Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1959-01-15 / 2. szám
Tibet 1951 óta a Kínai Népköztársaság autonóm tartománya. Joggal nevezik a „Világ tetejének", mert hiszen a Föld legmagasabban fekvő országa. A tibetiek szokásaikban, öltözködésükben, vallásukban, nyelvükben, írásmódjukban teljesen eltérnek szomszédaiktól, a kínaiaktól, indiaiaktól, nepáliaktól, kásmiroktól, bhutaniaktól, és szikkimiektől. Tibet területe kb. 1 215 000 km*. Sok a hegyvidéke, melyek csúcsai a 7 000 m magasságot is elérik, ahol lehetetlen az élet még az olyan edzett emberek számára is, mint amilyenek a tibetiek. ▲ Tibetben az utazás még a közelmúltban is nagyon fölosztó volt. Az emberek kénytelenek voltak valamelyik nagy árut szállító karavánhoz csatlakozni. Az Ilyen utazás néhány hónapig is eltartott; az utasok sokféle veszedelemnek voltak kitéve és egy hirtelen támadt hóvihar biztos pusztulást jelentett. Ilyen egy tibeti kolostor. A legmagasabb épület, a közepén aranytetővel, a fő szentély. Körülötte a lámák házai. Ez a díszes, ünnepi ruhába öltözött házaspár Lhaszábon lakik. A férj sárga nemezsapkája alatt gondosan összefont. kontyro tűzött copfot visel. A feleség pedig büszkén hordja ékszereit, mert ezek férje anyagi és társadalmi helyzetét jellemzik. ШШШЛ Mielőtt a tibeti nőről szólnánk, mindenekelőtt életkörülményeiről kívántunk néhány szót mondani. S ha Tibetről szólunk, a vallásról is szó esik, mert a nehéz körülmények között élő tibetiek hittek a jó és a gonosz szellemek létezésében, akiket ajánlatos volt imával, ajándékokkal megvesztegetni, mielőtt idejük maradt volna bántani az embereket... A lámák — így nevezik a buddha papokat — ezrével éltek nagy kolostorokban, mert Tibetben majdnem minden harmadik ember tárna vagy lámácsko volt. Léteztek u. i. női kolostorok is. Minden csalód azon igyekezett, hogy néhány gyermeke bekerüljön a kolostorba, ez a szomszédok körében növelte a család tekintélyét, — no és főleg néhány éhes szájjal kevesebb maradt a házban. S így a kis leánykák, fiúk elindultak a kolostorba, hogy kopaszra nyírva, sötétvörös barátcsuhába bujtatva imádságokat mormoljanak, melyekből egy szót sem értettek . . . De térjünk vissza a közönséges halandókhoz, a pásztorokhoz, tevehajcsárokhoz és a földművesekhez, mindazokhoz, akik munkájukkal és adományaikkal lehetővé tették a lámák munkanélküli életét a kolostorokban. Azokhoz, akik keskeny földcsíkjaik szerény hozamát kénytelenek voltak leadni, s minden este, napi nehéz munkájuk elvégzése után hátukon még vizet is hordani a rendszerint magas sziklákon épült kolostorokba. Kezdjük azzal, hogy pl. ,egy pásztorcsaládban egy kisleány született. Nagy volt az öröm. Az anya csupasz testével melengette az újszülöttet, nehogy megfázzon. Fürdetés helyett yakok vajával kenegette a kis testecskét. Már pici korában megszokta a közösséget a kecskebundácskájában hemzsegő kellemetlen állatkákkal — a tetűkkel. Nem volt nagyobb öröme, mint amikor kisütött a nap. Ha csak tehette, kibújt a bundácskájóból, beleágyazta magát a forró homokba. Ezalatt a perzselő nap hatására a kifordított és kiterített bundából kiköltöztek a hívatlan vendégek. A tetűket agyonütni bűn! Ezt tanítja a buddha vallás. A buddhisták hisznek a lélekvándorlásban. Mi lenne akkor, ha a büntetésből tetűvé vált embert megölnék! . . . A kisleányka fejlődött, segített a nagymamának szépen barnára pörkölni az árpát, hogy azután két kő között megőrölje, Ebből készül о tibetiek fő eledele: a CAMBA. Hogy teát főzhessenek, gondoskodni kell fűtőanyagról. Elindultak hát yak trágyát gyűjteni, amit a napon lepényformában megszárítottak, hogy a katlan alatt égő tűzre rakhassák. Mit számított az, hogy a sátor csípős füsttel telt meg és sokáig tartott, míg a préselt tea barnára festette a víz színét. Ha megfőtt a tea, beöntötték a köpülőbe, megsózták, vajat adtak hozzá, s jól összekeverték. Mindenki előtt fatálacska állt, amelybe részét beöntötték. Ezután a CAMBA-ból szórtak a teába, golyócskákat formáltak, s megkezdődött a „lakmározás". ... A kisleány nőtt. Nagyanyó megtanította őt forgatni az imamalmot. Ez egy henger, amelyre ímatekercs van ráerősítve. A tibetiek hisznek abban, hogy ha ezt a hengert forgatják, ima száll ki belőle, amely megvédi őket a gonosz szellemtől. Nagyanyó évente kétszer megfésülte, s haját pontosan 108 hajfonatba tekerte. Ui. ennyi szemből áll a buddha rózsafüzér. A leányka megtanult lovagolni és megnyergelni a yakot, szőni és fonni, s egy szép napon azon vette észre magát, hogy férjnél van. A két család szülei már régen megegyeztek, s a leány egyszerre három férfihez ment feleségül. Férje családja nem akarta a vagyont, a yakállományt felosztani, s ha három fiú is volt a családban, egy asszonnyal házasították meg őket. Az élet menete folyton ismétlődött. S ha a nehéz, csupa rettegésből álló élet megszűnt, a hullát a keselyűk vagy a halak gondjaira bízták. Ugyan kinek lett volna ereje a megfagyott köves talajban sírt ásni . . . így éltek, éldegéltek sokáig, míg egy hír felvillanyozta a tibetieket. A kínai elvtársak utat építenek Tibet felé. Eleinte nem nagyon bíztak megvalósításában, hiszen hihetetlennek Tibet fővárosában — Lhaszában a dalai láma téli székhelye - a Pótala-paloto. A Ihászai kist Jiókok a krasznodari szovjet iskolásokkal leveleznek. Nagy oz öröm, ha posta érkezik. A feudális ur, a|( vagy о kolostorok elöijárái, ho úton voltak, ilyen díszes sátrakba n laktok. tűnt biztonságos utat építeni az ilyen embertelen körülmények között. De mind közelebbről hallatszottak a sziklarobbanások s a merész terv sikerrel járt. Az eseményre mindenki másképp reagált. A kolostorok elöljárói a haragtól dúltak azon merészség fölött, hogy a nép a természet ellen tör és ünnepélyesen bejelentették, hogy ha az út kolostoruk mellett fog húzódni, kénytelenek lesznek öngyilkosokká lenni. De azok, akik tudták, mit jelent három hónapig úton lenni csak azért, hogy családjuknak egy kis teát hozhassanak, nem ijedtek meg sem a tervtől, sem a fáradságtól és a kínai elvtársak segítségére siettek, hogy velük együtt építsék a Khand-cang kungot. A legnagyobb meglepetés akkor érte őket, amikor az elvégzett munkáért bért kaptak. Végre, 1954. XII. 24-én, hosszú fáradság után elkészült a fővárosba vezető út. Rizzsel, fával, gyógyszerekkel, kórházi felszerelésekkel, közszükségleti cikkekkel megrakott teli teherautók, tibeti nyelven beszélő emberek jutottak el hozzájuk. Ha egy mai tibeti kisleány történetét akarnák elmondani, egészen másként hangzana. Talán így kezdenők: A Ihászai új, modern, napos szülészeti klinikán egy kisleányka született. Anyukája hazaviszi, ahol új kelengyébe öltözteti, melyet a kórházban a kínai ápolónővér nyújtott át nekik. Anyukájával rendszeresen eljár a gyermek-tanácsadóba, ahol megvizsgálják, ha kell, beoltják azon gonosz betegségek ellen, amelyek valamikor egész falvakat irtottak ki. Meleg vízben fürdetik, mert Lhasza mellett szénre bukkantak, s ez elegendő mindnyájuk számára. Iskolába Íratják, mert ma mór minden pásztor gyermeke is tanulhat. Látják, milyen szép az élet e földön, mert megszűntek a középkori viszonyok — még az ilyen elhagyatott, a világtól valamikor elvágott országban is. írta és fényképezte S. A. Ford. L Z A tibetiek hisznek a rossz szellemekben. Ezért háromágú vasfogakkal ellátott oszlopokat .emelnek, amelyek állítólag elűzik őket. Végül a tiebetiek is elérték, hogy orvosi kezelésben részesülhetnek. E gyermek felett nemrég még a láma imádkozott volna és nagy jutalom ellenében a nyaka köré akasztott volna egy amulettet, hogy meggyógyuljon. A képen a nagymama térden tartja a láztól forró, gömbölyded gyermeket, de levetkőztetni nem engedi. Ma a legjobb orvosok — kínai szakemberek segítenek a tibetieknek, hogy legyőzzék a babonát.
