Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1959-09-01 / 17. szám

A beszámolót Kacáni elvtárs, a KNB titkára tartotta. Foto: CTK Gépek segítségével Új feladótokkal tértek vissza az asszo­nyok a mezőgazdasági nagygyűlésről, me­lyet a Bratislavai Kerületi Nemzeti Bizott­ság a Csehszlovákiai Nők Szlovákiai Bizott­ságával karöltve rendezett Modrán. A ke­rületi női aktíva résztvevői a járási nőbí­­zottsági komissziók tagjai, a HNB mellett működő nőbizottságok elnöknői voltak - Összesen 300 asszony. A kétnapos kerületi női aktívát Hője elv­társnő, a Csehszlovákiai Nők Szlovákiai Bi­zottsága elnökségének tagja nyitotta meg. A beszámolót Kacáni elvtárs, a KNB tit­kára tartotta. Beszédében értékelte a helyi nemzeti bizottságok mellett működő nőbi­zottságok eddigi munkáját. A nőbizottságok fennállásuk óta munká­jukkal nagy segítséget nyújtottak a helyi nemzeti bizottságoknak, főleg a szervező­­munkában. A nőbizottságok munkájának kö­szönhető, hogy városaink, falvaink egyre szépülnek, s hogy о tojásbeadást a bra­tislavai kerület egy hónappal a tervezett határidő előtt teljesítette. A nőbizottságok törődnek a falu kulturális életének fellen­dítésével is. Csaknem minden faluban fő­ző-, sütő, varrótanfolyamokat rendeztek. Kultúreláadások keretében beszélgetéseket szerveztek a szovjet és a kínai nép életé­ről. Hogy az asszonyok mennyire érdek­lődnek minden új iránt, ami megkönnyíti házimunkájukat, az is bizonyítja, hogy ez évben a kerületi nemzeti bizottságra több mint száz javaslatot küldtek be a közszol­gáltatási üzemek munkájának megjavítása és kiszélesítése érdekében. A skalicai nőbizottság például 21 egyé­nileg gazdálkodót meggyőzött a közös gaz­dálkodás előnyeiről, akik beléptek a szö­vetkezetbe. Bratislava környékének nőbizottságai a női brigádok munkájával elérték, hogy egy szól kukorica sem maradt kapálatlanul. A trencíni nőbizottság szervezőmunkájá­nak köszönhető, hogy az asszonyok 8000 órát dolgoztak le a városszépítési akció keretében. Természetesen vannak még olyan falvak is, ahol a nőbizottság nem működik kellő­képpen. Ilyen helyen a helyi nemzeti bi­zottságoknak kell segítséget nyújtania az asszonyok munkája megszervezésében. Az aktíván elhangzott beszámolókból és a vitákban felszólaló asszonyok beszédeiből kitűnik, hogy a helyi nemzeti bizottságok mellett működő nőbizottságokra új felada­tok várnak. A XI. pártkongresszus határo­zatainak értelmében a mezőgazdaságban új munkaformákat kell bevezetni és igény­be kell venni a haladó szellemű tudo­mányt és technikát. Sok helyen annyira ragaszkodnak a régi munkaformákhoz, hogy a gépeket nem akarják igénybe venni, nem használják ki azokat a lehetőségeket és könnyebbségeket, melyeket a mezőgaz­daság gépesítése nyújt. Pedig a szövetke­zetekben a tudomány és technika segít­ségével kell növelni a termelést, hogy ez­által minél több emberi erő szabaduljon föl. Ezért feltétlenül szükséges, hogy a nő­bizottságok propagálják a gépek haszná­latát, olyan módon, hogy szaktanfolyamo­kon megismertetik a mezőgazdaságban dolgozó asszonyokkal a gépek helyes hasz­nálatát és előnyeit. Az állattenyésztésben jelenleg legnehezebb munka a fejés és az asszonyok inkább rozsdásodni hagyják a gépeket, mintsem, hogy könnyitenének velük munkájukon. Valószínű nem ismerik eléggé a gép szerkezetét és használatá­nak módját, azért nem akarják igénybe venni. Nagyon fontos tehát, hogy minden mezőgazdaságban dolgozó asszony elvé­gezze a kétéves szövetkezeti munkaiskolát, mert azok, akik tisztában vonnak a szocia­lista gazdálkodással, örömmel vezetik be az új munkamódszereket. A mezőgazdaságban dolgozó asszonyok teljes egyenjogúsága csak úgy érhető el, ha munkájukban igénybe veszik a gépek segítségét és ezáltal a szövetkezet az ön­költség csökkentése mellett növelni tudja termelését. Továbbá, ha minden faluban bevezetik a közös mosodát és tisztítót, va­lamint a közös étkezést, ahol nemcsak a szövetkezetben dolgozók, hanem valameny­­nyí családtagjuk is étkezhet. A nőbizottságoknak egyik legfontosabb feladata, hogy a falusi emberek gondolko­dásmódját átformálják és megnyerjék az új munkamódszereknek és a haladó eszmék­nek. Ez a munka sok türelmet, megértést és sok szabad idő feláldozását kívánja. A modrai mezőgazdasági nagy­gyűlésen résztvevő asszonyok felszólalásai­ból kitűnt, hogy asszonyaink sem időt, sem fáradságot nem kímélnek annak érdeké­ben, hogy mezőgazdaságunkban is új ar­culatú és gondolkodású emberek dolgoz­zanak. SZARKA E. Asszonyok A tenyészállatok kiválasztása Sertésgondozóink annak lenére, hogy van rá alkalmuk, mégsem tordítanak elég gondot a tenyészkocák kiválasztására. Pe­dig a sertéstenyésztésben nagyon fontos, hogy jófajtájú kocákat válogassunk ki anyáknak, mert ettől függ a további sza­porulat és az utódok súlygyarapodása is. A sertésgondozónak figyelnie és ismernie kell a kocák tulajdonságait és a legjobb anyáktól kell kiválasztania a malacokat a további tenyésztésre. Annál értékesebb az állat, minél hosz­­szabb és mélyebb törzse van, A fej legyen középhosszú, minél szélesebb homlokkal. A hátvonal legyen széles és egyenes. A hasvonal ne legyen felhúzódott, mert ez betegségre, vagy rossz gondozásra vall, sem pedig túlzottan leereszkedve, mert ez viszont a puhaság jele. Fontos, hogy jó legyen a lábalakulás, s még fontosabb hogy a tenyészkocák csendesek és nyugodt vérmérsékletűek legyenek. A vad és nyug­talan utódok hizlalása sokkal nehezebb és költségesebb, mert sok felesleges mozgást végeznek és a takarmányt nem értékesítik jól. A jó étvágy is nagyon fontos, mert a rosszul evő sertések rendszerint kisebb életenergiával rendelkeznek, továbbá — ez a természet örökölhető. A szaporaság a kocák igen értékes tulajdonsága. Meg­ítélésére különös gondot kell fordítanunk. A jó szoporaságra a csecsbimbók számá­ból, a koca hasonló tulajdonságaiból tu­dunk következtetni. A szaporaságot meg­felelő tartással és kiválogatással tudjuk fokozni. Az olyan kocákat, amelyek az első vagy második malacoztatásnál kevesebb életképes és megfelelő súlyú malacot vet­nek, vagy nevelnek fel, mint ugyanolyan körülmények között pároztatott és malaco­­zott társaik, a tenyészetből kiselejtezzük. Tenyésztési célra lehetőleg télutói, vagy koratavaszi ellésből származó malacokat válogassunk. Előhasi kocák malacaiból, ha­csak valamely különös körülmény nem in­dokolja, ne hagyjunk meg tenyészállatokat. Az előhasi kocák malacai sohasem fejlőd­nek olyan jól, mint a 2., 3., 4. vagy ötö­dik alomból származók. SZ. E. 5

Next

/
Thumbnails
Contents