARKANY JENÖNÉ

tűje lenyelésével egyéves, földön mászkáló fiacskáját gyanúsította - és joggal, amit a röntgen - mindnyájunk megkönnyebbülésére — bezárt formában állapított meg a gyermek vékonybelében.

A fül-, orr- és gégeorvosok tanúságai szerint a gyermekek gombokat, babszemet, gabonát, cseresznyemagokat dugdosnak fülükbe gennyes fülgyulladósokat okozva, orrvérzést, prüszkölést, köhögést idézve elő, csipesszel eléihető, vagy már el nem érhető helyeken, s jaj akkor, ha az idegen test a légutakba kerülve tüdőgyulladás körülírt tüneteinek lesz okozója.

Ismeretes anekdota kering az okos majomról, mely előbb kipróbálja a magot, hogy kicsúszik-e a végbélnyíláson, - s csak akkor nyeli le, ha a próba sikerül. A kisgyermek nem próbálgat, ő ,,va banc" játékos és a „lesz ami lesz"-ből gyakran ő kerül ki vesztesként. Egy gyermekorvos kollégámat sürgősen elhívták egy gyermekotthonba, ahol az unatkozó kicsik versenyben voltak, cseresznyemagokat dugdostak fel maguknak el nem érhető régiókba. Előfordul ilyesmi lánygyermekeknél is, kisebbnagyobb tárgy próbálgatásával. A káros következmények elképzelhetők.

Nyár idején különösen tűz, víz foglalkoztatnak bennünket és a gyermekeket témánkkal kapcsolatban, önforrázósok. örök sebek a nyakon, testen, lábakon. Vízzel - tejjel? Egyre megy. De a másod-, ill. harmadfokú égési sebek halálosok, ha a test több mint kétharmadát veszélyeztetik. A bőrlégzés hiánya oxigénhiányt jelent s a szervezet ebbe belepusztul.

Az állatok szelíd kísérői a kisgyermek életének. A gyermekjátékok népszerű figurái, kutyák, macskák, csibék, nyuszik kedvencei a gyermekeknek. Milyen könnyen kerül a kicsik szájába szőr, giliszta, más férgek (báránykullancs) - különféle kideríthetetlen betegségeket okozva - s végül az operációs késsel felnyitott máj olyan tályogot mutat, melynek gennyességét az előbb elmondottak okozták.

A víz — barátunk és ellenségünk. Két egymás utáni napon két vízbefulladt gyermeket boncol a kórbonctan laboránsa. Az egyik sekély vízbe fulladt bele, a másik magasból történt ugrás (trambulin) közben fejét a kövezetbe verve, agyszélhűdést (comotio) kapott.

Ha azt kérdezzük, használ-e a prédikáció, vagy a gyermek minden szabad mozgástól való visszatartása - határozott nemmel felelünk. A gyermek életértelme a játék és a mozgás, — különösen nyáron, de télen is. önállóságra szoktatás, a felismert veszély elkerülése, szükséges óvatosság — így segítjük őket védekezni.

Kicsi gyermekekkel más a helyzet. Ha ők bizonyos fokig védett helyzetben vannak is,

gondosan el kell távolítanunk közelükből a veszélyes tárgyakat.

„Ebcsont beforr" - szoktuk mondani.

De a gyermek nem eb és főleg nem mindig a csontját éri veszély. Az érzékszervek, a nemes szervek (tüdő, szív, vese, stb.), a végtagok épsége a szülő és nevelő kezében van. A felelőssége az övék. Az orvosé az „eső után köpenyeg" szerepe. Az orvos segít, - de a megelőzés a gyermek gondozóinak nehéz, mégis öntudatos, odaadó munkára váró feladata.

13