Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1959-01-15 / 2. szám
18 Zsuzsi hiába kiabál, hogy: — Ne bántsál Kisebb, mint tel - Az első hőgoiyó jól hátba találja, a másik meg - jaj — épp orron találja Marikát. Szegény kicsi Marii Elpityeredik. Pityu meg még csúfolódik is: - Úgy kell, káposztába hús kell! — Be nem álina a szája, ha . . . . . . meg nem látná, hogy apu jön. Ujjujt El kell bújni. Ide a hóember mögél -| gondolja Pityu és sietve hátrafelé lépeget, mint a rák. Félelmében egyenesen nekihátrál a hóembernek. Az bújában darabokra omlik, seprű repül jobbra, pipa balra, a kalapfazék meg Pityu fejére. A póruljárt csúfolódó láttára még a naptányér is majd megpukkad nevettében. RAJZOK: SUDA P. SZOVEO: RÉNYI M. (Folytatása következik.)] Havas eső hull az égből, kopasz fákra csepereg, udvarunkon ázva-fázva csipognak a verebek. Megfázott biz Julcsika is, ágyba dugták, oly beteg, három dunyha ölelgeti, mégis fázik, didereg. Doktor bácsi megvizsgálja, Teri húga elszalad s visszajö az orvossággal tíz kis kurta perc alatt. Gyógynövénykék nedve csillog. Anyu mondja: Édes ám, reggel - este kiskanálla! kapsz belőle, Julcsikám! De a láza lassan múlik s Julcsi egyre kesergi: biztos, hogy az orvosságból többet kéne bevenni. Nem segíthet két kanál ka s mért feküdnék? Nem jó itt! Ha kiiszom egy hajtásra, fél nap alatt meggyógyít! J\ózsa Helyett szúrós tüske Nem vár tovább a kis csacska, nincs egy csöppnyi türelme, felhörpinti mind a gyógyszert, mintha csupán víz lenne. Szolodnak a percek gyorsan, három óra múlik el s úgy háborog Julcsi gyomra, hogy azon már sírni kell. Anyuskáját szólongatja, segítséget tőle vár, mert a feje sajog, forog s úgy zúg, mint a méhkaptár. Szepeg Julcsi s ígérgeti: Megtartom a szavamat, sohsem veszek be több gyógyszert, csak amennyit Anyu ad. Anyu ül az ágya szélén, magyarázgat valamit s Julcsi gyerek bólogatva hallgatja a szavait. Most már látod - mondja Anyu, hogy ha nincsen türelem, rózsa helyett szúrós tüske gyomorgörcs is megterem! RÉNYI MAGDA V. OSEJEVA И I Гж Гл I // do Két fiú álldogálr^fct-'űícán az óra alatt és beszélgetett.- Nem számítoltam ki a Házi feladatot, mert zárójelben volt - mentegetődzött Juro.- Én meg azért nem, mert igen nagy számok voltak benne — mondta Oleg.- Számítsuk ki együtt. Még van időnk! A nagy, kerek utcai iómpa fél kettőt mutatott.- Fél óránk van még — mondta Juro. — Fél óra alatt sok mindent el lehet intézni. Apám a háborúban fél óra alatt két igen fontos hadállást foglalt el!- Nagybátyám hajóskapitány. Egyszer hajótörést szenvedett és húsz perc alatt egész helyőrségét csónakokba rakta! — Az is valami . . . húsz perc alatt! — jegyeze meg szakavatottan Juro.- Olykor-olykor sokat jelent tíz perc, sőt néha öt perc is csodát művel. Csak minden percet iól ki kell használni. — Tudok egy ilyen esetről! Egy munkaversenyen . . . A fiúk sok érdekes eseményről adtak számot. — Én is tudok még ... — kezdte Oleg, de nem folytatta, hanem az órára pillantott. — Hiszen már majdnem két óra van! Visszahőköltek. — Fussunk! - mondta Juro. - Későn érünk az iskolába! — És mi lesz a feladattal? — kérdezte ijedten Oleg. Juro futtában csak legyintett. Sipos Gy. fordítása
