Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1959-10-15 / 20. szám
fa rum fauuűtrC сЛг izzadáázél Ha jól megnézzük bőrünket, szabad szemmel is észrevesszük rajta a sok apró nyílást — a pórusokat. Ezekből nőnek ki egyrészt a haj- és szőrszálak s ugyanakkor kiválasztják a bőrzsiradékot, a pórusok másik csoportja pedig a verejtéket hozza testünk felszínére. Szervezetünk, bőrünk és az izzadságmirigyek között nagyon szoros öszszefüggés van. Kétféle izzadságmirigyet ismerünk: Az egyikfajta mirigy, amely a hónaljban és a nemi szervek körül van, a serdülőkorban kezd működni. A másikfajta mirigy, amely egész testünket behálózza, születésünktől fogva működik. Legtöbb ilyen mirigy a talpon és a tenyéren van. Izzadás rendszerint fizikai erőfeszítésnél, nagy mennyiségű étel fogyasztásakor, bizonyos betegségeknél, legyengülésnél, erős lelki folyamatoknál {ijedtség, öröm, emócionális álom stb.) jelentkezik. A verejték 99 %-a viz, a többi húgy, húgysav, ammóniák, tejsav, nitrogén savak, vitominfelesleg és a különféle használt gyógyszerek. Az izzadsággal tehát sok víz és káros anyag kerül ki a testből. Ha a bőr felületére került verejtéket nem távolítjuk el, éppen ezen anyagok miatt kellemetlen szagú lesz. A beszáradt izzadság megakadályozza a bőrfelület légzését, még kellemetlenebb szagot áraszt s ugyanakkor jó termőterület a különféle baktériumok, mikrobák és gombák számára. Ezért nem tudjuk eléggé hangsúlyozni a meleg vízzel és szappannal való mosdást, a fehérnemű, ágynemű és munkaruha gyakori váltását. A talpon és tenyéren kívül — ahol, mint említettük, a legtöbb izzadságmirigy van - erősen izzad a hónalj és a lépéshajlat. Ha itt nem lennének szőrszálak, a verejték nagyon ingerelné a bőrt. Ezek azonban felfogják az izzadságot s ez fokozatosan elpárolog. Fontos tehát, hogy ezen testrészünk higiéniájára és tisztaságra nagy gondot fordítsunk. A lábujjak között is sok izzadság gyűlik össze s azonfelül, hogy kellemetlen szagot áraszt, alkalmas talaja főleg a gombaképződésnek, amelyek a különféle gombabetegségeket okozzák. Mit tegyünk? Az izzadságképződés alapvető tényezője az idegrendszer és ennek állapota. Ezért az izzadás ellen elsősorban azzal védekezünk, hogy mindenáron igyekszünk megakadályozni az idegfeszültséget, az ingerlékenységet és egyáltalán az idegzavarokat. Az izzadás ellen az izzadságmirigyeket összehúzó orvosságot is szoktak használni, természetesen csak orvosi felügyelet mellett. Akinek nagyon izzad a lába s ugyanakkor az ujjak között a gombás megbetegedés jelei (bőrhámlás, repedés, kipállás) mutatkoznak, hetenként csak egyszer mosson lábat vízzel. Ugyanakkor azonban naponta kétszer tisztítsa meg lábát étolajba mártott vászondarabbal, utána dörzsölje ót frottírral s végül az egész lábat, de főleg az ujjközöket, hintse be Aviril púderrel Természetesen naponta harisnyát, zoknit kell váltani. Nyáron igyekezzünk szellős lábbelit viselni, s ha alkalmunk van rá, járjunk mezítláb. A hónaljban és a lépéshajlatban ugyancsak gombás megbetegedések fordulhatnak elő. Ezért - a mosdáson kívül — használjunk púdert. A hónaljat kölnivízzel is áttörölhetjük. Gyakran formalinos vízzel dörzsölik át a kezet és lábat. Ez nagyon szárítja a bőrt és azonfelül fennáll a veszély, hogy a bőrt megégeti vagy megsérti, vigyázat tehát! Az izzadás természetes jelenség, de ha nagy méreteket ölt, betegségnek nevezhetjük, melyet elsősorban az idegrendszer kezelésével és gyógyszerekkel tudunk gyógyítani. Mindenesetre orvoshoz kell fordulnunk. Általában a nap, friss levegő, pihenés, az idegesség okozóinak eltávolítása, gyümölcs és zöldség fogyasztása, a dohányzás és ivás kerülése - mindennek jótékony hatása van szervezetünkre, idegeinkre és izzadságmirigyeinkre s így ezek akadálytalanul fejthetik ki ténykedésüket a bőrre való kártékony hatás nélkül MUDr. S. ZABRODSKV l\ II * IC" A Aj 11^ ■ и Kuchta Vilinek csak egy hónap hiányzott tizenötödik életévéhez, amikor Asban a közbiztonsági szerv kezébe került. Feltűnt ez a pirospozsgás arcú tömzsi gyerek a határ iránti érdeklődésével. Próbált csűrni-csavarni, hogy rokonokat, illetve barátokat akart menni meglátogatni, de honnan vegye őket? Hiába olvasta a sok ponyvaregényt, mégsem tanulta meg, hogy aki egyszer hazudik, annak legalább hétszer kell tudni hazudni, hogy az elsőt szépítse. így aztán bevallotta, hogy külföldre akart jutni és meg sem akart állni a francia idegenlégióig, hogy Afrikában harcoljon. Mindenről készségesen beszélt, csak azt nem volt hajlandó elárulni, hogy hová való. Félt, hogy apja agyonveri, ha másért nem, az ellopott ezer koronáért. Nagy volt azonban a meglepetése, amikor már a negyedik napon felültették a vonatra és hazavitték. Közbiztonságunknak nem volt probléma kinyomozni lakhelyét. Vili félelme nem volt indokolatlan, mert most, három hét után az arcán még mindig látható apja súlyos ökleinek nyoma. Az ifjúsági védelmi szerv vezetőnője intézetben való védelmi nevelést javasolt, mert Vili a külföldre való szökéssel komoly bűncselekmény kísérletét követte el. Máskülönben a bíróság már egy évvel ezelőtt elrendelte nála a védelmi felügyeletet, mert Vili volt az, aki parittyájával beverte a helyi nemzeti bizottság, a közbiztonsági szerv, az egységes földművesszövetkezet elnöke és a helyi pártszervezet titkára lakásának ablakait. Ez az intézkedés, amint látjuk, nem bizonyult elégségesnek.- Nincs itt szükség intézetre - szólt közbe idősebb Kuchta Vilmos. — Az ökleim fogják ezt a kölyköt megnevelni. Nem követ ez már el több huncutságot. A bíróságnak azonban - és joggal — nem volt bizalma Kuchta ökleihez. Hiszen a mai ifjúságot nem veréssel, hanem jó példával és meggyőzéssel kell a szocialista társadalmi együttélésre a rendes családi életre és szocialista társadalmi rendszerünk lelkes építésére nevelni. Éppen azokra az erényekre, melyeket Vili apjánál nem látott és tőle nem is sajátíthatott el. Hiszen ő a szökés komoly lépésében is csak egy kis huncutságot látott. Persze arra nem is gondolt, milyen rossz befolyással volt ő maga fiára, hogy örökké a Szabad Európának és Amerika Hangjának hazugságait hallgatta. Egyébként egész élete azt bizonyítja, hogy nem nagy barátja szocialista rendszerünknek. Kuchto Vilmos ugyanis malómtulajdonos volt. Ö volt a falu kizsákmányolója. Ott csapta be az embereket, ahol akarta. Mindig sok volt a korpa, de kevés a nullásliszt. Szerzett is rövid időn belül tíz hektár földet, nyolcat pedig a feleségével kapott. Ö volt azonban a falu „jóembere", aki még a szövetkezeti pénztárral is konkurrált, mert újig annak, aki megszorult - és ilyenek jócskán akadtak kamatmentesen kölcsönzött kisebbnagyobb összeget. Hogy is bírta volna őt rá keresztény lelkiismerete arra, hogy kamatot fogadjon el? Nem kért ő kamatot, csak egy kicsi segítséget és kapott is napszámot az egyeléshez és kapáláshoz, igásállatot az aratáshoz, csépléshez és szántáshoz. Persze, ezen munkák ellenértéke megnéhányszorozta még az uzsorakamatok összegét is. így gazdálkodott Kuchta Vilmos tizennyolc hektáron, anélkül, hogy a gazdaságban egy szalmaszálat is keresztbe tett volna. Persze, ez mind régen volt. Kuchta már nem malomtulajdonos, nem is gazdálkodik, hiszen beszolgáltatósi kötelezettségének éveken keresztül nem tett eleget, ezért el is ítélték és vagyonát elkobozták. Most építkezéseken dolgozik, szépen keres, de családját elhanyagolja. Felesége súlyos beteg. Kuchta viszonya özvegy Kovácsnéval köztudomású. Nem is tagadja. Kinek mi köze hozzá...? Így aztán Vili bevonult a nevelőintézetbe, ahol kétségtelenül rendes és dolgos állampolgárt nevelnek belőle, hogy ablakbetörések és szökés helyett ő is hasznos munkával vegyen részt a szocializmus építésében. 12 Dr. R. S.
