Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1959-05-15 / 10. szám
Ha majd megkérdezik... A bratisíavai Hajósok Házában 1959 április 27-én gyűlt össze a Csehszlovákiai Nők Szlovákiai Bizottságának teljes ülése, hogy megvitassa az asszonyok feladatait, melyeket a CSKP KB márciusi határozata és az EFSZ-ek IV. kongresszusa tűzött ki. A gyűlésen résztvett 150 asszony, szövetkezeti tag, parasztasszony, és a nőbizottságok, valamint a nemzeti bizottságok sok tagjq, akik sikeresen végezték el a „Mezőgazdaságban dolgozó asszonyok téli iskoláját", melyet a „Slovenka" testvérlapunk vezetett. Arról, hogyan teljesíthetjük ezeket a feladatokat, melyek 1965-ig várnak ránk a mezőgazdaságban, Frantisek Dvorsky elvtárs, oz SZL.KP KB titkára beszélt. Többek között ezeket mondotta: „A talaj nem jelentéktelen, hanem éppen fordítva, a jól megmunkált talaj a mezőgazdaságban elért összes siker alapja. Ezért több figyelmet és nagyobb gondot, több befektetést igényel, hisz minden, amit a talajba fektetünk, százszorosán térül vissza gazdag termés formájában. A talaj termékennyé tételének első feltétele a helyes és ésszerű vízgazdálkodás. Ezért figyelmünk a talajjavításra összpontosul. Az állam több mint 10 milliárd koronát irányozott elő a folyómedrek szabályozására és nagy vízgazdálkodási építkezésekre. De nemcsak a nagy folyók és mocsarak ártanak a talajnak, nemcsak a nagy száraz területek csökkentik földjeink terméshozamát. A kis patakok, lápok is károsan befolyásolják a terméseredményeket. Ezért a folyók medrének szabályozása, a vízlecsapolás és öntözés a falvak és városok lakosai, a szövetkezeti tagok és munkások, a fiatalság és a hadsereg, sőt az asszonyok szívügyévé is kell válnia.“ Nagy figyelemmel hallgatták az asszonyok Dvorsky elvtárs beszámolóját. Nichtová Anna, a cajkovi szövetkezet tagja is sikeresen elvégezte a „téli iskolázást". FrantiSek Dvorsky elvtárs, a SZLKP KB titkára a szünetben szívélyesen elbeszélgetett a Csehszlovákiai Nők Szlovákiai Bizottságának vezetőivel az aszszonyok problémáiról. (Foto Lisicky) Itt Dvorsky elvtárs az asszonyokra hivatkozott, hogy ők, akik sok szépet és értékeset alkottak a falvak és városok rendezésénél, tekintsék most magukénak a patakok és mocsarak szabályozását a falvakban és a mezőkön. Ezzel nemcsak saját lakhelyük szépítéséhez járulnak hozzá, hanem a talaj termőképességének javításához, a hektárhozam - főleg a takarmányfélék hektárhozamának növeléséhez is, ami fő alapja az állattenyésztés fejlesztésének. Az új technológia volt a második kérdés, amelyre Dvorsky elvtárs felhívta az asszonyok figyelmét. Az új technológia még nem terjedt el kellő mértékben. Sok nagyüzemi gazdaságban egészen kisüzemi módszerekkel dolgoznak: gyakori a kézi fejés, sok helyen még kosarakban és puttonyokban hordják szét a takarmányt, ahogy ez az apró, szétdarabolt gazdaságokban szokásos. Ezen változtatni kell, bátrabban kell bevezetni a gépesítést, az automatizálást és a munka új, igazán nagyüzemi formáit, hogy a gyártásra fordított munkaerő nagyobb haszonnal járjon, hogy kisebb erőfeszítéssel több szarvasmarhát, sertést és baromfit neveljünk. Hogy erre képesek legyünk, nekünk, asszonyoknak is, állandóan tanulnunk kell, meg kell nyernünk a fiatalságot a mezőgazdasági iskolák és tanfolyamok részére, — hangoztatta tovább Dvorsky elvtárs -, mert hiszen ahhoz, hogy teljesíthessük a hatalmas feladatokat, sokkal többet kell tudnunk, mint akkor, amikor csupán egy-két hektáron gazdálkodtunk. Mindannyiunknak tanulnunk kell, hogy a tudományt és technikát ki tudjuk használni a földeken és az állattenyésztés terén is. Ezzel szoros összefüggésben meg kell teremtenünk a fiatalok munkájához szükséges szociális és kulturális feltételeket falvainkban. — Tehát úgy kell dolgoznunk — mondta Dvorsky elvtárs tartalmas beszámolója végén —, hogy majd évek múltán, ha unó. káink megkérdezik, mit tettünk a nagyüzemi mezőgazdasági termelésre való áttérés éveiben, büszkén mondhassuk: „A haza építőinek első sorában álltam, annak a gyönyörű élet építőinek soraiban, melyben most ti éltek." A teljes ülés részvevői figyelmesen hallgatták Dvorsky elvtársat és beszámolója után igen élénk vitára került sor a falusi asszonyok életéről és munkájáról. A vita végén Krajmer elvtárs, a mezőgazdasági megbízott helyettese szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy az asszonyok a tavaszi munkák második szakaszának idejében való elvégzésére összpontosítsák erejüket. Ezután következett az értékelés és a jutalmak átnyújtása a „Mezőgazdaságban dolgozó asszonyok téli iskolája“ legjobb részvevőinek. ünnepi hangulatban tértek vissza az aszszonyok falvaikba, hogy minden erejüket és képességüket a mezőgazdasági termelés növelésére, a CSKP XI. kongresszusa, a CSKP KB márciusi határozata és az EFSZ- ek IV. kongresszusa feladatainak teljesítésére összpontosítsák. L M. • 1 * ♦ ♦ i • ♦
