Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1959-09-01 / 17. szám

MARIA BRENCICOVÁ, pedagógiai tudományok kandidátusa MEGNYÍLNAK AZ ISKOLA КАРШ Szeptember 1-én gyermekeink, kincseink évről évre, munkahe­lyükre - iskolájukba vonulnak. Egyesek már harmadik, nyolcadik, tizedik vagy tizenkettedik éve járnak az iskolába. Vígan üdvözlik egymást a diákok, udvariasan köszöntik tanítóikat. Különösen nagy jelentőségű az iskola leg­kisebbjeinek számára, akik először lépik át küszöbét. Eleinte félénken tekintenek körül, anyukájukhoz vagy apuká­jukhoz simulnak. Lassan ezek a kis elsősök is bekapcsolódnak az iskolai életbe. Erről a pionírok, az idősebb diákok és tanítók gon­doskodnak. Mosollyal fogadják őket, virágot és kisebb ajándé­kot nyújtanak át nekik, melyeket maguk készítettek. Ifjúságunkat szeretettel fogadja az iskola. Igen - ez már az új iskola. Lehetetlen, hogy a szülők ezen ünnepélyes alkalommal gondolatban legalább egy percre vissza ne idézzék saját gyer­mekkorukat. Gondoljanak csak vissza! Hasonlítsák össze! Kinek szebbek a gyermekévei? Az Onöké-e vagy a gyermekeiké? Szeretettel várták Önöket az iskolában? Egyáltalában járhattak iskolába? Volt saját cipőjük, amiben iskolába járhattak vagy testvéreikkel váltották azokat? Volt jó iskolai tízóraijuk? Bizonyá­ra sok a szomorú válasz. S biztosan örülnek, hogy gyermekeink nem ismerik az éhséget, nyomort, nem tudják, mit jelent, ha az apa munkanélküli. Ma nyugodtan tanulhatnak a diákok, világosak, tágasak, tisz­ták a tantermek. Az iskolák szaporodnak. Sok polgártársunk, asz­­szonyaink készségesen segítenek az új iskolák építésénél. Hát ez nem örömteljes valóság? Társadalmunkban a jelen pillanatban az iskolakérdés kerül előtérbe. Megvalósítjuk az iskolák forradalmi átalakulását. Cé­lunk, hogy ifjúságunk tudása alapos, az élettel kapcsolatos le­gyen, hogy a munkához való viszonya helyes legyen és ő maga a kommunista erkölcs törvényei szerint éljen. Az iskola átalaku­lása valamennyi polgárunk segítségével lépésről lépésre történik. Az iskola átalakulása pártunk és kormányunk nagy gondosságá­nak megnyilvánulása. Ez a valóság különösen a szülők részére örömteli. Minden szülő azt akarja, hogy gyermeke sokat tudjon, hogy az életben jól megállja helyét, hogy kitartó, dolgos és becsüle­tes legyen. Tanítóink is jó és életrevaló embereket akarnak nevelni diák­jaikból, akik úgy a szülők, mint a társadalom örömére szolgál­nak. Ezért a szülők és a tanítók együtt formálják a gyermek egyéniségét. A szülők és az iskola egysége a helyes gyermek­­nevelés alapja. Tudni kell, hogy a gyermeknevelésben az iskolán kívül a csa­ládi kéz a legfontosabb tényező. A gyermek individuális tulaj­donságait a szülők ismerik legjobban. Nagyon helyes, ha a ta­nítót ezekre figyelmeztetik. Ha a tanító helyesen akar nevelni, ismernie kell a gyermek környezetét is. Ha a szülőknek valamilyen kifogásuk, kétségük van a tanító munkája iránt, akkor haladéktalanul fel kell keresniök a tanítót és tisztázniok kell a problémákat. A szülök és a tanító rendszeres eszmecseréje elősegíti a gyer­mek jellemformálását. Viták, melyek néha az iskola és a család között keletkeznek, s a tanító munkájának lekicsinyléséhez, a ta­nító rágalmazásához vagy helytelen megjegyzésekhez vezetnek a gyermek szemében rombolják a tanító autoritását. A gyermek Foto: Spáíit durva, bizalmatlan vagy hamis lesz. A tanító szemében rendes diáknak tűnik, de a valóságban azt hiszi el, amit odahaza hall. Nagy hibát követnek el a szülők, ha a tanító állításait bár­mely téren is kiforgatják. Ez leggyakrabban a tudományos vi­lágnézet kialakítása terén történik. Az iskola az egyes tantár­gyak előadása közben leleplezi a babona és a sötétség ve­szélyét. Tudományos alapon megmagyarázza a természeti és tár­sadalmi tüneményeket. így neveli a gyermekeket a tudományos világnézetre, igazságszeretetre. A szülők nagy része maradi mó­don nevelkedett s csak nagyon lassan, néha nem szívesen, néha egyáltalában nem vetközteti le a régi előítéleteket. Nem tudato­sítják, hogyan ártanak gyermekeiknek és így saját maguknak is, ha a gyermekeik iskolai ismereteit lebecsülik, ha azt mondják: „Ne hidd ezt, a tanítód is csak azért mondja, mert ezt kell mon­dania." A gyermek így lassan elveszti bizalmát s nem hisz a ta­nítónak, de a szülőknek sem. Nem tudja, hol az igazság, takti­­zálni kezd. Másképpen beszél odahaza, s másképpen az isko­lában. Hogy mi játszódik le a gyermekben? Az ilyen elhibázott nevelési módszer jellemtelenséghez, hamissághoz, álszentességhez vezet. S ilyen embert egy szülő sem akar nevelni. A szülök szüntelenül figyelemmel kísérhetik a pionírcsoport mun­kásságát és szükség esetén konkrét segítséget nyújthatnak. Le­het, hogy a gyermekeket az a kör érdekelné, melyet az apa vagy anya vezethetne. Lehet, hogy a csapatvezető nem jár rendszere­sen közéjük, s ezért a gyermekek semmit sem csinálnak az össze­jöveteleken. Csak akad szülő, aki vonzódik az ifjúsághoz, oki már dolgozott is az ifjúsággal és jól tudná helyettesíteni a hiányzó vezetőt. A szülőktől is függ, hogy gyermekeik iskolán kívül ho­gyan szórakoznak. Az iskolán kívüli nevelésben segédkeznek a pionírházak, a különféle érdekkörök, munkaközösségek az üze­mekben, a lakótelep kollektívák és a napközi otthonok. Szeptember elsején mérlegeljük, mit tehetünk az iskola érde­kében és ezzel gyermekeinkért. 3

Next

/
Thumbnails
Contents