Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1959-04-01 / 7. szám

JUBILÁLUNK. — Но lenne kultúrotthonunk, v lenne itt kulturális élet is! — így mentectótrk sok he­lyen a kultúrmunka pangását^BBI Magyarbélen éppen fordítva érvelhet­­пепек. — Azért van ilyen gyönyörű kultúrottho­­nunk, mert nálunk virágzó a kulturális élet. Ez az érvelés már azért is helyesnek bi­zonyulna, mivel a Csemadok helyi csoport­jának tagjai a község többi, a közös cél érdekében áldozatokra is kész lakóival együtt brigádmunkával építették fel ezt a minden igényeket kielégítő, modern épü­letet. Ennek az áldozatkész munkának meg is van az eredménye. Minden héten színi- és filmelőadások vonzzák ide nemcsak Magyarbél, de a környék közsé­geinek lakóit is. Mikor Magyarbélre ellátogattunk, a köz­ségre már leszállt az este. A kultúrház ablakai fénytelenül meredtek a sötétbe. De alig ért hozzá a bratislavai személy­­vonatról jövő lakosok hosszú sora, máris pirosló fénnyel nevettek bele a márciusi estébe. A vonattal érkezők közül sokan egyenesen a kultúrházba mentek. Pár pil­lanat alatt megelevenedett a nagy mozi­terem. A vetítővászon két oldalán is vilá­gosság szűrődött ki. Mögötte, a nagy, be­épített színpadon, tanácskoztak a Csema­dok helyi tánccsoportjának tagjai. — Ma filmelöadás lesz, nem gyakorolha­tunk a színpadon - állapították meg csa­lódottan. — Pedig rajtunk kívül ma este próbál a tanítónők tánccsoportja is! Nem maradt más hátra, mint a tanító­nőkkel együtt ótköltözködni a szomszédos nagy táncterembe, melynek parkettje csak úgy ragyogott a tisztaságtól. Szép, nagy, világos terem. — Nem is nagy — tiltakoztak a fiatalok. - Ha táncmulatság van, nem fér el benne a sok táncolni vágyó. ^^^J^rt mór a környező községekből is idejárnak! - szólplt még valakin-osszallóan, hangját elnyomta a tötroiek vidám zsi­bongása. A tanítónők csoportja már javában gya­korolt, amikor az egyik asztal mellé Kakas József, a helyi Csemadok-csoport elnöke telepedett le. Mellette egy fiatalosan moz­gó ősz hajú osszony, Kakas Etelka néni ül. Kabátján ott csillog a Csemadok tíz éves fennállásának évfordulóján kapott emlék­érem, melyet a díszoklevéllel együtt vett át a Csemadok járási ünnepélyén. Kakas Etelka 72 éves kora ellenére egyi­ke a Csemadok legáldozatkészebb tag­jainak. Az utolsó öt évben ő kezelte a helyi csoport pénztárát. A járási Csemadok titkár, Papánek elvtárs szavai szerint ez alatt az idő alatt a járásban sehol sem uralkodott olyan rend a tagsági díjak fi­zetésében, mint éppen Magyarbélen. Kakas Etelka nénit ismeri és szereti az egész község. Már 37 éve segíti világra Magyarbél és a szomszédos községek asz­­szonyainak gyermekeit. Eddig 1 702 gyer­mek születésénél segédkezett. Ennyi ember benépesítene egy egész községet, s mind Etelka néni karjaiban csodálkozott ró erre a világra. Etelka néni még ma is frissen rója az utcákat, maga műveli szőlőkertjét és — amint mondja — nem érzi az évek súlyát. Szemeiben most is vidám lángok égnek, amint a fiotalok táncát nézi. Talán azért, mert a táncosok a község lakóinak ősi szokásait elevenítik fel táncaikban. A ,,Bo­­rozó"-val második helyezést értek el a Cse­madok tánccsoportjainak országos verse­nyén. Most a „Farsangolá"-ban a falu ősi, farsangi szokásait mutatják be. Szabó Páni, a tánccsoport vezetője állí­totta össze a táncokat a község öreg la­kóinak elbeszélései és tanácsai alapján. Szabó Fóni egész nap az óvodában dol­gozik, otthon négy gyermek várja, mégis jut ideje a kulturális munkára is. A ma­gyarbéli tántcsopoiton kívül a szomszédos Egyházfa község tánccsoportját is ő ta­nítja. Reng a föld a táncos lábú tanítónők talpa alatt, de a Csemadok tánccsoportja nem hagyja magát zavartatni. Egy helyi­ségben, de „mindenki a maga nótáját fújja". Már a helyi nemzeti bizottság el­nöke is az asztalhoz telepedett és nézi a táncolókat. Nap nap utón folynak a pró­bák, mert néhány nap múlva fellépnek a Csemadok megalapításának tizedik év­fordulójára Magyarbélen megrendezésre kerülő műsoros esten. Ezen a napon Ma­gyarbélre sereglenek a szenei járás kul­­túrcsoportjai, melyek a Csemadok járási ünnepélyén is felléptek. Szavalatok, szólóénekek, prózai előadá­sok, valamint a népi szokásokból kiforrt, elmaradhatatlan táncok alkotják az ünne­pélyes előadás műsorát, melyet, két ének­számot kivéve, a csehszlovákiai magyar írók és zeneszerzők műveiből állítottak ösz­­sze. így az ünnepély részvevői seregszem­lét tarthattak az utolsó tíz év kulturális termékei fölött. S ugyanakkor visszagon­dolhatnak arra a tíz év előtti napra, ami­kor a Győzelmes Február eredményekép­pen megjelentek a háború utáni magyar sajtó első termékei, majd megalakítottuk a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúr­­egyesületét. Azóta sok száz Kakas Etelka nénihez és Szabó Fánihoz hasonló, lelkes Csemadok­­tag igyekezett népnevelő munkával szilár­dítani hazánk népeinek barátságát, ápolni és fejleszteni népi hagyományainkat, és a népművelés munkájának egyre szélesebb alapokra helyezésével meggyorsítani a szo­cialista haza és társadalom kiépítését. S most, a sikerekben gazdag tíz évi munka után értékes tapasztalatokkal gazdagodva veszik ki részüket a kultúrforradalom bete­tőzéséért folyó küzdelemből. GAJDÁCS IRÉN Fényképezte: CSEH GUSZTÁV FORRÓ. HARCOS ÜDVÖZ­LETÜNKET KÜLDJÜK A CSE­MADOK ORSZÁGOS ÜNNE­PI KÖZGYŰLÉSÉNEK!

Next

/
Thumbnails
Contents