Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1959-09-01 / 17. szám

A kezét nézem, ügyesen fűzi a tűbe a színes szálat, le-föl öl­­töget. Gobelint hímez. Mellette a fia, a csinos, barna gyerek. Ö is a hímzést nézi, de a szó a bányáról folyik. Mert bányászok mindketten, Az idősebb Dénes Zoltán, aki szabad idejében kézi­munkázik, nehány évtized óta vallja a bányát munkahelyének. Az ifjabb Dénes Zoltán ez év júniusában végezte el a bányász­­tanonciskolát. Tizenhétéves és szakképzett bányász. Ifjúkorú még, ezért csak öt napot dolgozik hetenként, de így is megkeresi az ezerkilencszázat. — Ne higgye, hogy csak a jó kereset vonzott. Gyermekkori vá­gyam valósult meg, amikor a handlovai bányász-tanonciskolába beiratkoztam. Apám már gyermekkoromban is a bányáról mesélt esténként tündérek helyett s én már ekkor tudtam: bányász leszek. — Nagy előnyére szolgált a gyereknek, hogy elvégezhette a tanonciskolát, - toldja meg az apja. — 17 éves és a hetes fize­tési osztályt kapja. Igaz, hogy nem a kor számit, hanem a szak­­képzettség, de ha arra gondolok, hogy mit kaptam én tizenhét éves koromban . . . Hol volt akkor a tanonciskola? De most van. Haldlován, a Nagybánya mellett működik s ez év szeptemberében 3 éves szénfejtő szakmai oktatással bővül. A terv szerint 240 fiú veszi fel a bányásztanoncok új egyenruháját, amit belépésükkor kapnak a munkaruha, télikabát, kesztyű, cipó, fehérnemű, zsebkendők melett. A nyitrai, bratislavai és a Banská Bystrica-i kerületi 14. évüket betöltött, a középiskola nyolcadik, s ez évben kivételesen a hatodik illetve hetedik osztályát végzett, egészséges fiúk jelentkezhetnek a JNB munkaerőügyi osztályán vagy közvetlenül a handlovai bányásztanonc-szakiskolában fel­vételre ha úgy érzik, elhatározásuk komoly, s a szép bányász­hivatást az iskolában való becsületes helytállással akarják meg­kezdeni. S ez igazán' nem kerül sokba. A kitűnő ellátást, napi négy-, illetve ötszöri étkezést és lakást a tanoncotthon nyújtja. Az első évfolyamban 40-60 koronáig, a második évben 80-120 koronáig terjedő havi zsebpénzt kapnak a hallgatók. A második félévben már havi 300-400 koronát tesz ki a bányában végzett gyakorlat díjazása, míg a harmadik évben a bányában végzett munkáért járó fizetést kapják.- Még a fizetésnél is jobban vonzott a bánya titka, - állítják a harmadévesek. Az első évben az iskolaudvar próbabányájában 1. Munkába indul a két Dénes Zoltán. 2. Ez még csak az isko­­lo próbabányája 3. ... de ez már itt in­dulás az igaziba. 4. Ivan, Tibor, Andris és János. Jövőre már 6k is szakképzett bá­nyászok lesznek. csak arról folyt a szó, mikor visznek már bennünket az igazi bányába. S bár már túl vagyunk az első ismerkedés fojtott iz­galmán, minden nap új meglepetéssel szolgál a régi bánya. Egyik társuk, Bieloslavsky Tibor azonban újra izgalomban él. A második év végén letette a bányászipariiskola felvételi vizsgáját s ha nem is megy messzire — az ipariskola a szomszéd épületben van - elválik kétéves osztálytársaitól. S ki tudja, néhány év múlva nem mint bányószmérnök tolólkozik-e egykori osztálytársaival? Mert lehetőségük azután igazán van ezeknek a fiúknak. Attól függetlenül, hogy jól kereső szakemberekként hagyják el a há­roméves tanonciskolát, alkalmuk van elsajátítani a legkülönbö­zőbb sportágakat, idegen nyelveket. S a három év alatt rendsze­rint nincs is hiba. A baj akkor kezdődik, amikor a 17—18 éves fiatalok önálló, aránylag magas keresethez jutnak, s fizetésük java az italra vándorol. S itt vár nagy feladat a nevelőkre, ebben kell segíteniük a szülőknek, az édesanyáknak. Már a tanulás három éve alatt törődjenek azzal, hogy fiúk tudja értékelni a ta­nulás lehetőségét, tudja becsülni a pénzt, juttasson belőle szülei­nek, költse el hasznosan vagy tegye a betétkönyvre. Tudjon és akarjon takarékoskodni. S a handlovai nőbizottság tagjai — aho­gyan fokozatosan rávezetik őket a tisztaság, a helyes viselkedés, a tiszteletadás alapjaira, mindent megtesznek, hogy sikerüljön eltávolítaniok fejük felől az alkohol, a gyönge akarat rémítő ár­nyát. Hogy ezzel is helyettesítsék némileg a távollevő szülőket, akik a harmadik év végén meghatottan, s kicsit büszkén állnak 17 éves nagyfiúk mellett, amikor kézhez kapják a bányász szak­munkás képesítést. Mert nem akad olyan édesanya, aki ne lenne büszke sudár, bányászegyenruhában feszítő fiára. S ha meg az édesapa is bányász, mint Déneséknél! Igen. Déneséknél már két bányász fog ünnepelni szeptember 9-én, az idei bányásznapon. Az egyik az utóbbi évek megszokott mozdulataival, de új örömmel veszi át a hűségjutalmat, a másik egy tizenhétéves boldog tervezgetésével számlálja át a második havi önálló keresetét. S örömükben csendesen osztozik a harma­dik. A bányászfeleség, aki bátran szegődött társul a múlt nehéz­sorsú bányásza mellé, — a bányászanya, aki bizakodással küldte fiát о bónyász-tanoncotthonba, a mai bányász örömteli élete felé. ÚJVÁRI MAGDA Foto: SLUKA J.

Next

/
Thumbnails
Contents