Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1959-07-15 / 14. szám

Irodalmi pályázatunk tiszteletdíjjal jutalmazott negyedik írása:

ÍUDMILA CINCEROVA

Vannak napok, hogy az ember alig várja, mikor múlik már el. Amerre néz, minden csak bántja a szemét, valamirevaló gondolata még véletlenül sem támad, s a kedve is borongás, akár a ködszürke égboltozat.

Ilyen nemakarom-féie nap virradt ma Bartos Lacira is. Az okát is jól tudta: a másnapi matematika óra, s a hozzávaló lecke fojtogatta a kedvét, akár odakinn a vidéket az ólmos köd. Hiába, a nyolcadikban nem gyerekjáték már a számtan, Laci meg ráadásul az utóbbi időben el is kanószodott, még véletlenül sem vette elő a könyvet, komoly tanulásról nem is beszélve. Holnap biztosan beüt a mennykó. Feleltetés lesz. Kovács tanár úr, akit ki tudja, hányadik elődjüktől örökbe kapott becenévvel csak Pita - gorásznak hívnak, mindig az ábécé elején kezdi, ő meg, mármint Bartos Laci, harmadik a névsorban. De az is meglehet, hogy dolgozatírás lesz, s ez még rosszabb Csak csoda menthetné meg, de csodák - sajnos — nincsenek. így hát holnap holtbiztosán kitör a gyalázat!

Hej, ha nem kellene iskolába mennie! De micsoda szösszel maradjon otthon? Apának, anyának hiába beszél, nincs megértésük a fiatalság gondjai-bajai iránt, csak azt érné el vele, hogy személyesen kísérnék el az iskola kapujáig. Mit tegyen?

Hopp! - kap észbe, amikor néhány lépéssel maga előtt megpillantja valamivel idősebb cimboráját, Ottót. Talán ő segít! öregebb, tapasztaltabb, járatosabb az efféle dologban, biztosan kitalál valamit. Megszaporítja lépteit, siet Ottó után s mikor utoléri, köszönés helyett mór mondani is kezdi a baját. Ottó leereszkedően hallgatja, nem is nagyon figyel, s közben ilyesféle gondolatok járnak az eszében: „Nézzük csak a srácot, micsoda gondjai vannak! No majd segítünk rajta." Hát igen, iskolakerülésben meg más diákos csalafintaságban nincs párja az egész városban, S'-'tnindig olyan ügyesen csinálja, hogy nem jönnek rá a huncutságára.

— Ne félj, öcskös, holnap nem mész iskolába. Csoda klassz ötletem támadt. Ilyen tuti, hogy sikerül! Az apádnak ugye, van írógépe otthon? Hát akkor most siess haza, én máris ott leszek nálatok. Ne kérdezz semmit, később mindent megmagyarázok. Nagyszerű cirkusz lesz, meglátod!

Ottó csakugyan hamarosan becsöngetett Bartosékhoz, s a következő percben a két fiú cinkosan hajolt az írógép fölé. Laci el volt ragadtatva Ottó tervétől. Olyan egyszerű, és mégis, csupa mulatság. Csak egy kissé ki kell igazítani a régi táviratot, amit

Ottó magával hozott — új címet és keltet gépelni rá. A szöveg maradhat, ahogy van: „Nagymama meghalt stop temetés holnap stop várunk stop jani bácsi." Meghalt a nagymama, felelés te hát nem lesz, sőt még dolgozatírás sem. Laci majd ügyelni fog, hogy kellően gyászos képet vágjon, ha holnapután átadja az osztályfőnöknek a táviratot. Holnap pedig — hadd várjon az is kola!- Nágyszerű gyerek vagy, Ottó! Még abban is igazad van hogy meghalt a nagymamám, öt esztendeje gyászolom már egyfolytában. De kinek mi köze hozzá? Holnap gyásznapot tartok ömleni fog a könnyem, de majd csak holnapután a röhögéstől ha az öreg bekapia a Tegye!.- Meglátod, még sajnálni is fog, és a részvétét nyilvánítja - vihog Ottó s szörnyen büszke az ötletére. Búcsúzáskor, amikor Laci azt sem tudja, hogyan hálálkodjék, olyan jóságos képei vág, mint valami ajándékosztogató nagybácsi Eleve biztos benne hogy a turpiság sikerül, elvégre nem először csinál ilyet, s Laci osztályfőnökének ördöge volna, ha rájönne.- Nagyszerűen sikerült — áradozik Laci harmadnap az iskola bál hazajövet és örömében legszívesebben Ottó nyakába borul na. — Az öreg simán bevette a mesét, egyszóval minden rendben van. Sohasem hittem volna, hogy az ember még haláluk után is hasznát veheti a nagyszüleinek. - Ottó jókedvében nagyot rik kant. - Éljen a halott nagymama! - és a két fiú egymással ver senyezve futásnak ered, rohan hazafelé.

Alig múlt négy óra, máris besötétedett. Laci lámpát gyújt, erőszakolja a tanulást, de hiába, nem megy. A félesztendős lustái kodás alatt erősen elszokott tőle. Pedig tanulnia kell, ha törik, ha szakad, a félévi bizonyítvány olyan jóra sikerült, hogy mago is meglepődött: egyetlen hármas nincs benne, még matematika bál is javított. Apa, anya is örült a jó eredménynek, s örömük nek Laci is hasznát vette: új sít kapott jutalom fejében, Még négy oldal van hátra a történelemleckéből, azon keresztül kell rágnia magát, — szorítja össze a fogát Laci, s még a fülét is be fogja, hogy az utcai zaj se zavarja. De hiába, künn a konyhában nagyon hangosan beszélnek a szülei. Édesanya izgatottan mond ja:

Képzeld csak, senki sem jött rá, csak most, amikor hazamentünk, és lezárták a pénztárt. Szegény Mara, majd az eszét vesztette. Ismered, milyen lelkiismeretes, aggodalmaskodó teremtés, és minden garasra szüksége van, hisz egymaga neveli a gyerekeit. Most meg a magáéból pótolhatja a hiányt. Kétszáz korona nem sok pénz, de neki egész vagyon. Nincs becsület az emberekben. Ráadásul biztos, hogy a mieink közül tette valaki. Aki ismeri Marát, tudja, milyen keserves az élete.

Laci már nem bújja a történelemkönyvet, feszült figyelemmel hallgatódzik. Jó! ismeri Novotny Mara nénit, a mama barátnőjét. Gyakran járt náluk, kedves asszony, Laci megszerette Mi történhetett? Furdalja a kíváncsiság, sajnálja is Mara nénit, kifut a konyhába s már a küszöbről kérdi:

— Ki vette el a Novotny néni pénzét, mama?

— Ugyan hagyj már, rosszul vagyok, ha csak rágondolok. Nálunk a cégnél valaki meghamisította kétszáz koronával az elismervényt és szegény Mara most fizetheti a különbözetet о maga zsebéből.

— Gyalázatos dolog — háborog Laci. — De talán csak rájönnek, ki tette. Vagy furdalni fogja a lelkiismerete és magától viszszaodja a pénzt. Szegény Novotny néni, hogy éppen vele kellett ennek megtörténnie!

— Lelkiismeretfurdalásra ne számíts — szó! közbe apa — Egyes emberek, úgylátszik, hírből sem ismerik ezt a nyavalyát. Egyes emberek az állatnál is rosszabbak, s talán még az a legkisebb gyalázatosság, ha valami nyugtát kiigazítanak, vagy egy-két százast elcsórnak.

— Nem jól van ez így, papa — tüzel tovább Laci. - Nem volna szabod annyiban hagyni! Akinek egyszer sikerül az ilyen kisebb csalás, nemsokára naggyal próbálkozik . .

— Igazad van, fiam, kicsivel kezdődik minden. Ami most nagy valamikor kicsi volt. Nálatok az iskolában is biztosan előfordulnak mindenféle szélhámosságok. Ott talán nem csolnak, nem csapják be a tanítókat? Ugye, igazam van? Ezért, fiam, vigyázz magadra, őrizkedj az effélétől!

— Ne féltsd Lacit — simogatja meg fia fejét az édesanya. - Jó fiú, eddig mindig örömünk telt benne. A félévi bizonyítványban még matematikából is jó jegyet hozott - pillant a gyerekre. - Most aztán igyekezz, hogy év végére ne legyen rosszabb!