Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1959-01-15 / 2. szám
I _ v- f SfáauMMHí ''fr# t! Megértetted, kedves Anna, hogy miről van szó, amikor megláttad ezt a képet? Vállat vonsz, hogy téged ez nem érint? Dehogy nem érintene, kedvesem. Hasonló képet, ha nem is egészen ilyent, láttam nálad. Amikor vasárnap nálatok voltam, megmutattad telt éléskamrátokat. A rengeteg tojást, vajat, tejfelt, a sok füstölthúst, szalonnát, húskonzervet és zsíros bödönt. Megrökönyödtem ennyi jó láttán és megkérdeztem: - Ezt mind ti fogyasztjátok el? Elnevetted magad: - Majd csak elfogy valahogy. Nem akartam elrontani azt a jó érzést, melyet - mint minden háziasszony - a telt éléskamra megpillantásakor éreztél. Ezért nem emlékeztettelek azokra az időkre, amikor éléskamrádban nem volt sem tojás, sem vcj. Mindent a városi piacra vittél, hogy cipőt, vagy szoknyát vehess magadnak, vegy nadrágot férjednek. Ma jól megy sorod, senki sem kényszerít arra, hogy kosárral és batyuval gyalogolj a vasútállomásra. Ez így is van rendjén. És senki sem akarja, hogy visszatérjen az az idő. De az már nincs rendjén, hogy magatoknak hagyjátok meg a többségét annak, amit termeltek. Nem te vagy az egyetlen földműves asszony, aki ilyen túlzottan látja el magát. Képzeld el, hogy a munkások is így tennének. Munkájuk eredményének nagyobb részét meghagynák maguknak és csak a maradékot bocsátanák áruba. Ez bizonyára nektek se tetszene. Ha kevés iparcikk lenne a piacon, az áruk is borsos lenne. A munkások tudják, hogy minél több árut gyártanak, az annál olcsóbb lesz. És csakugyan, évről évre olcsóbb is. De nem lehet ugyanezt mondani a vajról, tojásról, tejről, húsról, s általában a mezőgazdasági termékekről. Kedves Anna, azt hiszed, hogy a városi emberek nem akarnak olcsóbban élni? Hiszen keresetük nagyobb részét, főképpen ott, ahol sok a gyermek, élelmiszerekre adják ki. Befejezem már, kedves Anna. Tudom, hogy nem vagy eléggé öntudatos és hogy nem cselekszel helyesen. Azt hitted, hogy a teli éléskamra gazdasszonyi ügyességedről tanúskodik. Az igazán jó gazda azonban tovább lát az orránál. Tudja, lehetetlen, hogy a falu és a város csak magukra gondoljanak. Tudja, hogy a falu és a város között összhangnak és egyetértésnek kell uralkodnia, mert csak ez az összhang biztosítja jobb életünket. 12 A. S. MAKARENKO: (Folytatás) cA nuuikííza ié Ha a munka szükségessége és érdekessége nem elég ahhoz, hogy a gyermekben a munkavágyat felébressze, kéréssel is megpróbálkozhatunk. A kérés módja a szokásostól annyiban tér el, hogy meghagyja a gyermek elhatározási szabadságát. A kérésnek tehát úgy kell elhangzania, hogy a teljesítése a gyermeknek úgy tűnjék fel, mintha azt szabad akaratából, kényszer nélkül hajtotta volna végre. így kérjünk tehát: „Megkérlek valamire, habár elég nehéz a feladat, és — látom - sok munkád van, de remélem . . ." A kérés a gyermekkel való bánásmódnak a legjobb és legfinomabb módja, nem szabad azonban visszaélni vele. A kérést leginkább csak azokban az esetekben alkalmazzuk, ha tudjuk jól, hogy a gyermek azt örömmel teljesíti. Ha azonban valamilyen kétségünk merül fel, alkalmazzuk inkább a világosan, nyugodtan és tárgyilagosan meghatározott parancsot. Ha a gyermekünknél már egészen a legzsengébb kortól kezdve a kérést a paranccsal felváltva helyesen alkalmazzuk, és főképp, ha serkentjük benne-a kezdeményezési készséget, továbbá megtanítjuk arra, hogy maga is lássa a munka szükségességét és a munkát saját jószántából végezze el, gyermekünk szófogadó lesz. Ha azonban a nevelést elhanyagoljuk, kénytelenek leszünk néha kényszerhez folyamodni. A kényszerítés a parancsnak az egyszerű megismétlésétől kezdve az erélyesen és szigorúan elhangzó parancsig különféleképpen történhetik. Sohase alkalmazzunk azonban fizikai kényszert, mivel ez egyáltalán nem vezet sikerre, és a gyermekben csak úndort vált ki a kiszabott munkával szemben. A szülőknek a legnagyobb nehézséget az a kérdés okozza, hogyan bánjanak az ún. lusta gyermekkel. Itt azonban jegyezzük meg, hogy a lustaságnak vagyis a munkával szembeni ellenszenvnek csak a legritkább esetben az okozója a rossz egészségi állapot, a testi vagy szellemi gyengeség. Ha ilyen eset fordulna elő, legjobb, ha szakorvostól kérünk tanácsot. A gyermekekben a lustaság nagyrészt a helytelen nevelés következtében fejlődik ki, mégpedig akkor, ha a szülők a legzsengébb kortól kezdve elhanyagolják a gyermekben szunynyadó energia kiművelését, nem tanítják a felmerülő nehézségek leküzdésére, nem ébresztik fel benne a családi gazdálkodás iránti érdeklődést, nem szoktatják rá a munkára és arra az örömre, melyet a jól végzett munka kelt az emberben. A lustaság elleni küzdelemnek csak egy hatásos eszköze van. Fokozatosan rá kell szoktatni a gyermeket a munkára, fokozatosan fel kell benne keltenünk a munka iránti érdeklődést. A lustaság elleni küzdelem mellett azonban harcolnunk kell egy másik hiba ellen is. Vannak olyan gyermekek, akik ugyan készségesen megcsinálnak bármilyen munkát, ezt azonban örömtelenül, érdeklődés nélkül, és gondolatszegényen végzik. Csakis azért dolgoznak, hogy a kellemetlenségtől és a szemrehányástól stb. megszabaduljanak. Az ilyen munka gyakran az igásló erőfeszítésére emlékeztet. Az ily módon dolgozó egyén teljesen elveszíti a munkája feletti ellenőrzést, a munkához való viszonya kritika nélkülivé válik. Ezekből olyan emberek válnak, akiket egész életükben mindig csak az vezet, hogy mindenkit kiszolgáljanak, mindenkinek segítsenek, még olyanoknak is, akik maguk semmit sem csinálnak. A szovjet társadalomban nem nevelhetünk ilyen jellemeket,, mivel az ilyenfajta emberek sem a saját, sem pedig más ember munkájával szemben nem állítanak fel erkölcsi követelményeket. Természetesen a mi társadalmi rendünkben a termelésben már megszűnt az embernek ember által való kizsákmányolása, de AZ ORVOSÉ A SZÓ Mi Sok serdülő korban levő fiú és lány, s az értük aggódó szülők fordultak orvoshoz vagy szakorvoshoz, hogy a pattanásos, gyulladt, szaknyelven szeborrheás, komédos és oknes bőrelváltozásaikra orvoslást találjanak. Érdekesnek és hasznosnak ígérkezik ezért, hogy az e kérdésben érdekeltek megismerjék azt, amit a legújabb bőrgyógyászati tankönyvek írnak erről a kérdésről. (Tudatosan nem betegnek nevezem őket, mert a bőrelváltozások egyszerűbb formája inkább kellemetlenségnek, mint betegségnek tekinthető.) Ml A SZEBORRHEA? Az emberi bőrben a verejtékmírigyek mellett, nagyszámú fagygyúmirigyeket is találunk. Az általuk termelt faggyú zsírokból és zsírba ágyazott hámsejtekből áll. A szeborrheás állapot lényege a faggyútermelés megnövekedése, és minőségének változása. Az egész bőr felszíne a sok faggyútól zsírosán fénylő lesz. Néha korpázás, esetleg pikkelyes bőrhámlás léphet fel. Az ilyen zsíros bőrön — főképpen az arc bizonyos területein és a háton — számos pattanás képződhet. Ezeket népies nyelven mitesszernek, orvosi nyelven (comedo) komédónak hívják. A komédo oka a faggyúmirigy külső nyílásának eltömődése. A faggyútermelés az eltömődés után nem áll meg, ezért a faggyújáratot a bőr alatt szétfeszíti, ami sokszor lencse nagyságú kiemelkedés formájában domborítja ki tapintó ujjunk alatt a bőrt. A nyílásnak megfelelően a iegfelső réteg zsír eloxidálódik és feketésbarna lesz. Mindaddig, amíg az üreg tartalma nem fertőződik, a pattanás fájdalmatlan és - a kozmetikai szempontokat leszámítva — ártalmatlan. De ha a bőrről baktériumok jutnak be, kiterjedt bőrpír és duzzanat mellett fájdalom is jelentkezik. Az ilyen pattanások (akne) később hegesen gyógyulnak, maradandó nyomot hagyhatnak hátra. Ml AZ OKA? Még ma is nem ritkán hallani, hogy a szeborrhea azért keletkezik, mert valakinek „sós", vagy „rossz" a vére. Szögezzük le, hogy ennek ehhez bizony alig van köze. Biztos okát mindmáig nem
