Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1959-04-15 / 8. szám
A szaoía lista A nők jogai • IAll).fRI\ Hozzászólások a mezőgazdasági ankéthoz Szüleim cselédek voltok, gyermekkoromban sckat nélkülöztem. 10. éves koromban mint libapásztor kerestem a kenyeremet. Később szolgáltam, majd napszámos lettem. Látástól vakulásig 6—8 korona napi bérért dolgoztam. A mindennapi betevő falatra is szűkösen jutott. Ma családommal együtt az EFSZ tagjai vagyunk. Lakásunk szépen be van rendezve. Ma jobban élünk, mint valamikor egy nxjgygazda, vagy о „főjegyző". Nyugodtan élünk, nem kell félnünk a jövőtől, mert a szövetkezeti gazdálkodás csak még jobb életet biztosíthat a jövőben. Mi, falusi asszonyok a múltban nagyon sckat dolgoztunk, s elvégzett munkánkért még a férfiaknál is kevesebb bért kaptunk. Jogo a vagyonosabb asszonyoknak sem volt sok, nem még a zsellérasszonyoknak. Ma a szövetkezet tagja vagyok és elvégzett munkámért olyan bért kapok, mint a férfiak. A gyűléseken is van szavam, s ha szólok, van is foganatja. Nagy megbecsülés számomra, hogy én, egy volt cselédleány, ma a HNB tagja vagyok és a többi tanácstaggal vezetjük a községet, ügyeit intézzük. Jogom van a hibákat megbírálni. Módomban van sok hibán segíteni s én élek is ezzel a szocializmus adto jogommal. Boros Eszter Tőre Változás Kamocsán Az 1950. év határkő volt a falu életében. Megalakult az egységes földművesszövetkezet. Nemcsak az új házsorok, a motorkerékpárok, autók, rádiók, televíziós készülékek, fürdőszobák és kövezett út mutatják falunk fejlődését, hanem a kulturális élet is. Faiunkban szép munkát végez a Csemadok. A csoport megalukulása óta 12 háromfelvonásos színművet mutattak be. Közöttük: a Mélyszántás, Pettyes, Fény a falunkban, Csalódások című darabokat is. Községünkben elkezdték az ötszáz férőhelyes kultúrház építését, melyen a munkálatokat a község lakossága társadalmi munkával végzi. A múltban mindössze két-három újság járt a faluba, ma 798 különféle napilap és folyóirat neveli a falu lakosságát. 1951 óta vagyunk tagjai a szövetkezetnek. Édesapám az állattenyésztésben dolgozik, férjem pedig a szövetkezet so-6 főrje. Mióta a szövetkezetben vagyunk, emberibben élünk, nem gürcölünk, mint amikor még a 6 ha földünkön gazdálkodtunk. Mindenünk megvan. Míg nekem egyszerű fából összetákolt bölcsőm volt, kisfiamnak a mély gyermekkocsi mellett sportkocsija, kiságya is van. A lábzsáktól kezdve a nylon-nadrágig mindene van, amire csak egy kétéves gyermeknek szüksége lehet. Ez nemcsak a mi családunkban van így, hanem az egész faluban. Őszi Irma hozzászólásából Segítenek a gépek A szövetkezet nemcsak jó megélhetést biztosít számunkra, hanem a gépek használatával megkönnyíti a munkánkat is. Én a férjemmel együtt dolgozom, növendékállatokat etetünk. Az istállókban sem nehéz a munka, mert о csillékben a takarmányt gyorsan és könnyen széthordjuk. Azt csak mi tudjuk, hogy mit jelentenek az önműködő itatok. A fejőnők gépekkel fejnek. Tudjuk, hogy a közös gazdálkodás nélkül sohasem ' lehettünk vclna ilyen iólétben. Radácsy Lászlóné hozzászólásából, Szepsi Nyárasd új elete A faluból eltűntek a nádfedeles kunyhók, helyüket valóságos kis villák foglalják el két-, néhol három szobával, verandával, konyhával, fürdőszobával és éléskamrával. Reggelenként a szövetkezeti tagok a határba indulnak, lányok, fiatalasszonyok kerékpáron, a férfiak motorkerékpáron járnak. A gyerekek, mióta szövetkezet van a faluban, rendesen járnak iskolába, nem veszik igénybe munkájukat. Az öreg kocsma helyén szép üzlet áll. A falu közepén hosszú tó húzódott. Két végét már betöltötték. Ez a tó, amely azelőtt a békák tanyája volt, nemsokára dísze lesz о falunak, ha a nyárasdiok is úgy akarják és közös munkával hozzálátnak a falu szépítését szolgáló munkához. Szalai Adél leveléből A Szabó-család életének változása Tizenhárom élő gyermek anyja vagyok. Férjem urasági cseléd volt és egész évi keresete egypár mázsa gabona volt és 8 pengő havonkint. 1950-ben tizenöten elindultunk a közös úton. Évről-évre javult a helyzet. Először 1,80, majd 3, később 11 és 1958-ban 12 korona volt egy munkaegység értéke. A szövetkezettől házhelyet is kaptunk, ahol új, kétszobafürdőszobás házat építettünk. Lassan a gyermekek is megnőttek és családunkból naponta hárman mentek munkába. Az új házba új bútorral hurcolkodtunk. A régit elégettem, hogy ne is emlékeztessen a múlt nyomorúságára. Igaj, a bútort állami kölcsönre vettem, de ezt is rendszerünknek köszönhetem. Két éve már, hogy vízvezetékünk van. Tavaly karácsonyra rádiógramofont véltünk. Ezt azon a pénzen, melyet lányaim prémiumként kaptak a cukcrrépa-többtermelésérl. A múlt évben családunk huszonháromezer korona osztalékot kapott a szövetkezellől. Férjem vett egy motorkerékpárt, építettünk egy nyárikonyhát és egy autogarázst. Autót azonban nem tudtunk venni, mert a lányom férjhez ment és neki adtuk a pénzt, hogy ők is megrakhassák fészküket. Mosógépem már volt, de nekem gyengének bizonyult. Ezt lányomnak adtam és újat vettem. Tavaly mint fejőnő dolgoztam. 3 disznót öltünk, tehenet fejünk. Gyermekeim közül, akik mór nem járnak iskolába, mind az EFSZ tagjai, mert tudják, az EFSZ hozta életünkbe ezt a nagy fordulatot. Szabó Józsefné Cechovó A szövetkezetnek köszönhetem Életem cselédeskedéssel telt el s bizony szomorú emlékeket hagyott bennem. Amikor a szövetkezetről volt szó a faluban, alapító tagnak jelentkeztem. A szövetkezeti gazdálkodás az én családomnak is meghozta a iólétet. Szép házat vettem az államtól. A múltban családomnak csak egy szobácska jutott. Ma három szobám van, új bútorom, mosógépem. Vannak a faluban, akik még ennél is szebb eredménnyel dicsekedhetnek. De ha visszagondolok a múltra, eszembe jut, hogy valamikor egész életemen keresztül sem tudtam volna házat szerezni. Most pedig hármunk becsületes munkájával biztosítva van a megélhetésünk. Nagy Júlia leveléből, Tany
