Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1959-04-15 / 8. szám
-'S ÉRTÉKELJÜK a Dotym Ш ЬФМNo4мАл&ллл /iuLUíÁf rrnfWV mm U A^WWVlrlVf tflfWI/rVIV^ EFSZ-ek IV. kongresszusának előkészítő vitája keretében ankétot hirdettünk, melynek az volt a célja, hogy lapunk hasábjain visszatükröződjenek azok az örömteli változások, amelyek a falu arculatában, de legfőképp az emberek életében beállottak; amelyek szebbé, jobbá tették a munkát, az életet és gazdag gyümölcsöt hoztak. Azt is meg akartuk mutatni, mit tett a falu és a szövetkezet tagsága annak érdekében, hogy az ifjúság a faluban találja meg a jövőjét. A legtöbben az első ponthoz szóltak hozzá. Beszámoltak falujuk újjáépítéséről, az új kultúrházakról, az újonnan épült utakról, parkokról. „Nemcsak új házat építhettünk magunknak, amióta a szövetkezetben dolgozunk, hanem mások lettünk, okosabban élünk. Mi is, szomszédaink is egészen másképpen gondolkozunk" - írja levelében Pásztor Mária. Az ankét második pontjához is sok hozzászólás érkezett. „Emberibb életet adott nekem a szövetkezet. Azért vehettünk házat, bútort, új ruhát, háztartási gépeket, mert a föld rabszolgáiból a föld urai lettünk", - írják többen is hozzászólásukban. Még ma is lépten-nyomon találkozunk előítéletekkel, melyek lebecsülik az asszonyok képességeit. Nem a nehéz munkában, mert azt még ma is mi végezzük a mezőgazdaságban. Inkább a vezető pozíciókban, s ezért nem is csoda, hogy az asszonyok visszahúzódoznak a vezető állásoktól. Először falunk történetében a férfiakkal egyenlő jogunk van mindenbe beleszólni és határozni is. Minden nap harcban állunk a káros előítéletekkel s a harcból, úgy hiszem, mi kerültünk ki győztesen — írja Károly Ferencné ankétünk negyedik pontjához. Ehhez a ponthoz szólt hozzá özv. Gáli Gizella is Vámosladányból.- Sokat küzdöttem a földdel. Amióta azonban a szövetkezet tagja vagyok, öröm számomra a munka. Munkám jutalma nemcsak a jó kereset, hanem, ami nekem mindennél többet ér — a megbecsülés. A falusi ifjúság jövőjével kapcsolatban sok érdekes új és értékes hozzászólás érkezett. Egyben azonban csaknem mindnyájan megegyeztek: „Az ifjúság nevelésének ügyét mindenki tekintse közügynek. Az ifjúságot a munkahelyén és a szórakozási helyeken is jó példával neveljük, mert nem elég, ha csak azért harcolunk, hogy falunkban szép és minden kényelemmel felszerelt kultúrház legyen, ha a kultúrházban magára hagyjuk a fiatalokat. Kell, hogy a középkorúak is látogassák a kultúrházat, hogy szavaikkal, példás viselkedésükkel neveljék drága ifjúságunkat, falunk jövőjét" - írják falusi aszszonyaink. Mezőgazdasági ankétünk pontjaira 150 felelet érkezett. Az ankétban 31 személy és 29 kollektíva vett részt. Ez volt lapunk első mezőgazdasági ankétje, amely betöltötte küldetését. Azonban még jobban sikerült volna, ha azok az asszonyok is beküldték volna hozzászólásukat, akik azt ankétünk pontjai szerint készítették el a nők mezőgazdasági aktívájára és az EFSZ-ek járási konferenciájára. A hozzászólások, tekintettel falvaink gazdasági és kulturális fejlődésére, csaknem egyenértékűek. Szerkesztő bizottságunk - alaposan áttanulmányozva a beérkezett hozzászólásokat - arra a megállapításra jutott, hogy a 31 egyéni hozzászóló között kisorsolunk: 1 porszívógépet 1 kétplatnis villanyforralót 1 villanyhabverőt 1 villanyventillátort 1 automatikusan nedvesítő villanyvasalát 1 konyha-készletet 1 gyorsforraló serpenyő-készletet 1 gyorsforraló fazékkészletet 1 speciális tejforralót 1 ételhordót. Az ankétban részvevő kollektívákat értékes könyvjutalomban részesítjük. A jövő hónap elején levelezői értekezletet tartunk, melyre az ankéten részvevő valamennyi asszonyt meghívjuk, a fent nevezett tárgyakat kisorsoljuk és az egész ankétot érdemében kiértékeljük. A szerkesztőség
