Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1959-02-01 / 3. szám

I ''/Ш: Klárikám, ne vedd tőlem rossz néven, hogy leányodat nemrégen rendreutasítot­­tam. Ha ott lettél volno, minden bizonnyal megtetted volna magad is. Egy nagyobb társaságban voltunk. Az este nagyon érde­kesnek ígérkezett, külföldi útjáról visszatért barátnőnk beszámolójára vártunk. És voló­­ban, sok érdekeset mesélt, figyelemmel hall­gattuk. Kis idő múlva Valika ezt bizonyára megunta és egy hozzá hasonló fiatal leány­nyal más beszélgetést kezdeményezett. Nem akartam Valit a többiek előtt megszégye­níteni, ezért kihívtam a szomszéd szobába, itt nyugodtan megmagyaráztam neki, milyen neveletlenség közbeszólósokkal zavarni má­sok beszélgetését. Remélem, Valika nem sértődött meg, hiszen tudnia kell, hogy az ilyenfajta figyelmeztetést mindig a jóaka­rat sugalmazza. Végül is, a társaságban való helyes vi­selkedést már fiatal korban kell megszok­ni. Valinak tudni kell, hogy a több ember­rel való beszélgetés csak akkor lehet kelle­mes, ha bizonyos rend­szerrel folyik. Sok em­bernek rossz szokása, hogy nincsen türelme figyelemmel kísérni a társalgást és legszíve­sebben mindig csak ő maga beszélne. Ha egy társaságban egyszerre különféle dolgokról beszélnek, ebből végül olyan hangzavar ke­letkezik, hogy az ember a saját szavát is alig érti. Valinak, sajnos, van más rossz szokása is, ugyanis gyakran vág más em­ber szavába és túl hangosan beszél. Valika még fiatal. Ha ezekre a hibákra idejekorán figyelmeztetjük, megszokja a társalgás kellemes, elfogadható formáját. Erre minden jól nevelt embernek nagy szük­sége van. Mint tudjuk, rokonszenvesebb egy kellemes hangú, nyugodtan beszélő partner, mint egy hangos, türelmetlenül gesztikuláló, aki embertársait alig engedi szóhoz jutni. Természetesen nagyon kellemetlen, sőt bojos az ilyesmire felnőtt embereket figyel­meztetni, de mi négyszemközt ugye mindent elmondhatunk egymásnak? A fiatalokat pe­dig — tapintatosan — bárkinek jogában áll a hibákra figyelmeztetni, mert ez csak an­nak érdekében történik, hogy minél több kellemes, jómodorú emberből tevődjön ösz­­sze társadalmunk. Valikával együtt szeretettel várlak egy kellemes tere-ferére. ígérem, nem leszek hangos. Csókol ' . L /7 / У A - Аг Г U^cáú'~C Teréz hívására felsorakoztak a munkatársak, csak egy tiltakozás hangzott:- Vigyázat, még csak háromnegyed négy, morogni fog a Mumus. így csúfolták az osztály­­vezetőt. V. Péter éppen telefonált. Mikor befejezte о beszélgetést, Teréz köszöntötte:- Isten éltesse sokáig, míg a Garam ki nem szárad bokáig I Majd átadták a gyűjtött pén­zen vásárolt egy üveg szilvapálinkát és egy üveg meggylikőrt. — Tudom, hogy még nincs négy óra — előzte meg Teréz Pétert, aki a karójára tekintett —, de azért jöttünk pár másodperccel előbb, hogy kereket ne oldhasson. A jókívánságok egymást érték és a két üveg hamar kiürült. Péter sem bizonyult fukarnak, kettőt még hozatott. A társaság hangulata emelkedett, az előkerült gramofon zenéjére táncoltak is. Péter is táncolt, de csak Terézzel. Nagy csónakcipői szorgalmasan taposták Teréz kicsi cipellőit. Ettől a naptól kezdve úgy hírlett, hogy Péter sokszor fordult meg az expediciós osztályon. De az is lehet, hogy Teréz munkatársnőiből csak az irigység beszélt. A hir fülébe került Péter feleségének, aki elhanyagolt asszonynak érezte magát és beteges féltékenysége köz­ismert volt. Anélkül, hogy meggyőződött volna a gyanú alaposságáról, egyenesen az igazga­tóhoz fordult: — Dobják ki azt a nőt - követelte —, mert! botrányt csinálok. Mi az, hogy erre nincs alap, hogy „nem történt semmi"? Hát tudják mit hollottam róla? Azt, hogy beteg, hogy nem о férjem az első, akit megfertőzött. Csak nem tartanak itt egy bacilushordozót. Az igazgató az üzemi bizottság elé vitte az ügyet. Az úgy határozott, hogy a vállalat ren­des felmondással szüntesse meg Terézzel a munkaviszonyt. Pétert pedig - a férfiaknak még ma is itt-ott enyhébben mérnek - büntetésből helyezzék át egy másik osztályra. Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja - indokolással. 12 A BACILUSHORDOZÓ A vállalat még a felmondási időt sem tar­totta be. Azonnali hatállyal bocsátotta el Te­rézt, mégpedig azzal az indokolással, hogy ba­­cilushordozó nem lehet élelmiszervállalat al­kalmazottja. A vád ellen könnyű volt a védekezés. Teréz felmutatta a járási higiéniai állomás bizonyít­ványát, hogy semmiféle bacilusokat nem hor­doz. Azonban ez nem volt elég. Hiába járta végig a vállalatokat, hogy máshol kapjon mun­kát, a vád mindenhová elkísérte, valamilyen kifogással elküldték. Nem maradt más hátra, mint a népbíróság­hoz fordulni a sérelem orvoslásáért. A bíróság megállapította, hogy a vállalat törvényellenesen járt el. Az üzemi bizottság csak rendes felmondáshoz és nem azonnali elbocsá­táshoz járult hozzá, amire nem is volt törvé­nyes alap. A vádat nem bizonyították be. A törvényellenes elbocsátás érvénytelen, tehát a munkaviszony tovább tart. A vállalatot köte­lezte, hogy Teréznek fizesse ki járandóságait. Ez bizony szép kis összegre rúgott, mert az el­bocsátástól 6 hónap telt el a jogerős ítéletho­zatalig. Így károsodik a nemzeti vállalat a törvényes intézkedések nem ismerése és be nem tartása miatt. A megállapított összegből levonható az az összeg, amit az elbocsátott közben keresett vagy kereshetett volna. Ezért még a törvény­­ellenesen elbocsátott alkalmazottnak is jelent­keznie kell a munkahivatalban és munkát kell igényelnie, mert alkotmányunk mindenkinek biztosítja a jogot a munkára, de munkaképes egyénnek nincs igénye munka nélküli haszon­ra. Teréz esetében azonban nem volt mit levon­ni, hiszen mindent elkövetett, hogy munkát kapjon. A sikertelenséget a beteges féltékeny­ségből született valótlan állítás terjesztése okozta. Dr. R. S. C} t/irttt eUkoel balesetek Dr. BCS. Könnyebben viselik-e el о kisgyermekek a sérüléseket, mint a felnőttek? Valóság-e vagy van valamelyes alapja a gyermekek sérthetet­lenségének? A kisgyermek részére egyenletes takaró saját védő takarója, bőre, csontrendszerének rugal­massága. A gyermeki csontrendszerben több a porcos rész, a még le nem rakódott mészréteg hiánya okozta hajlékonyság. Az ilyen lágy, hajlékony végtagra nehezedő ütés-nyomás elől a végtag könnyen kitér. A gyermeki csonthár­tya is vastagabb, dúsabb, szivósabb a felnőt­tekénél. A csonttörések száma elsikláskor, ütés­kor, eséskor jóval kisebb a felnőttekénél, nem is beszélve az öregekről. Ha pedig a zúzódás, ficam, törés már megtörtént, könnyebb, gyor­sabb a regenerálódás - és a teljes gyógyulás. Az ütődések másodlagos következményei, mint pl. a csonttuberkulózis, a sérülési beha­tások az izületi tbc-nek csak segítői, nem pedig előidézői. A TBC-gyermekszanatórium betegei gyorsított film formájában vetítik le gyógyu­lási idejüket, ugyanígy о sikerült agyoperációk gyermekbetegei is. Ismert kifejezés a „gondatlanságból elkö­vetett bűncselekmény" és az „előre megfontolt szándékkal történő emberölés". Mennyi és mily súlyos esetben következik be a szülők gondat­lanságából származó baleset. - Vessünk csak erre egy pillantást. A dolgozó anya munkába indul, a gyermeket nem viszi magával a bölcső­débe, napközibe, s a gyermek körül szabad játszóterületül marad a konyhában a szemetes lapáttól a szögekkel teli bögréig az egész la­kás. Megkérdeztem kedves fiatal röntgen-or­vosunkat, mik a leggyakoribb röntgennel ki­mutatható balesetek? Válasza a következő: A gyermek leggyakrabban szöget, fémgolyót, pénzt, varrótűt nyel. Sokszor gombostűt. Egy esetben 20 darabot számlált meg egy gyermek gyomrában, s az éjjeli edény mellett számlól­­gató anya megkönnyebbülve állapította meg a huszadik gombostű érkezését. Ezek az idegen tárgyak legtöbbször teljes egészükben, sérülést nem okozva kerülnek ki a gyomor-bélrendszer­ből, még a báriumkására sincs szükség. Ma­gam is tanúja voltam egy jajveszékelő anya önvádjának, aki kötényéből kiesett biztositó-

Next

/
Thumbnails
Contents