Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1959-07-15 / 14. szám
A nőpártiak Ha nem látom, máig sem tudom elképzelni, hogyan lehessen egy közönséges kerékpárt a kormányánál fogva királynői tartással vezetni. De annak a pöttyösruhás, menyecskekendős asszonynak a tartásában, aki a gyöngyöshalászi szövetkezet kapuján igyekezett éppen kifelé, csakugyan volt valami természetes uralkodói méltóság. Gondolkodás nélkül léptem hozzá: — Épp elnökasszonyt keresem. Ő volt az, természetesen. Komjáthy Józsefné, a Kossuth Termelőszövetkezet elnöke. Asszonyelnök? „Nem való asszonyvezető a parasztemberek közé. Erős férfi kell oda. Aki nyersen is tud szólam, a dirigálás mellett a kaszát is meg tudja suhintani, ha kell." „A szoknya, az csak szoknya. Arra való, hogy fodrozza a szél a répakapálásban." Hányszor hallottam ilyesmit, amikor aszszonyok után kutattam, nem is az elnöki poszton, hanem csak a vezetőségben! Most, hogy Komjáthynéval visszaballagtunk az irodába, a fülemben zümmögtek ezek a darázsfullánkú szavak. Meg is kérdeztem, hogyan viselik el a férfiak az elnökségét. Anekdotával válaszolt: — Nem úgy van már, mint régen, amikor a nagyságos úr, a halászi földbirtokos megkérdezte: „Mari néni, hány éves?" Aztán Mari néni a vállát vonta: „Apjuk tudja." Most van sok olyan dolog, amit én tudok és apjuk nem tud. Kell, feltétlenül kell, hogy legyen, mert az elnökasszonynak a férje is parasztember, méghozzá esztendők óta a Kossuthnak a tagja. Mégis az asszonyra esett о választás öt hónappal ezelőtt. Mondta is akkor Komjáthy József: — Manci! Ha te leszel az elnök, én inkább kilépek. Én azt nem bírom ki, hogy odabe ne merj senkinek szólni, ha hibát látsz, de itthon az én fülemet rágjad. Ha meg munkán vagyok, akkor a többiek jöjjenek hozzám panasszal, hogy „így a feleséged, úgy a feleséged". Mégse lépett ki, nem tehetett ilyet az élettársával. Annak pedig első elnöki ténykedése az volt, hogy tisztázza a családi állapotot: „Kijössz dolgozni, Józsi, rendesen! Mert az első figyelmeztetés után munkaegységlevonás iön. Ne számíts arra, hogy a feleséged vagyok!" Szigorú asszony, az biztos. De éppen ilyen kellett a Kossuthba Volt nekik évekig egy vajszívű elnökük, a férfinemből való. Már önmaguk is megelégelték nagy jóságát. Mert csupa engedékenységgel mégse lehet egy gazdaságot eligazgatni. Gondolták, ez a Komjáthyné szigorú volt már tanácselnök korában is, ez maid ráncbaszedi őket. Ráncba is szedte. Jobban, mint állították. Van például a szövetkezetnek egy borkedvelő iparosa. Jó kapatoson állított be a múltkoriban a kertészhez. Azt mondja a kertész: „Hogy lehet így lerészegedni? Nem restelled magad, iparosember létedre?" „Hagyd el már, hagyjad" így az iparos. „De nézd meg, hogy jártam! Térdig sáros a nadrágom. A kertek alatt jöttem végig, a legnagyobb sárba is beleléptem, csakhogy valahogy elkerüljem az elnökasszonyt. Hót amilyen szerencsétlen vagyok, csak összefutok vele az első keresztutcán.“ Az Isten óvjon meg mindenkit attól, hogy kapatoson Komjáthyné elé kerüljön. Úgy meg tudja szégyeníteni az embert, pedig csúnya szót még senki nem hallott tőle. A múltkor ugyancsak italoson állított be valaki az értekezletre. „Elnökasszony! Kitegyük ezt a borzsákot?" buzgólkodtak a férfiak. „Ki ám, de nem maguk, mert esetleg holnap maguknak visszaüt! Jöjjön csak Dudásné! Asszonyok vagyunk, bennünket nem bánthat!" 5 a két menyecske megfogta a garázdát, olyan szépen kirakta az aitó elé, hogy még felocsúdni sem volt ideje. De talán elég is a boros történetekből. Ennyit szólni is csak azért volt szükséges, mert ötven hold szőlőjük van „Kossuth"éknak. Borpincéjük is van hozzá s a borból a tagság is részesülni akart, mégpedig ivós kedve szerint. Már egy félliterre, meg két koccintásra is betértek, nem tekintve a nap járását. Valóságos kocsma lett a pincéből. Míg végre ajtaján megjelent a tábla: „Borért csak szombaton egy óra után lehet jönni." Mit tehettek az emberek? Beletörődtek. Hanem a szőlőt meg lehet nézni. Soha ilyen szép nem volt. Az istállót is megnézheti bárki. A tehenek mintha kiállításra készülnének. Sokat pereltek egymással az elnökasszony és a tehenes. Mert nem szokta a dirigálást Balázs László. S amikor másodszor üttette ki a hordóból a csapot Komjáthyné, hogy az állott víz mind kifolyjon, s neki frisset kellett húznia, felpaprikázva vágta oda Balázs: „Tudja meg, hogy ezután nem is' szólítom magát elnökasszonynak! Csak azt fogom mondani, hogy Manci néni!" — Tőlem mondhatja — mosolyodott el az asszony, — nem a rang adja a tekintélyt. Mostanában már úgy beszélnek minderről, mint mulatságos történetekről. Közben jókat nevetnek. — A csikó is rúg-kapál, mikor először teszik rá a kötőféket, — bölcselkedik Balázs. — Hiába, el voltunk züllve, — mondjc egy izmos, vállas férfi, a jó útra téri kisgyerek beismerésével. S roppant büszkék mindnyájan, hogy nekik ilyen tiszteletre méltó elnökasszonyuk van. Már amellett kardoskodnak, hogy ilyen posztra alkalmasabb az aszszony, mint a férfi. „A nő tud csak igaz ságos lenni. Igazán csak asszony tud tekintélyt tartani. Mert tiszteljük benne a nőt." Ezek a halászi férfiak olyan nőpártiak lettek, hogy legszívesebben szétküldeném őket az ország minden részébe egyhetes kirándulásra. Nem is volna más dolguk, csak elmondani mindenütt, hogyan változott meg szövetkezetük Komjáthyné vezetése alatt — Már sokszor elgondoltam magamban, hogy mire megérem az ötven esztendőt, szövetkezeti elnök szeretnék lenni. Hányszor elterveztem, hogy mit lehetne kétszázötven holdból kihozni — vallja be az aszszony. És íme, elnök lett, pedig az 5 X-tői még messze jár. S ráadásul a kétszázötven hold ősszel éppen a négyszeresére fog növekedni. Ezer holdat művelhetnek, ha a közösben kezdenek dolgozni azok is akik a tavaszon aláírták a belépési nyilatkozatot. A fiatal agronómus mellé mái is felvettek egy időset, tapasztaltat. Nehogy valaki addigra elorozza előlük. S a férj? Mit szól mindehhez a férj? Esténként, vacsora mellett megbeszélik, mi történt egész nap. Ilyenkor úgy csillan össze a sávos abrosz fölött a két ember szeme, mint fiatalházas korukban. Komjáthynak megmozdulnak barna, kapához hajlott ujjai, ráteszi tenyerét az asszony energikus kezére: — Tudod, Manci, nem hittem volna, hogi ilyen jóra sikerül minden. Rattai Márta Budapest 7
