Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1959-04-01 / 7. szám

Kl. W. @©<§©t Áprilisban emléke­sünk meg az orosz és a világirodalom egyik legkimagaslóbb alak­jának, Nyikolaj Vaszil­­jevics Gogol születésé­nek 150. évfordulójá­ról. Gogol egyike azoknak az írói nagysá­goknak, akiknek alkotásai az évszázadok során sem avulnak el. Hatásuk mély nyo­mokat hagy az emberekben. A „Holt lelkek“ című munkája világ­szerte százezer példányban jelent meg. A „Revizor" bejárja a világ valamennyi színpadát. Sőt, egy német zeneszerzőt ope­ra komponálására ihlette. A „Köpeny" és sok más híres elbeszélését minden diák ismeri. Gogol a szatíra utolérhetetlen mestere. Az általa mélyen gyűlölt rabszolgarend­szerre — a cárizmusra, a deszpotizmus ural­mára - a leghatásosabb fegyverrel, a ki­nevetéssel méri csapásait. A cári állam­­gépezet, a bürokrácia és a vagyonos osz­tály ostoba, korlátolt alakjait metsző gúny­nyal ostorozza. Gogol további jellegzetes­sége: népe iránti mély szeretete, hazája nagyságába és történelmi küldetésébe ve­tett hite. Gogol müveinek jelentőségét nö­veli, hogy kigúnyolja azokat, akik nem voltak méltók hazájához. Igaz hazafiassegának művészi vallomá­sát világhírű novellájában, a „Tarasz Bulybá"-ban tette. A „Holt lelkek", a „Re­vizor" és többi szatírájában megrajzolt kor­rupt és rothadt alakjaival szembehelyezi Tarasz Bulybát, a nép fiát, aki életét ál­dozta hazája felszabadításáért. A népet jellemző erkölcsi tisztaság vezeti őt arra, hogy szeretett fiát - aki árulóvá vált — sa­ját kezével kivégezze. Amikor Tarasz Buly­­ba a máglyán utolsó perceit éli, ellensé­gei szemébe nevet. Kacagásából a nép törhetetlen ereje és igaz ügyébe vetett hite csendül ki. Az orosz irodalomban Gogol volt az el­ső, aki az elnyomott kis embereknek szen­telt figyelmet és megalapozta az orosz irodalom humanista és demokratikus ha­gyományát, amelyre jogosan büszke az orosz kultúra. L. I. BKRfíTSm É SZÉPSÉG Egyre gazdagodó szociálista életünk ör­vendetes jelensége, hogy nemcsak anya­giakban, de tudásban, a művészet és szép iránti érdeklődésben is gyarapodást ta­pasztalhatunk dolgozóinknál. Ma a legtöbb embert vonzzák a képek és szobrok, ezt a kiállítások növekvő látogatottsága igazolja.- Hogy minél többet és értékesebbet nyújthassanak közönségünknek, — a Szlo­vák Képzőművészek Szövetsége megálla­podást kötött a testvéri Cseh Képzőművé­szek Szövetségével, illetve annak prágai tagozatával arra vonatkozólag, hogy időn­ként cserekiállításokat rendezzenek. A február közepén Bratislavában meg­nyílt tárlaton először mutatkozik be nálunk a Safárik téri kiállító-helyiségben egy ti­zenhat művészből álló, — tavaly megala­kult csoport (ezért hívják 58-as csoportnak), örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy Prága négy neves szobrászával és tizenkét elismert festőjével megismerkedhessünk. Alkotásaik a szocialista emberhez szól­nak. Erről. győz meg Kalvoda két nemes eszmét kifejező szobra: Az elszánt parti­zán és Fucsík életteljes képmása. — Sopr, a nép szabadságáért küzdő „Huszita ve­zért" mutatja be és a mának nem kevés­bé hősi küzdelmét folytató „Brigádos"-át. Társadalmunk legféltettebb kincse a gyer­mek, akit úgy akarunk felnevelni, hogy már kis korától szépség és derű vegye körül. Kezébe olyan könyvet adunk, mely ízlését fejleszti és gyönyörködteti. Zábransky me­seillusztrációi három teljes falat díszítenek. A legifjabb nemzedék megcsodálja a friss színű vígan játszó pajtásokat, a tavasz és nyár yirógait s a tréfás állatokat. Komoly­kodva nézik a kenyeret szelő anyát s a béke röpködő fehér galambjait. A többi festő művei is változatos tárgyú­­ak. A tiszta, barátságos cseh falvakat, ka­nyargós útjaikat, a kék vizű Labe folyót mutatja meg nekünk Grus mester modern művészete. Lieszler a szlovák hegyvidéken szerzett élményei alapján ábrázolja a pásztort - a krumpliszedő nőt. — A mai fiatal lány képe is megjelenik több festő ecsetje nyo­mán. — Tittelbach gyönyörű, ótérzett fest­ménye egy nyári parkba visz el, ahol bol­dogan hancúrozó gyerekek, kocsikat tolo­gató fiatal házasok élvezik a pihenés óráit. - Prága utcáinak mozgalmas mindennapjá­val, régebbi és újabb negyedeivel is talál­kozunk Jezek és Otcenásek tolmácsolásá­ban. Mélyen hat a látogatókra J. Broz leg­több alkotása: a hangulatos falurészletek, az őszi mezők felett röpködő komor varjú­csapattal s főképp a mindannyiunk fő prob­lémájával foglalkozó „Hóború"-t és „Bé­­ké"-t jelképező mű. Rajtunk, a szebb, jobb világot építő em­beriségen múlik — értjük meg belőlük is —, hogy kikerüljük a pusztítást hozó Hábo­rút és megőrizzük az áldást jelentő Békét. BARKANY JENÖNÉ 1. Karéi Hladik: A. 1 képmása. 2. Vojtech Titielbach: Táncosnő. 1. Kakas Józsefé, a helyi Csemadok elnökéé a szó. 2. A fiúk lánca forog, mint a körhinta. 3. Így kell perdülni... A tánccsoport tagjai fi­gyelemmel kísérik vezetőjük, Szabó Fáni taná­csait. 4. Szép leszek? Erre nemciak Piroska Sári, de a táncosai is kiváncsiak.

Next

/
Thumbnails
Contents