Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1959-08-15 / 16. szám
ótifti M Cwtfli Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu. A faluban sok-sok kicsi ház és minden házikó mögött takaros udvar. Az egyik ilyen udvaron pedig, akár tél volt, akár nyár, két kis szürke veréb ugra-bugrált reggeltől estig. A két veréb nagyon hasonlított egymásra. Egyforma szürke tolla, fényes, fekete gyöngyszeme volt mindkettőjüknek és nem különbözött sokban a nevük sem. Az egyiket Csipinek, a másikat meg Csupinak hívták. Történt egyszer, hogy a verébkék elemózsiát kerestek az udvaron, de nem találtak semmit. A zabszem, dudvamag, morzsa meg bőrke ezen a napon bújocskót játszott velük. Mindketten éhesen topogtak az udvar kavicsán ide-oda s ekkor Csipi egyszerre csak meglátott egy pufók, piros cseresznyeszemet. A gyümölcs a kerítés mellett feküdt a fűben és Csipi ugyancsak nyalogatni kezdte a csőre szélét, amikor reá pillantott. - Süss csak ide, öcsikém, van már elemózsiánk! Cseresznyét látok amott a fűben Ilyen finom reggelink már régen nem volt. Repüljünk csak oda, osztozzunk meg rajta igazságosan. Érj utál, ha tudsz! — csiripelte vidáman Csipi és azzal — huss — felrebbent az udvar kavicsáról. — Ne te ne! Hogy én nem tudlak utolérni? Hogy lehetnél te ott előbb, mint én, te fityfiritty! Talán csak nem azzal a cingár Jó munkások legyetek Ki süti a kenyerünket? Ki varrja meg a ruhánk? Munkáskezek gondoskodnak rólunk télen, nyáron át. Ha felnőttök, gyerekek, jó munkások legyetek! Ki ácsolja a gerendát? Ki építi a hajót? Hát a kazánt ki eteti? A hűséges dolgozók. Ha felnőttök, gyerekek, jó munkások legyetek! Ki veti a búzamagot? Ki aratja, csépeli? A dolgozó paraszt - földjét verejtékkel öntözi. Ha felnőttök, gyerekek, jó munkások legyetek! Ki fejti a barna szenet? Kombájnt, traktort ki csinál? Ha a munkás nem dolgozna, állna, megállna a gyár. Ha felnőttök, gyerekek, jó munkások legyetek! Munka nélkül nincsen élet, munka nélkül nincs jövő. Szorgalomra, tanulásra sürget egyre az idő. Ha felnőttök, gyerekek, jó munkások legyetek! Dénes Gy lábaddal, gyenge szárnyaddal akarsz odajutni? Hisz én háromszor gyorsabban repülök, mint te. Akár vissza is fordulhatsz nyomban - csipogta vissza feleletül Csupi és hetvenkedve felborzolta hamuszín tollát.- Vékony, cingár a lábam? Nekem? — fogott erre nagy, mérges csiripeiésbe Csipi, miközben visszaröppent Csupi mellé. Hiszen én gyorsabban szaladok, mint a leggyorsabb futrinka. Ha te nekiiramodsz, az csigamászás az én gyors futásomhoz képest. Azért is én leszek a kerítésnél előbb! És enyém lesz a cseresznye is! Neked nem adok belőle egy makulányit sem! — fejezte be a nagyotmondást s majd felvetette a méreg. Am alighogy elhalgatott, Csupi kezdte újra szaporítani a szót:- Ha te olyan gyorsan szaladsz, mint a futrinka, akkor én úgy futok, akár a nyúl s oly sebesen repülök, mint a füstifecske A cseresznye azért is az enyém lesz, te meg majd felcsipegetheted az árnyékát — cserregte felfújt beggyel s úgy pergett a nyelve, mint a kereplő. És még el seM mondta mondókóját, amikor Csipi máris olyan harsány csiripelést csapott, hogy még a fűszálak is mind befogták fülüket a környéken:- Csirip — csirip — csipcsirip! Enyém lesz a cseresznye, másé nem is lehet. Míg te egyet mozdulsz, én harmincháromszor odaérek a kerítéshez. Csirip - csirip - csipcsirip! — Civakodott, locsogott-fecsegett a két veréb s a nagy szódagasztásban egyikük sem vette észre, hogy a kerítés mellett egy rövidke szempillantásra megmozdult valami. Egy fehérhátú szürkebábitás, verébnél is apróbb poszáta a kerítés tetejéről meglátta a cseresznyét s tüstént ott is termett mellette. Csőrébe kapta a piros gyümölcsöt s elszállt vele az udvar sarkába egy bokoi alá. Mire a verebek odaértek a kerítéshez, a cseresznyének hüli helyét találták. Csipi. Bizonyosan a föld nyelte el - csiripelte búnak eresztett fejjel — Vagy a szél fújta el valahová Bergengóciába — csipogta korgó gyomorral Csupi.- Hát Bergengóciába- azért nem egészen. Valamivel közelebb került. Csak oda az udvar sarkába, a málnabokor alá. És nem is a szél kapta fel, hanem a poszáta. Ö vitte el s ő szedte begyre majdnem az egészet. Csak egy fél falatkát hagyott belőle, meg a magot. Ti civakodtatok, ő meg jóllakott s el is repült már. Nézzétek csak — csiripelte a búvalbélelt verebeknek a fűből egy katicabogár. Csipi odanézett a málnabokor felé s a nagy búbánattól szinte még a csőre is megnyúlt 3 hajszálnyival. Csupi pedig olyan nagyot nyelt, hogy majd megfulladt belé. Aztán Csipi reápillantott Csupira, Csupi meg Csipire és ugrabugrálva mindketten elindultak a bokor felé. Megosztozni a félfalatka cseresznye-maradékon s feltörni az Ízetlen, kemény magot! Rényi M.
