Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1959-06-01 / 11. szám

Zsuzsi és Pityu Pityu diktál, Zsuzsi Írja a levelet: „Gyermeknapra gyertek el hozzánk, gyerekek! Minden igaz társát szeretettel várja Zsuzsika meg Pityu Csehszlovákiába.14 A levelek mentek, a levelek jöttek, messzi arsxágekbél meg csomagot küldtek. „Mi nem tudunk jönni, de a szívünk helyett filmet küldünk és így ott leszünk veletek.4* A négy seregszemlén menetelnek dallal, mindegyik kezében egy békegalambbal. Ugrálnak, kacagnak, kergetőznek... holott Ök maguk sem tudják, hogy milyen boldogok. Volt aztán mulatság, pergetik a filmet, kisfiúk к kislányok egymásnak örülnek. Angol, dán, kínai, spanyol, szovjet, nípon így kerültek össze a szép gyermeknapon. 18 Raj,: SUDA P jp ű w T íM iir A HOLDVADÁSZOK (Izlandi népmese) Egyszer egy falu szélén felült a Hold a hegytetőre. Olyan közelről mosolygott a falusiakra, hogy azt hitték, elég csak a karjukat kinyújtani, s már meg is foghat­ják és lehozhatják maguknak. Az lenne a szépl De iá is volna, ha hosszú téli estéken ott volna köztük a Hold kerek arca. Elhatározták, aki csak épkézláb, szedje össze magát, mássza meg gyorsan a he­gyet: hozzák haza о Holdat, hadd legyen mindig holdfényes a falu. Nekiiramodtak, de mire felértek, nyoma sem volt a hegy­tetőn a Holdnak. Messze fennt úszott a magas égen, szállt-szállt dél felé. De hogy a Hold nélkül térjenek vissza, szörnyen szégyellték volna, inkább elszánták magu­kat, hogy még a magasabb szomszéd hegy tetejére is felloholnak. És csakugyan: mintha máris több sze­rencsével jártak volna. Mert amint mé­lyebbre ereszkedtek a lejtőn, mintha egy­re közelednének a déli hegy csúcsa felé. Volt is öröm a holdvadászok között, rohan­tak, ahogy csak bírtak fel a másik hegy tetejére! De jajl alig jutottak a csúcsig, már megint messze járt a Hold. Azt gon­dolták, hogy fél tőlük. Mint a szélvész ro­hantak csúcsról csúcsra és csalogatták, hí­vogatták hangos kiáltozással: Holdacska, Holdacska, bújj a zsebembe, vajaskenyér van benne! De a Holdnak nem kellett a vajaskenyér, nem bújt a zsebükbe, hanem szállt, csak szállt tovább, hogy egyformán világítson mindenkinek. Fáradtan hazatértek hát a vadászok: a lábukat is alig tudták emelni, de mégsem ejthették foglyul a Holdat. ISMERD MEG! 1 1. A legfinomabb gombák egyike az úri­­gomba. Medvetalp- vagy hiripgombának is nevezik. Igen jóízű, levesnek vagy hús mellé elkészítve. Ez az a fajta gomba, me­lyet megaszalva télire a leginkább eltesz­nek. ügyelni kell azonban, mert ahogy ÖCSIKE Van nekem egy kistestvérem göndörhajú, szöszike pufók arca - piros afma úgy hívjuk, hogy: öcsike. Pici szája csacsog egyre: Megyek anyu ölibe! Gyorsan topog már a lába, anyuhoz fut öcsike. Gyere hozzám - hívogatom s odahajlok fölibe. Reám süt a szeme napja engem ölel öcsike. Fogót játszunk s örömében mogdobban a csöpp szíve. Ezüstcsengők csilingelnek — nevet, kacag öcsike. El is fárad, ölbe búvik, szemét álom szövi be. Békében nőj nagyra nékünk, kistestvérem, öcsike! RÉNYI MAGDA majd minden gombának, úgy ennek is meg­van a hozzá hasonló bolondgombája. Ezt arról lehet megismerni, hogy csípős szaga van, s ha leszakítják, a fehér része hamar megkékül vagy lilásodik. 2. Szereted ugye a csirkepaprikást. Na. éppen olyan finom paprikást ehetsz róka­­gombából is. Színe miatt sárgagombának is nevezik. Júniusban, kiadós eső után csok­­rosan bújik elő az avarból. Kosárszámra szedhetsz belőle. Fűszeres jóízű gomba. 3. Ez meg a galambgomba. Sötétkék há­tú gomba. Hasonlatos a vadgalamb színé­hez. Kékhátúgombának is hívják. Kitűnő íze van. Megsózva, parázson megsütve is jóízű, de a legjobb levesnek. A csiga is nagyon szereti, persze ő nem süti meg, ha­nem nyersen fogyasztja. 4. íme a keserűgomba. Tiszta fehér színe van. Ha eltöröd, dús fehér nedv buggyan ki, mintha tej folyna belőle. Ez ragadós és kesernyés ízű. Ezért is nevezik keserűgom­bának. Elkészítés előtt le szokták forrázni, hogy ez a keserű íz kimenjen belőle. De parázson sütve túróval igen kiváló. Bükk­fa és tölgyfaerdőben terem.

Next

/
Thumbnails
Contents