Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1959-04-15 / 8. szám
&ße£&wjia£af<yib ■ TfíPRSiTnLT ÖREGEK Már majdnem egy hónap telt el ozóta, hogy Haris Mária visszatért Prágából a naszvadi földművesszövetkezetbe. De még mindig van mire visszaemlékeznie. Hisz ilyen nagyméretű, tartalmilag gazdag kongresszusra, mint amilyen az ezidei IV. egységes földművesszövetkezeti kongresszus volt, aligha emlékezik nálunk valaki. Ez az összejövetel a szövetkezeti termelés fokozásának magasiskplája volt. A hozzászólások új tapasztalatokat, javaslatokat, új munkaformákat tartalmaztak, melyek kihatottak mind a növénytermelés, mind az állattenyésztés új technológiai eljárásaira. A kongresszus a fiatalos lelkesedés és a tapasztalatok kicserélésének találkozója volt. A gondolatok és elmélyülés gazdag tárházát nyitotta fel előttünk Strougala földművelésügyi miniszter beszámolója, mennyi önbizalmat és felelősségérzetet csöpögtettek belénk Antonín Novotny köztársasági elnökünk szavai. És Haris Mária mindezt megértette, mert a beszámolókat azonmód magyar nyelvre lefordították. Sohasem gondolta volna, hogy ő mindennek részese lehet. Új barátnőjével, Gergely csoportvezető elvtársnővel, a Királyhelyhelmec melletti Horesről nem is tudtak kifejezést odni hálájuknak. — Sohasem hittük volna, hogy ilyen okos és tapasztalt földműveseink vannak — mondották ezek az egyszerű falusi asszonyok. És milyen értelmesen és bátran kapcsolódtak a felszólalásokba a fiatal leányok is. Vagy említsük csak meg Danis elvtórsnőt, ezt az ifjúsági dolgozót, aki másnap vezette a kongresszusi tárgyalást. Ott ült a köztársasági elnök elvtárs szomszédságában és minden zavar nélkül, magabiztosan vezette a gyűlés menetét. Hiába, kevés idősebb szövetkezeti dolgozóban van meg ez a bátorság. A két új barátnő a kongresszuson kölcsönösen megegyezett abban, hogy otthon beszámolnak élményeikről és tapasztalataikról. Különösen a nőkre fognak hatni, hogy még lelkiismeretesebben kapcsolódjanak be az egységes földművesszövetkezetek munkájába, hogy a jövő kongreszszusra о szövetkezeti dolgozók még több nőt válasszanak a küldöttségekbe. Mindketten hiszik, hogy Strougala földművelésügyi miniszter elvtárs szavái még mélyebbre hatnak a funkcionáriusok és a falusi férfiak szivébe. Idézzük azokat a szavakat, melyek elhangzottak a miniszter elvtárs ajkairól, hogy azok a szövetkezeti dolgozók tulajdonát képezzék. „Örvendetes jelenség, hogy állandóan nő azon szövetkezetek száma, amelyek magukévá tették a kulturális élet kiteljesedésének szükségességét a falvakon, amelyek segítő kezet nyújtanak a társadclmi épületek, szövetkezeti klubok, művelődési körök felépítésében és megalakításában, melyek kirándulásokat rendeznek a színházakba, művészeket és tudósokat hívnek meg körükbe, gondoskodnak a munka utáni pihenésről és kulturális szórakozásokról, érdeklődést tanúsítanak saját községük karbantartása iránt. Ez az igyekezet a falu és város közötti ellentétek fokozatos kiküszöböléséhez vezet. Ezzel egyidejűleg gondoskodni kell arról, hogy olyan előfeltételeket teremtsünk, melyek lehetővé teszik mindenki számára, hogy a kulturális éleiből kivehesse részét. Itt mindenekelőtt a szövetkezeti dolgozó csszonyokra gondolok. A falvakon elsődlegesebben mint a városokban meg kell clckítani a közös étkeztetés konyháit, vagy más berendezéseket, melyek lehetővé tennék, hogy az csszonyok nagyobb mértékben kivehessék részüket a köz- és politikai életből, hogy kiegészíthessék szak- és politikai ismereteiket. Ez előfeltétele annak, hogy a nők mind nagyobb számban bekapcsolódjanak a szövetkezetek és társadalmi élet irányításába ... Nem vet jó fényt a szövetkezetek férfi ^ A kongresszuson megcsodálták a lévai járás küldöttének színes népviseletét. Az EFSZ-ek IV. kongresszusát sok külföldi vendég is meglátogatta. Képünkön Starosová Zsófia, a lengyel Egységes Munkáspárt Központi Bizottság mezőgazdasági osztályának vezetője üdvözli kongresszust. a dolgozóira, ha aláértékelik a nők képességeit és ahelyett, hogy felelősségteljesebb tisztségeket biznának rájuk, gátolják fejlődésüket és nem törődnek ezek szak- és politikai növekedésének szükségességével. Az egységes földművesszövetkezetek és a helyi nemzeti bizottságok mellett működő nőbizottságok közötti együttműködés kölcsönös megjavítása lényegesen elősegítené a nők követelményeinek támogatását. Mert végeredményben mindent nem várhetunk az államtól. A szövetkezetek szociális alapokkal rendelkeznek, melyeknek éppen ezeket a célokat kell szolgálniok." Ennyit mondott a nőkről a miniszter elvtórs. Most tőlünk függ, hogyan fogadjuk meg ezeket a jó tanácsokat és hogy valóban kiérdemeljük-e jó munkánkkal, hogy az elkövetkezendő kongresszuson többen legyünk. Az ezévi kongresszuson 79 nő vett részt Szlovákiából, ami húszszal több, mint a harmadik kongresszuson volt. Az előny különösen abban jelentkezik, hogy némelyek — különösen a fiatalabbak — szólásra emelkedtek és jól is beszéltek. A 228 kitüntetett dolgozó között is volt nő. Szlovákiából Kojsová elvtársnőt, a ladcei EFSZ elnöknőjét, Ember elvtársnő baromfitenyésztő csoportját az Alzbety Dvory EFSz-ből, Danis Terka ifjúsági csoportját Igramból, a vrbovicei Rendeková elvtársnőt és Stringerová sertésgondozónőt Rostárról tüntették ki. A további 12 kitüntetett nő Csehországból volt. Ezenkívül a nők kitüntetéseket vettek át szövetkezeteik, munkacsoportjaik nevében, ami ezideig nem volt szokásban. A küldöttek ezt kitörő lelkesedéssel fogadták. Mi a teendőnk most a kongresszus után? Neki kell gyűrkőzni, hogy a kongresszuson elhangzottakat a mezőkön és szövetkezeti istállókban tettekre váltsuk, hogy életünk fokozatosan gazdagabb legyen, hogy mindnyájan szebben, jobban éljünk. Lavová Mária
