Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1959-07-15 / 14. szám
Ott essem el én a harc mezején... Július 31-én lesz 110 éve annak, hogy Petőfi Sándor, a magyar nép legnagyobb költője a segesvári csata napján a harcok forgatagában nyomtalanul eltűnt. 26 életévével, a haza, az igozság és a szabadság iránti lángoló szeretetévei a magyar nép nagy szabadságharcának mártírjává lett. Ki ne ismerné érzésekkel átfűtött, hol harci riadót fújó, hol a líra húrjain lágy dallamokat pengető, szívhez szóló költeményeit? Vele kezdődik a modern magyar költészet. Ö a szerelmi és intim lírai költészet megteremtője s a magyar polgári költészet legnagyobb alakja. Ebben rejlik Petőfi korszakalkotó jelentősége. Hasonló jelentősége csak a világirodalom legnagyobb alakjainak, Heinenek, Hugónak, Mickiewicznek és Puskinnak van. Ha gyönyörű költeményeit olvassuk, szinte hihetetlennek tűnik előttünk, hogy a hivatalos és irodalmi kritika - a nép nagy elismerése és szeretete ellenére — harcot indított Petőfi ellen műveinek demokratikus és népi jellege miatt. Barátainak nagy része is cserbenhagyta, s a lapok sem voltak hajlandók közölni verseit. A költő nyomorban tengődött, de hű maradt elveihez. S milyenek voltak ezek az elvek? Erre a kérdésre válaszoljon Petőfi ,,A XIX század költői" című verse, melynek a mai költők számára is igen sok a mondanivalója. A XIX. SZAZAD KÖLTŐI Ne fogjon senki könnyelműen A húrok pengetésinez! Nagy munkát vállal az magára, Ki most kezébe lantot vesz. Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félre tedd. Pusztában bujdosunk, mint hajdan Népével Mózes bujdosott, S követte, melyet Isten külde Vezérül, a lángoszlopot. Újabb időkben Isten ilyen Lángoszlopoknak rendelé A költőket, hogy ők vezessék A népet Kánaán felé. Előre hát mind, aki költő, A néppel tűzön-vízen át! Átok reá, ki elhajítja Kezéből a nép zászlaját, Átok reá, Ja gyávaságból Vagy lomhaságból elmarad, Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad, Pihenjen ő árnyék alatt! Vannak hamis próféták, akik Azt hirdetik nagy gonoszán, Hogy már megállhatunk, mert itten Az Ígéretnek földje van. Hazugság, szemtelen hazugság, Mit milliók cáfolnak meg, Kik nap hevében, éhen-szomjan, Kétségbeesve tengenek. Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán! És addig? addig nincs megnyugvás, Addig folyvást küszködni kell. Talán az élet, munkáinkért, Nem fog fizetni semmivel, De a halál majd szemeinket Szelíd, lágy csókkal zárja be, S virágkötéllel, selyempárnán Bocsát le a föld mélyibe. /) ehszlovákia fiatal képzőművészeinek kiállításán vagyunk. A megnyitó ünnepségen a Lúcnica énekeseinek ajkáról frissen csendül fel a dal, üdén szárnyal és magával ragad. Derűje és tisztasága fiataljaink nyugodt, szép életének visszhangja. Ezt a mai életet tükrözik ifjú képzőművészeink alkotásai is, akik ecsettel és palettával, vésővel és karcoló tűvel harcolnak a békéért és egyengetik a nemzetek közötti barátság útját. A haladó szellemű fiatalok békevágyát hirdető műveknek megértésre kell találniuk mindenkinél, mert olyan meggyőzően bizonyítják, hogy a háború, az atomfegyver rombol és pusztít, tehát élet- és boldogságellenes. Barátokat, megértő társakat kell hogy toborozzanak minden nemzet fiataljai Éva Krsková: Lányok, Képzőmű vészeink alkotásai a VIT-re közt a képek és szobrok, melyek megismertetik velük hazánk természeti szépségekben gazdag tájait, amelyeket az emberi kéz s az emberi elme munkája még szebbé tesz. Hiszen látni fogják, mi azért vetünk, hogy békében arathassunk. Mi azért építünk, hogy embernek és kultúrának hajlékot teremtsünk. Bányáinkban és gyárainkban azért lüktet oly lázasan a munka, hogy minél előbb s minél több vasútunk és hidunk legyen, hogy országhatárokat és partokat kössenek össze. Mi barátok akarunk lenni, nem ellenségek! Bánik Teodor: Nem tért vissza Mi békés, boldog jövőt akarunk biztosítani ! A szobrokon és képeken a művészek képzeletében született formák, színek és vonalak mind erről beszélnek. Áldozatkész anyák, céltudatos férfiak, mosolyos, bízó gyermekarcok képe ezt a valóságot erősíti meg. Legjobb fényképészeink művészi felvételei egészítik ki a kiállítás anyagát s engednek még részletesebb bepillantást szocialista hazánk mindennapjaiba. Bárkány Jenőné Anton €utek, a mai fiatal szlovákiai szobrászok egyik legegyénibb és legtehetségesebb képviselője. Művei nagy elismerésben részesültek az eddigi kiállításokon is. Ezen a kiállításon az ,,Emlékezés" című szobra képviseli.
