Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1959-09-01 / 17. szám

A híres Moriohilferstrosse KERALA Akik fagy elemmel kisérték о Glezosz-pert, bizonyára emlékeznek arra a szócsatára, mely a katonai ügyész és Gtezosz között folyt le. Az ügyész ugyanis megkérdezte a vádlottat, tud-e olyan államot emliteni, ahol a kommu­nisták választások útján kerültek hatalomra. Glezosz nyugodtan igen-t válaszolt és a pol­gárháború előtti Spanyolország viszonyait is­mertette. Az ügyész politikai korlátoltságára és müveletlenségére vallott, amikor azt hitte, hogy kidobta a nagy tromfot, mivel „a kom­munisták csak erőszak útján juthatnak ura­lomra". Leégett az ügyész összes aduival, mert éppen az ellenkezője sült ki a dologból. A kommunisták választások útján ura­lomra juthatnak s inkább arról lehet vitatkoz­ni, milyen eszközöket használ a burzsoázia a kommunisták hatalmának megdöntésére. Glezosz válasza jutott eszembe, amikor a napilapok hasábjain a keralai eseményekről érkező híreket olvastam. Mint ismeretes, Ke­rala az Indiai Köztársaság államainak egyike és különlegessége, hogy huszonnyolc hónap­pal ezelőtt parlamenti választásokon titkos szavazás útján a lakosság szavazatainak több­ségét a kommunistákra adta. így Keralában, melynek körülbelül annyi lakosa van, mint hazánknak, kommunista kormány alakult. Valóban, arra még nem volt példa, hogy egy kommunista kormány szigorúan tartva magát a kapitalista India alkotmányának ke­reteihez, azon belül igyekezzék elkövetni min­dent a dolgozók érdekében. Keralában nem lehetett szó szocialista átalakulásról, de meg le­hetett fékezni a korrupt állami gépezet tény­kedését és végre lehetett hajtani a földrefor­mot s bevezetni a demokratikusabb iskola­­rendszert. Mindezzel Kerala kommunista kor­mánya kivívta a nép bizalmát. A helyi burzsoázia igy az aknomunka mód­szereihez folyamodott A politikai gyilkossá­gok, szabotázsok, terrorakciók sora követke­zett. Néhány héttel ezelőtt koncentrált táma­dás indult a kormány ellen, sztrájkokat, kilen­géseket szítva lehetetlenné akarták tenni a normális életet, hogy aztán a központi kor­mánynak okot adjanak a beavatkozásra. Ez, sajnos, meg is történt Az alkotmányos­ságról, demokráciáról, a szabad választásokról szóló szép szavakat félredobták, s a demo­kratikusan megválasztott kormányt az erőszak útján megdöntötték, egyszerűen csak azért, mert kommunista volt A hatalom igy visszaszólít a központi kor­mány és a központi kongresszus kezébe. Hat hónap múlva ismét választások lesznek Kera­lában. A központi kormány attól tart, hogy a kommunisták esetleg ismét győzelmet aratnak. Ezért most kísérletek folynak egy olyan alkot­mánytervezet kidolgozására, amely Keralót, mint államot felszámolná és területét Madrasz államhoz csatolná. Gy. S. A KÉTARCÚ :BÉCS Két nap talán egy közepes falu megismeréséhez is kevés idő, nem pedig egy másfélmilliós világ­városéhoz, mint amilyen Bécs. Szerencsére a mo­dern híradástechnika eszközei valamennyire itt is segítenek. A rádiónak, televíziónak, sajtónak és nem utolsósorban a könyveknek köszönve egyet­­mást tudtam a városról. Ezeken kívül az utóbbi évek számos eseménye elsősorban 1956 ősze és nem utolsósorban a fesztivál előkészületeiről, majd magáról a fesztiválról érkező hírek gyanút keltet­tek bennem, miszerint a hagyományos bécsi idill glóriája csak amolyan turistavonzó cégér. Biztos voltam benne, hogy Bécs sokkal komplikáltabb és társadalma sokkal tagoltabb, mint azt a rádió vasárnap délelőtti slágerei olyan kedvesen ecse­telik. Nem idealizáltam és az előítéletektől is igyekeztem magam mentesíteni, ezért nem csalód­tam, sőt ellenkezőleg. Örülök, hogy megismertem azt a Bécset, melyet sosem fogok tudni elfelejteni, az egyszerű, jóindu­latú, kedélyes és udvarias emberek Bécsét és ta­lán egyszer elfelejtem a kávéházakban, eszpresszók­ban naphosszat dőzsölő kseftsmannok, léhűtő fi­­csúrok és magukat áruló démonok Bécsét. Egyelő­re azonban még minden igen erősen él emléke­zetemben, még nem homályosodott el előttem sem az érem egyik, sem másik oldala. A fesztivál befejezésének előestéjén érkeztem Bécsbe. Akkor már a hidegháború jegesztö gépé­vel mesterségesen hűtött légkör felmelegedett s az utolsó csepp jég is elolvadt a barátság melegé­ben. A kultúrműsorok színvonala, a sportversenyek nagyszerű küzdelmei, a különböző országok kül­dötteinek őszinte és barátságos viselkedése bizto­sította a kellő hatást. Emlékszem a szovjet kul­túregyüttesek pompás búcsúelőadására, a jegy nélkül kintrekedt kiváncsiak tömegére, mert az im­pozáns Stadtshalle, sajnos, csak 16 ezer embert képes befogadni. Nem felejtem el, hogy az elő­adás vége a népek megbonthatatlan barátságának tüntetésévé vált. A nagyszerű teljesítményt nyújtó művészeket valóságos virágáradat árasztotta el, s csak igen nehezen jutottak autóbuszaikhoz. Már otthon tudtam, hogy az osztrák burzsoá sajtó hallgat a fesztiválról (a sajtószabad­ság elvének megfelelően?!), vagy csak igen lako­­nikus tudósításokat közöl. A fesztivál programját természetesen nem hozta és esetleg az ellenren­­dezvényeket propagálta a fesztivál fejléce alatt. S mégis elmondhatjuk, a jó bornak nem keli cégér, a sajtó nélkül is hire szállt a fesztiválnak. Teltek a napok, s a találkozó egyre több bécsi szivét hódította meg. Sokan, igen sokan voltak, akik tíz napon át egy estét sem szalasztottak el, hogy valamelyik rendezvényen részt ne vettek volna. Fáradtak és álmosak voltak nappal, este mégis felfrissülve az ifjúság pompás hangulatától gyönyörködtek a látottakban. Sokan virággal, apró ajándékokkal kedvesked­tek. Szívesen gondolok vissza arra az idős házas­párra, amelyik felháborodásában nem tudott nyom­dafestéket elviselő jelzőket találni azokra a valódi kapitalista üzletemberekre, akik minden szeriőz elvet félredobva, valósággal meglopták a fesztivál küldötteit. Megtörtént ugyanis, hogy a szállodai szobák árát a megszokott bér háromszorosára, az ételek árát a duplájára emelték a fesztivál napjai­­ban. Ausztriában, a szabad kereskedelem orszá­gában ennek semmi törvényes akadálya nincs. A már említett házaspár igen kért, ne ítéljük meg az ő Bécsüket az ilyen egyének szerint. Ezt meg is fogadtam. Hisz, ha egy Bécs van is, arca mégis kettő. A Toga-i küldött. Hálával tartozom a jobbik Becsnek, és mélység gesen aggaszt a másik Bécs. Szeretettel gondolok vissza azokra, akik tőlük telhetőén kellemessé, otthonossá akarták tenni minden óránkat. Köszö­nöm a leckét azoknak is, akik úton-útféien borsot törtek orrunk alá, hogy évek után néhány órára elvtársaimmal „élvezhessük a tiszta demokrácia és a hamisíthatatlan szabadság nemes gyümölcseit“. Beszélgetéseim során rájöttem arra az igazság­ra, hogy a józanul gondolkodó bécsi ember igenis képes a dolgok tárgyilagos megítélésére. Meg­győződésem, hogy a józan bécsiek e fajtája ezen­túl még inkább hisz majd saját szemének és ke­vesebbet a reakciós sajtó szócsövének. írta és fényképezte: Dr. Strasser György A fesztivál ellenes központok egyike NDNSZ NDNSZ NDNSZ NDNSZ F.z év augusztusában tartották a japán anyák V. kongresszusukat a következő jelszó jegyében: Megvédeni azt az életet, melyet mi hozunk a világra s elhárítani mindent, ami veszélyeztetné boldogságát". Munkásnők, kereskedelmi alkalma­zottak és háziasszonyok, öregek, fiatalok közösen tiltakoztak a nukfearis fegyverek gyártása, azok használata ellen. Megtárgyalták a gyermeknevelés, a nők jogainak problémáit, valamint azt, hogyan védhetik a békét. A gyűlést demonstrációs menet fejezte be. Az Egyesült Arab Köztársaság szíriai részéből sok szomorú hír érkezik az NDNSZ-hez. Az 1200 poli­tikái fogoly közül 150 asszony, leány és gyermek, NDNSZ NDNSZ- NDNSZ NDN.5Í akiket embertelen módon bántalmaznak. Pl. Feddo Halai asszony, 9-gyermekes anya háza előtt, aki férjével, egyik leányával és vejével van bezárva, állandó őrszem cirkál, nem akar-e valaki a gyer­mekek nyomorán, éhségén könnyíteni, hogy rajta­kaphassák. Jameela Halai 8-hónapos gyermekével ül. Laval Hanna, Sameera Farah, fiatal lányok tbc-t kaptak a fegyházban. Sami Zenó 1Ö-éves fiúcska bűne, hogy tanítónőjét védelmezte. Sok meghurcolás és verés után szabadon bocsátottak, de Szíria minden iskolájából kizárták. A foglyok — akik minden Ítélet nélkül senyved­­nek —, bűne, hogy hazájuk függetlenségéi akarták megvédeni. 80 női fogoly éhségsztrájkba kezdett. Az NDNSZ mindent megtesz annak érdekében, hogy igazságot teremtsen, s kiszabadítsa az ártat­lanul elítélteket. NDNSZ NDNSZ NDNSZ NDNSZ NDNSZ - NDNSZ NDNSZ Ez év szeptemberében sok új iskola nyílik meg a szülők társadalmi munkájának eredményeképpen. Az édesanya szeretettel indítja útnak kisdiákját az iskolába, melynek építésénél maga is segített. Foto: SPACIL «Л Z

Next

/
Thumbnails
Contents