Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1959-09-01 / 17. szám

Ki követi péidájét? Kliment Vorosilov, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének elnöke át­adta Valentyina Gaganova asszonynak „A sarló és kalapács-aranyérem" Le­­nin-rendjét, valamint „A szocialista munka hőse" kitüntetést. Gaganovának az érdemrendet és a kitüntetést a szovjet társadalomnak tett példás szolgálatáért adományozták. Mint ismeretes, Gaganova egy élenjáró brigádból önként egy elmaradozó bri­gádba lépett át, amelyet magas szín­vonalra emelt. Gaganova példáját már sok bányász és kohómunkás, gépmunkás, vegyimun­kás, textilgyári munkás és más dolgozó követte. v- _____ ч Felső Patony A mi községünkben is új kilencéves iskola épül. Mindnyájan kötelezettséget vállaltunk, hogy az új iskola építésénél társadalmi munkában 8000 órát dolgozunk le, ami 16 munkaóra személyen­ként. A felajánlott munkákat az építéshez szük­séges anyag beszállításával és a tisztítási munkák­nál fogjuk elvégezni. Külön kötelezettséget vállaltak a tanítók, óvónők és a takarítónő: 2 vagon anyag, egy-egy köbméter kavics beszállítását és 20—20 óra ledolgozását sze­mélyenként. A 12 iskolai alkalmazott vállalása kb. 500 órát tesz ki. Az aratási brigádmunkák megszervezéséből ki­vették a részüket a nőbizottság tagjai is, akik személyes agitációval győzték meg a lakosságot a brigádokon való részvételről. MIKLÓS JANKA A sárosfai asszonyok Nem vártak sem a járás felhívására, sem a rossz idő sürgetésére, nekifogtak a munkának. Osszehordták a kévéket és keresztekbe rakták őket. Amikor beállott az esős idő, akkor sem voltak tétlenek. Az állami gazdaságnak van minőségi kukoricája, amit kasztrálni kellett, minden harma­dik sort meghagyni, három sornak kitépni a por­zóit. Nagyon fontos állami feladata ez az álla­mi gazdaságnak, mert most ők termelik a vető­magot, hogy jövőre több gazdaság tudjon vetni jó minőségű kitűnő kukoricát. A kasztráción 665 brigádórát dolgoztak. Ez mem volt az utolsó sza­vuk, mert amíg csak szükség lesz rá, mindig fel fog sorakozni az úgynevezett énekes asszonybri­gád, melynek tagjai szép nótaszóval, ügyes ke­zekkel mentik az ezidei gazdag termést. A HNB úgy kedveskedett az asszonyoknak, hogy ingyenes egész esti jó filmet vetített nekik. Most pedig versenyre hívták a somorjai járás nőbizott­ságait, hogy kövessék példájukat, és szervezzék az asszonyokat brigádokba, hogy járásuk elért ered­ményeihez és elismeréséhez méltón hozzájárulja­nak. Hisz az asszonyoknak is nagy részük van abban, hogy járásuk ismét első lett az egész or­szágban és ezért elismerést kapott köztársasági elnökünktől, Novotny elvtárstól. A jahodnai Tá Vöröskereszt huszonhárom tagból álló csoport­jára vonatkozik ez a megállapítás. A kezdeti ne­hézségeket sikerült leküzdeniök és ma már a já­rás legjobbjai közé számítanak. Ezt szeretnék be­bizonyítani a nyári egészségvédelmi munkát ellen­őrző versenyen, ahol „örökös" ellenfelükkel, a csallóközkürtiekkel mérik össze képességeiket. Hogy sikerül-e? Rajtuk múlik. További jó mun­kát, örömteli versenytI CZAJLIK JÓZSEF leveléből Gratulálunk ÉVA Amikor 1953 júliusában a muzslai népművelődési kör szerkesztő bizott­sága azt irta Rólad, hogy „Krajcár Éva traktorista: Leány a talpán", nagy örömmel közöltük. Jeles érett­ségi bizonyítványod még jobban fel­buzdított, s elhatároztad, hogy egy­hónapos aratási brigádra mégy. A beléd helyezett bizalomnak meg akarsz felelni 1 Ot évvel ezelőtt azt is mondtad még, hogy „ezzel tarto­zom dolgozó népünknek és a párt­nak, mert lehetővé tették számom­ra, hogy tanulmányaimat az orvosi fakultáson folytathassam". Ma ottani levelezőnktől, Grosch­­nétól egy igen kedves levél érkezett. Ezt Írja: - Büszkék vagyunk közsé­günk első orvosára, KRAJCÁR ÉVARA, arra a bájos traktoros le­ányra, akinek fényképét 5 évvel ez­előtt közölték. Ezt az igyekvő, erős akaratú fiatal orvost az egész falu szeretete kiséri szép és felelősség­­teljes pályályán. -A Dolgozó Nő szerkesztősége csatlakozik szülőfalud jó kívánságai­hoz és arra kér, hogy sohase feledd el, mivel tartozol a népnek, s mit jelent, ha valaki beléd helyezi bi­zalmát, rád bízza életét Sok-sok sikert és minden jót kíván a Dolgozó Nő szerkesztősége. Ó, AZOK A RUHÁK! Szere p I ő к Nő, akinek mindig van ruhája. Egy másik, akinek soha sincsen ruhája. Rózsi: Szervusz, Edit! Hát észre sem ve­szel? Milyen büszke vagy! Edit: Szervusz, drágám. Dehogy vagyok büszke, sietek, dolgom van és fá­radt is vagyok. Rózsi: Ez bizony nem látszik rajtad. (Jól megnézi barátnőjét.) Kifogástalanul nézel ki, csinos új ruhád van. (Vé­gignéz sajátmagán.) Jaj, csak így látom, milyen kopott vagyok. Kép­zeld, nincsen mit felvennem ... Edit: Ugyan, ne tréfálj, kérlek. Talán el­adtad szép nyári ruháidat? Rózsi: Dehogy. Kinek kellenének ilyen el­hordott holmik? Edit: Igazán nem értelek, legalább két­szer annyi ruhát veszel, mint én. Mi történt s szép csíkos vászonszok­nyáddal? Rózsi: A csíkos... tudod, még tavaly baj történt vele. Véletlenül hozzáért mo­sás közben a piros ruhámhoz és megfestődött. m Edit: No és a piros? . . . Rózsi: A piros túl hosszú, (el kellene haj­tani az alját. Edit: De remélem a nylon ruhád még ki­fogástalan? Rózsi: Jaj, jaj, azzal is nagy baj történt, véletlenül hozzáért a forró vasaló­hoz. Egy kis lyuk támadt rajta. Nem nagy, be lehetne stoppolni, de utá­lom az ilyen munkát. Edit: És a szép fehér santung kosztü­möd? Egyszer láttam rajtad. Rózsi: Nem láthattad többször, mert mi­kor tavaly nyáron felvettem, Klári es­küvőjére, a szoknyára fröccsent egy kis vörös bor. Télen elfelejtettem ki­­tisztítatni, most meg várhatok rá egy ideig, míg elkészül. Edit: És a vászonruhád? Rózsi: Nem szeretem, nagyon gyúródik. Edit: A zöldpettyes ruhád? Rózsi: Nagyon kinyúlt. Edit: És a sötétkék-fehér babos? Rózsi: Ugye, te is csináltattál abból az anyagból? 6 Edit: Igen, én nagyon szeretem, sokat vi­selem. Rózsi: Régen elajándékoztam, rosszul állt rajtam. Edit: No de ilyet! Rózsi: Láthatod, nincs mit felvennem. Ho­gyan oldjam meg ezt az örökös ru­hagondot? Taníts meg, kérlek, erre. Edit: Hát megtanítlak. Ez nagyon egysze­rű. Elsősorban hozd rendbe összes ruhádat, aztán vigyázz majd rájuk, A ruhát ápolni kell. Ha ezt meg­szokod, sokkal elegánsabb leszel, mint én. (Kritikusan nézi barátnő­jét.) Ez a ruha is legalább 5 centi­méterrel hosszabb a kelleténél, de­rékban nagyon bő, fehér gallérkája gyűrött, hiányzik róla két gomb és a cippzárja csak félig van behúzva. Rózsi (ijedten): Nagy ég! Más baj nin­csen? Ma még nem is néztem tü­körbe . . . Edit: Meg is látszik rajtad. Szervusz, sie­tek Rózsi: Szervusz, Editkém! Azt hiszem iga­zad van STRAUSZ MARGIT

Next

/
Thumbnails
Contents