Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1959-07-15 / 14. szám

щ í Mi is a legközelebbi teendőnk ? Az ideiében és jól elvégzendő nyári és őszi mezőgaz­­sógi munkálatoktól függ, vajon hogyan teljesítjük a tervezett mezőgazdasági feladatokat, a begyűjtést és a felvásárlást. A lehetőség megadatott. Az EFSZ-ek megvehették az állami traktorállomósoktól a szükséges mezőgazdasági gépeket, köny­­nyebben megszervezhették munkájukat. A nők aktív részvétele nélkül a mezőgazdaságban nem ér­hető el magasabb terméshozam. Hiszen ebben az ágazatban a dolgozók több, mint a fele nő. Sokat tehetnek a HNB mel­lett működő nőbizottságok, de csak akkor, hó sikerül maguk köré gyüjteniök a község valamennyi női lakosát. Az együtt végzett munka eredményesebb, jobban megy az aratás, csép­­lés, begyűjtés, kapálás, stb. Az előírt agrotechnikai határidő­ket betarthatják, ha mennél többen és szervezettebben látnak hozzá a munkához. A nőbizottságoknak kell idejében törődniök a helyes munka­­szervezéssel. Előre kell gondoskodni: hol, miképpen, mennyien és miben kapcsolódjanak be a nők a munkafolyamatba. Egy rövid, de konkrét terv elkészítése sokat segít. A HNB-nek, a mezőgazdasági bizottságoknak méltó segítséget nyújthatnak, ha tanácskoznak a HNB funkcionáriusaival. A HNB tervéből indulnak ki s rákapcsolnak saját feladataikra. A termés gyors és veszteségnélküli begyűjtése nekünk asszonyoknak, leányok­nak szívügyünk kell, hogy legyen Helyesen cselekednek azok a nőbizottságok, amelyeknek tagjai aktivistáikkal egyetemben meggyőzik a szövetkezeti tagok feleségeit: váljanak az ál­landó munkacsoportok tagjaivá, akikre az EFSZ mindenkor számíthat. Ha szükségesnek mutatkozik, szervezzék meg kise­gítő. brigádra a háziasszonyokat, hogy a mezőgazdasági gé­pek zavartalanul és kellőképpen kihasználva működhessenek. Az idényóvodák készenlétben várják a kisgyermekeket, hogy az anyák is bekapcsolódhassanak nemzetgdzdpságunk felada­tainak elvégzésébe. A nyári konyha dolgozói 'törődjenek elé­gendő tápláló, Ízletes ellátásról és ivóvízről. A városi nők kultúrbrigádok szervezésével kellemessé és széppé tehetik a mezőgazdasági dolgozók pihenésének ideiét A tűzvédelmi alakulattal szoros együttműködést tartsanak fenn, szervezzenek őrsöket és tűzbiztonsági szolgálatot. Egy percre sem feledkezhetünk meg arról, hogy jobb jövőnk záloga az EFSZ-ekben rejlik. Megszervezésük és megerő­sítésük nagyon fontos. Álljunk versenyben egymással, ki teljesíti jobban és példásabban kötelezettségeit. A köz­ség hangszóróján át naponta értékeljük a nap munka­hőseit. Emeljük ki munkasikereiket, s játszassuk el kedvénc nótáikat. NOS? ANNA HUSKOVÁ, a Megbízottak Testületének dolgozója Az idén már tizedszer ünnepeltük **szabad ha­zánkban a nemzetközi gyermeknapot. Hazánk ez alatt a tíz év alatt óriási utat tett meg az építés minden szakaszán. Tán szükségtelen, hogy bizonyí­tékként száraz adatokat soroljunk fel, mégis a mát csak akkor tudjuk igazán értékelni, he összeha­sonlítjuk a tegnappal. S a gyermekekről való gondoskodás terén különösen sok összehasonlításra szolgáló anyagot találunk. Míg 1937-ben 1848 óvodánk volt, addig ma több mint 6700 óvodában mint­egy 300 000 gyermek nyer elhelyezést. A bölcsődék száma 1937 óta 86-ról 1167-re emelkedett. A legutóbbi húsz év alatt 315-ről 1513-ra nőtt a gyer­mekgyógyászok száma. Az iskolai egészségügyi szolgálat több mint kétmillió •skolósgyermeket tart állandó ellenőrzés alatt. A gyermekekről való egész­ségügyi gondoskodás legörvendetesebb jele a gyermekhalandóság csökkenése. Míg 1937-ben ezer élve született gyermek közül egy éven belül 117,4 halt meg, ma már csupán 33,4. Ezzel a csecsemőhalandóság csökkentésében vi­lágviszonylatban az első országok közé kerültünk. Még néhány oldalon keresztül folytathatnák a számadatok felsorolását, de ez felesleges. Hiszen nincs olyan szülő, aki ne győződött volna meg szám­talanszor akár betegség, akár taníttatás esetén, vagy bármilyen más alka­lommal, hogy gyermekét gondoskodás, szeretet veszi körül és hogy államunk minden lehetőt megad kicsinyeinknek, ami csak rendelkezésére áll. Igen, elég egy percre megállni a gyermekjátszóterek kapujában, ahol tíz és száz pirospozsgás gyermekarc fordul édesapja, édesanyja felé e kérdés­sel: ,,Apukám, te is repültél ilyen hintán, te is autóztál, csónakáztál kis ko­rodban?" S bizony előfordul, hogy az édesapa hirtelen fontosnak tartja odafordulni a játszótér közepén álló mézeskalácsházhoz, kisfiának cukrot, üdítő szörpöt vásárolni, hogy elrejtse a kicsi feleletet váró, kutató tekintete elől azt a két csillogó könnycseppet, mely a múltnak, az ő gyermekkorának említésekor szökött a szemébe. Vannak azonban olyan szülők is, akik mindezt természetesnek tartják és a nevelés felelősségteljes feladatát teljesen a közösségre igyekeznek hárí­tani. Hogy államunk mindent megad a gyermekeknek, az valóban termé­szetes, és szocialista rendszerünkben ez másként nem is lehet. Azonban a fia­talság nevelése elsősorban a szülői ház és csak másodsorban a közösség feladata. Igen! Tőletek függ, kedves édesanyák és édesapák, hogy az a piciny kis élet, amely ma még csak játékszereiben tud gyönyörködni, hogyan fogja végezni munkáját a feladatokkal teli életúton. Hogyan fog tudni felnőve saját munkájában, céljainak, terveinek elérésében gyönyörködni. • Gondolkodó notok kell azon, vajon megtesztek-e mindent annak érdekében, hogy becsü­letes polgárokká, talpig emberekké, odaadó hazafiakká neveljétek őket. Mert tőlünk, szülőktől függ, hogy gyermekeink teljes győzelemre vigyék szocializmus zászlaját, hogy élvezhessék majd annak vívmányait. ín Wall 6 SOMOGYI A. Miwí faa&éUeJh MLckah<ш а/уушщокЯ A mezőgazdaságban dolgozó asszonyok a michajovcei, nagykaposi, sobrq neci járásból Michalovcén gyűltek össze, hogy megbeszéljék, hogyan foiy tassák azt a munkát, mely a mezőgazdasági termelés növelésénél reájuk hárul. A beszámolóban értékelték azt a hasznos munkát, melyet az asszonyok az elmúlt évek folyamán a szövetkezetek megalakításánál kifejtettek. Ugyanis az említett járásokban a földterület 91 %-án közös gazdálkodás folyik. A vitában 28 asszony szólalt föl. Mindnyájan szeretettel beszéltek szövet­kezetükről és elmondták, hogy a falu szocializálása az asszonyok számára is jobb, könnyebb és kulturáltabb életet hozott. Azonban az asszonyok nem elégszenek meg az eddig elért eredményekkel. Ezt bizonyította Kocsisné vi­tafelszólalása is Krásnovecről. A krásnoveci szövetkezetben csaknem minden munkát asszonyok végeznek. De a vezetőségben egy asszony sincs, pedig tapasztalt és értelmes asszo­nyok dolgoznak Krásnovecen. A Blatná Polianka-i fiatalok nem szaladnak a földtől. A szövetkezet ered­ményei mágnesként húzzák az embereket a mezőgazdaságba — mondotta Kusnirné. A mezőgazdaságban dolgozó nők michalovcei aktíváján a cseh ország részek asszonyai is részt vettek. Vitafelszólalásaikkal még szebbé, tanulsó gosabbá tették ezt a széleskörű aktívát. Való elvtárs, a Michalovcei Járási Nemzeti Bizottság elnöke zárószavában megköszönte a michalovcei, sobraneci és nagykaposi asszonyok lelkes önfei áldozó munkáját, amely visszatükröződik a szövetkezetek eredményes mun­kájában. Meggyőződését fejezte ki, hogy az asszonyok továbbra is terjeszteni fogják a szövetkezeti gondolatot és segítik azt átültetni a mindennapi életbe. Cserép, szerencse? Amikor az alábbi eset történt, csak ketten voltunk a szobában, Az uzsonnát előre elkészítettem. A kisasztalon egy tálon narancssaláta, süte­mény, teához poharak álltak. A délután kellemesnek ígérkezett. Majd hirtelen mintha több pezsgősüveg egyszerre durrant volna, két üvegcse­rép esett a lábamhoz. Egymásra néztünk. Ugyan mi történhetett?- Cserép, szerencse! - kiáltotta vendégem. Nagyot néztem.- Nem érted? - szerencse ér, meglátod.- Ugyan kérlek, hagyj fel az ilyen butasággal. Amikor összetörik va­lami, az bosszúságot, nem szerencsét jelent. De végül is kiváncsi voltam, tulajdonképpen mi történt. A szobában csend, a falak épek, az ablak hibátlan, pedig azt hittem kívülről ért orvtámadás. De mi Jett az uzsonnával? Meseországban járt az asztal és ott tele­szórták ezernyi fényes gyémánttal? A sütemény, narancssaláta telis-tele apró üvegszilánkkal. A két odakészitett pohár egyike azonban hiányzott, semmivé, vagyis apró gyémántdarabokká lett. Eddig sem szerettem a törhetetlen poharat, — vastag, formátlan. A po­hár most sokszorosan visszafizette ellenszenvemet. Egyszerűen felrobbant, semmivé lett, tönkretette uzsonnánkat.- No tessék, ezt nevezed te szerencsének! De vendégem kitartott állás­pontja mellett.- Uzsonna, az semmiség. De képzeld, milyen szerencse, hogy nem voltál a közelben, kiverhette volna a szemedet.- Ez nem szerencse, ez véletlen — válaszoltam meggyőzően, de ez az érv sem használt. Mégis cserép: szerencse. Ezért törnek eljegyzéskor tá­nyért. Most már jót nevettem, mert de sok házaspár civakodik s talán el ís váltak, holott eljegyzésükön cserép volt bőven. Közben összeszed­tem a sok üvegszilánkot. Eléggé veszélyes és körülményes munka volt. Vendégem figyelmesen nézte, majd jókedvűen ezt mondta;- Hát nem szerencse, hogy a kezed ép maradt . . . Végül teát ittunk, a sütemény és a narancssaláta a szemétbe került. A szerencse kiszámíthatatlan, bármikor jöhet - mondta újból. Bosszút for­raltam. A második poharat becsomagoltam és kedvesen neki ajándékoz­tam.- Te szereted a törhetetlen poharat, robbanjon inkább nálad - mond­tam vendégemnek kedvesen. A poharat magával vitte. STRAUSS MARGIT Városunk főterén leleplezték о világ egyik legnagyobb gé­niuszának, V. I. Leninnek szobrát. Abban о pillanatban, ami­kor lehullt a lepel a szoborról, mindannyian éreztük, Hogy kizá­rólag azért értük el életünk színvonalának emelkedését, mivel a lenini úton haladunk. Párkány asszonyai hálájuk jeléül az elsők voltak, akik virágokkal borították el Lenin szobrát. Szí. M.

Next

/
Thumbnails
Contents