Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1959-05-01 / 9. szám

Л! ÍMIÉKÍ2ÉS лгамист.- Nem is emlékszem mór pontosan - mondja és kissé tanácstalanul simítja háti! ra az ősz hajszálakat. Igen, a haját ala­posan megfehérítette a 76 év meg az élet, — figyelő,' okos szeme azonban fiatalosan kék maradt. — Látta a zászlót? Ugye szép? Ma már szebbek, díszesebbek vannak, de .a.. t_l IV tv t 'sem merült fel, hogy ki a szlovák, magyar vagy német. Egyszerűen munkások voltunk, kábelgyári „vasasok". Ezt az együvétartozást, szolidaritásunkat akartuk kifejezni, amikor 1920-ban elha­tároztuk: vörös zászlóval vonulunk fel mc jus elseién. S a kis kertben a tavaszi szellővel az emlékezés is átsuhan . . . Senki sem csodálkozott, hogy az ő ötlete volt, hogy ő kezdte a pénzt gyűjteni. Nyurga leány volt, tizenöt éves, amikor a gyárba került. Ott lett nagylány, ott ta­lálta meg élettársát és ott, tekercselés köz­ben szövögette gyermekei jövőjének álmát, mind az ötét. A családja és gyermekei sor­sának, a kábelgyári munkások jövőjének fonalát. Mert zajlott az élet. Szervezkedés, sztrájk, Vörös Szakszervezet - gazdag har­cos hagyományú a bratislavai Kábelgyár munkásainak élete. S az elsők között férje oldalán mindenütt ott van a csinos szőke asszony, Matz Anna. Frissen vasalt kötényben jön reggelen­ként a gyárba, leül a géphez. — Mehetünk a bélyegekért - terjed el a havi híradás az osztályon és óvatosan, egyenként sur­rannak Annához az asszonyok. Kezébe csúsztatják a kis könyvet, amely jól meg­fér a kötény alatt. Ki tudja, hogyan tör­ténik, de amikor a tagsági könyv vissza­kerül gazdájához, benne már a Vörös Szakszervezet tagsági bélyege. — Pedig senki sem védett, segített minket. Tudtuk, mit kockáztatunk — ismétli örege­sen, kedvesen - de mi egyek voltunk. So-Nem is emlékszem mór pontosan mondja Matz néni A Kábelgyárban ez év elején nyitot­ták meg a munkásmozgalmi hagyaté­kok kis múzeumát. Itt találkozott sok év után Matz Anna, Michalicskáné és Puha elvtárs, aki 1938-tól őrizte a zászlót. Harminckilenc éves már ekkor Matzné. Természetes, hogy ő gyűjti a pénzt az osz­tályon, a gumiosztályan társnője, Micha­licskáné. Szaporodik a pénz, gyűlnek a nehezen megkeresett fillérek. Megvan végre az összeg, vehetik az anyagot. — Apámék a Duna utcába vitték himeztetni — emlékezik vissza Matz néni asszonyleánya, aki azon a májuson ver­senyt futott testvéreivel, hogy jelenthesse, milyen hosszú a menet, hány csoport megy a felvonulásra, amelyen a kábelgyáriak vörös zászlajuk alatt vonulnak fel. Harmincnyolc május telt el azóta. Len­gett vagy összecsavarva húzódott meg a zászló, látott bizakodást és nyomort, 1938- tól a földben elásva várta a virradatot. S kivárta. 1945 májusának előestéjén Pu­ha elvtárs hozta be újból a gyárba. „Be­csüljétek meg e zászlót, s ha felvonultok vele, gondoljatok azokra, akik elsőnek me­neteltek alatta." Talán többet mondott, ta­lán ennyit sem. De akik átvették, tudták, hogy a kábelgyári munkásmozgalom érté­kes hagyatékát kapták mreg. Azóta szabadon leng a vörös zászló a májusi felvonulásokon. De nem vonul mór alatta Matz néni, a zószlóanya. Kint ül kertecskéjében és halkan, inkább az em­lékezés hangján dúdolja a dallamot, ame­lyet a májusi szél hoz felé: „Hajnali fényözön földre leszáll, Kézben a kéz és a vállhoz a váll: Repülj te lángoló, tűzpiros zászló . Ú IVARI MAGDA Fényképek: FR. LEFLER i 'M Pioníravatási ün­nepség a Banská- Bystrica-i iskolá­ban. iskolák fehér falai közt egyszerre lehalkult a zsivaj. A gyermekek Гm mí I elé kék inges fiúk, lányok, idősebb Й elvtársak léptek. — Gyerekek, szeretnétek pionírok lenni? — tették fel a kérdést. — Pionír, vajon mi lehet az? — nézett fel sok ezer ártatlan szempár kiváncsion a beszélőkre. — Hát ez olyan szervezet, melyben közösen töltitek el szabad időtöket. Kirándulni mentek, kulturális és sportversenyeket rendeztek egymás közt. Mindenki a saját hajlama és érdeklődési köre szerint különféle érdekkörök munkájában ve­het részt, például modellkészítők, micsurinisták, technikusok és más körök munkájában. Ez a szer­vezet segítséget nyújt az olyan diákoknak, akik lemaradtak a tanulásban s ezenkívül az ország különféle fontos munkahelyein is segíthettek majd. A gyerekek elgondolkoztak, majd egymás után lendültek magasba a kezek. Ez 1949 tavaszán történt. Akkor, amikor a feb­ruári győzelem örömétől áthatva nagy lelkese­déssel láttunk hozzá az ország építéséhez. Ezt a lelkesedést, örömet, átvittük gyermekeinkre az új pionírszervezetben is. Tíz év telt el azóta. Ma már több mint egymillió gyermek hordja büszkén a pionírkendőt. Ezen idő alatt sok örömet szerzett a pionírszervezet a gyerekeknek, szülőknek, az egész országnak. Hiszen melyik szülő ne örülne, amikor eljön a várva várt pillanat s a gyermek nyakába pionír­kendőt kötnek. Ettől a naptól kezdve az úttörők között van, ahol fegyelemre, becsületre nevelik. Amint telnek a napok és az évek, amint nő a kis pionírgyerek, úgy hordja házhoz a sok örö­met. Egyszer tudásáért, máskor fegyelméért és jó munkájáért hoz az iskolába' dicséretet. “ Amilyen kicsik ezek a pionírkezek, olyan fürgék, mindenhová elérnek. Egyszer a technikai körökben látjuk mun­kálkodni őket, máskor a Micsurin-körökben. Mun­kálkodnak a földeken, a gabonagyűjtésnél, kü­lönféle helyeken vesznek részt az ország építé­sében. Pl. több millió gyümölcsfát ültettek az utak szélére, részt vettek a falu- és városszépítési akcióban stb. S a pionírok hulladékgyűjtését ki ne ismerné? Talán nincs is olyan család, ahová a gyermek az iskolából hazajövet a szokásos köszönés helyett ne ezzel a kérdéssel állítana be: — Anyu, nincs itthon üres üvegünk, a hivatal­ban nincs hulladékpapír vagy vashulladék? S feleletet nem is várva úgy kitisztítja az élés­kamrát, pincét, a ház környékét, hogy sokszor gondot okoz egy-két üveget szerezni. A Jedlové Kostolany-i iskola pionírjai a múlt évben 175 mázsa mákfejet, 13 mázsa borókamagot, 5 mázsa málnát, 3970 kilogramm hulladékvasat gyűjtöttek össze. Ezenkívül magból növesztettek 260 diófát s több alma- és körtefát, amit az EFSZ-nek ajándékoztak. A Dlhá n/Cirochov-i nyolc éves iskolo pionír­jai az első helyen állnak a faluszépítési akció­ban. Üj parkot létesítettek, részt vettek a patak szabályozásában, a határban kitisztították az el­hanyagolt kutakat, forrásokat. A koltai iskola pionírjai a gyümölcsöskerteket tisztították meg a kártékony rovaroktól s ezzel hozzájárultak a jó termés eléréséhez. Az EFSZ földjein 3100 brigádórát dolgoztak le.

Next

/
Thumbnails
Contents