Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1959-09-01 / 17. szám
MARIA BRENCICOVÁ, pedagógiai tudományok kandidátusa MEGNYÍLNAK AZ ISKOLA КАРШ Szeptember 1-én gyermekeink, kincseink évről évre, munkahelyükre - iskolájukba vonulnak. Egyesek már harmadik, nyolcadik, tizedik vagy tizenkettedik éve járnak az iskolába. Vígan üdvözlik egymást a diákok, udvariasan köszöntik tanítóikat. Különösen nagy jelentőségű az iskola legkisebbjeinek számára, akik először lépik át küszöbét. Eleinte félénken tekintenek körül, anyukájukhoz vagy apukájukhoz simulnak. Lassan ezek a kis elsősök is bekapcsolódnak az iskolai életbe. Erről a pionírok, az idősebb diákok és tanítók gondoskodnak. Mosollyal fogadják őket, virágot és kisebb ajándékot nyújtanak át nekik, melyeket maguk készítettek. Ifjúságunkat szeretettel fogadja az iskola. Igen - ez már az új iskola. Lehetetlen, hogy a szülők ezen ünnepélyes alkalommal gondolatban legalább egy percre vissza ne idézzék saját gyermekkorukat. Gondoljanak csak vissza! Hasonlítsák össze! Kinek szebbek a gyermekévei? Az Onöké-e vagy a gyermekeiké? Szeretettel várták Önöket az iskolában? Egyáltalában járhattak iskolába? Volt saját cipőjük, amiben iskolába járhattak vagy testvéreikkel váltották azokat? Volt jó iskolai tízóraijuk? Bizonyára sok a szomorú válasz. S biztosan örülnek, hogy gyermekeink nem ismerik az éhséget, nyomort, nem tudják, mit jelent, ha az apa munkanélküli. Ma nyugodtan tanulhatnak a diákok, világosak, tágasak, tiszták a tantermek. Az iskolák szaporodnak. Sok polgártársunk, aszszonyaink készségesen segítenek az új iskolák építésénél. Hát ez nem örömteljes valóság? Társadalmunkban a jelen pillanatban az iskolakérdés kerül előtérbe. Megvalósítjuk az iskolák forradalmi átalakulását. Célunk, hogy ifjúságunk tudása alapos, az élettel kapcsolatos legyen, hogy a munkához való viszonya helyes legyen és ő maga a kommunista erkölcs törvényei szerint éljen. Az iskola átalakulása valamennyi polgárunk segítségével lépésről lépésre történik. Az iskola átalakulása pártunk és kormányunk nagy gondosságának megnyilvánulása. Ez a valóság különösen a szülők részére örömteli. Minden szülő azt akarja, hogy gyermeke sokat tudjon, hogy az életben jól megállja helyét, hogy kitartó, dolgos és becsületes legyen. Tanítóink is jó és életrevaló embereket akarnak nevelni diákjaikból, akik úgy a szülők, mint a társadalom örömére szolgálnak. Ezért a szülők és a tanítók együtt formálják a gyermek egyéniségét. A szülők és az iskola egysége a helyes gyermeknevelés alapja. Tudni kell, hogy a gyermeknevelésben az iskolán kívül a családi kéz a legfontosabb tényező. A gyermek individuális tulajdonságait a szülők ismerik legjobban. Nagyon helyes, ha a tanítót ezekre figyelmeztetik. Ha a tanító helyesen akar nevelni, ismernie kell a gyermek környezetét is. Ha a szülőknek valamilyen kifogásuk, kétségük van a tanító munkája iránt, akkor haladéktalanul fel kell keresniök a tanítót és tisztázniok kell a problémákat. A szülök és a tanító rendszeres eszmecseréje elősegíti a gyermek jellemformálását. Viták, melyek néha az iskola és a család között keletkeznek, s a tanító munkájának lekicsinyléséhez, a tanító rágalmazásához vagy helytelen megjegyzésekhez vezetnek a gyermek szemében rombolják a tanító autoritását. A gyermek Foto: Spáíit durva, bizalmatlan vagy hamis lesz. A tanító szemében rendes diáknak tűnik, de a valóságban azt hiszi el, amit odahaza hall. Nagy hibát követnek el a szülők, ha a tanító állításait bármely téren is kiforgatják. Ez leggyakrabban a tudományos világnézet kialakítása terén történik. Az iskola az egyes tantárgyak előadása közben leleplezi a babona és a sötétség veszélyét. Tudományos alapon megmagyarázza a természeti és társadalmi tüneményeket. így neveli a gyermekeket a tudományos világnézetre, igazságszeretetre. A szülők nagy része maradi módon nevelkedett s csak nagyon lassan, néha nem szívesen, néha egyáltalában nem vetközteti le a régi előítéleteket. Nem tudatosítják, hogyan ártanak gyermekeiknek és így saját maguknak is, ha a gyermekeik iskolai ismereteit lebecsülik, ha azt mondják: „Ne hidd ezt, a tanítód is csak azért mondja, mert ezt kell mondania." A gyermek így lassan elveszti bizalmát s nem hisz a tanítónak, de a szülőknek sem. Nem tudja, hol az igazság, taktizálni kezd. Másképpen beszél odahaza, s másképpen az iskolában. Hogy mi játszódik le a gyermekben? Az ilyen elhibázott nevelési módszer jellemtelenséghez, hamissághoz, álszentességhez vezet. S ilyen embert egy szülő sem akar nevelni. A szülök szüntelenül figyelemmel kísérhetik a pionírcsoport munkásságát és szükség esetén konkrét segítséget nyújthatnak. Lehet, hogy a gyermekeket az a kör érdekelné, melyet az apa vagy anya vezethetne. Lehet, hogy a csapatvezető nem jár rendszeresen közéjük, s ezért a gyermekek semmit sem csinálnak az összejöveteleken. Csak akad szülő, aki vonzódik az ifjúsághoz, oki már dolgozott is az ifjúsággal és jól tudná helyettesíteni a hiányzó vezetőt. A szülőktől is függ, hogy gyermekeik iskolán kívül hogyan szórakoznak. Az iskolán kívüli nevelésben segédkeznek a pionírházak, a különféle érdekkörök, munkaközösségek az üzemekben, a lakótelep kollektívák és a napközi otthonok. Szeptember elsején mérlegeljük, mit tehetünk az iskola érdekében és ezzel gyermekeinkért. 3
