Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1959-03-15 / 6. szám
Sokat tettek már a zátonyi gyermekek, de még több munka áll előttük. Előttük áll az egész élet és az egész világ. Hogy erre jól fel legyenek készülve, hogy olyon helyekre Fiatal még a ialanyi nyolcéves iskola tantestülete, melyet Mária Krchovová igazgatónő vezet. jussanak, ahol egész társadalmunk legnagyobb hasznára lesznek, minderről a zalanyi iskolo tantestületével és a falu haladó szellemű polgáraival együtt Krchovová igazgatónő gondoskodik. XXX Estefelé, amikor már nem visszhangzanak az iskola kőlépcsői, a tanulók léptei, Mária Krchovová édesanyjával könyv, vagy zongora mellett üldögél iskolai lakásában. Csendes hangok szállnak a félhomályba borult szobán keresztül és Mária Krchovová az életről gondolkodik. Ot, az iskola igazgatóját nagy feladat elé állították. A legnagyobb feladatok egyike elé. Feladatát komolyan és felelősségteljesen végzi. Tudja, hogy annak, oki a gyermek lelkét formálja, mindenekelőtt képzett embernek kell lennie. Tudnia kell, mint a zongoristának. hogy melyik hanghoz melyik billentyűt üsse meg, hogy a melódia tisztán, hamis hangok nélkül zengjen. (Szöveg: RU2ENA ZAHRADKOVA Foto: BLA2ENA TYLINKOVA) TissötM. smesU imótactaú! Tanítók napjára készültek a gyermekek. Délután összegyűltek az osztály legjobbjai. Márta írta a levelet, Kató festette rá a virágot, Péternek a boríték címzése jutott, Zsuzsi és Eszti ibolyacsokorról gondoskodtak. Mennyi izgalom, kedves buzgólkodás volt ebben a készülődésben. Szeretet és tisztelet a tanító iránt — olyan érzés ez, amelyet mindnyájan ápolni kívánunk gyermekeinkben. Vagy talán mégsem mindnyájan? Akad szülő, akinek nem fontos, hogy gyermekét őszinte ragaszkodás fűzze tanítójához? Az elsősöknél még rendszerint töretlen a tisztelet és bizalom. Áhítattal, szent törvényként jelentik ki: „A tanító néni mondta." De ha a szülő kétkedést fejez ki ilyenkor, lekicsinyli az ügy fontosságát vagy éppen bírálja a tanító személyét, tiszteletlenül nyilatkozik róla, megrendül a tanító tekintélye. A mi tonitónénink nemrégen betegen ment az iskolába. Előfordul ez máskor is, amikor a betegség nem elég komoly ahhoz, hogy terhelni kívánjon valakit a helyettesítéssel. Délben mór nagyon rosszul érezte magát, mégsem akarta elrontani a gyermekek örömét. Ilyenkor ő szokott nekik negyedórát felolvasni a meséskönyvből, most ezt a legjobb olvasóra bízta. Az osztály kihasználta a fegyelem lazulását, a gyerekek nem figyeltek, rendetlenkedtek. A tanítónőnek rosszul esett, hogy figyelembe sem veszik állapotát, beszüntette az olvasást és hazaküldte őket. Az osztály kissé leforrázva távozott. Azok a gyermekek, akik beszélni szoktak otthon az iskoláról, elponaszolták az esetet. Pista mamája éppen rossz hangulatban volt, epésen jegyezte meg:- Na és? Ebből csinál olyan nagy dolgot a tanítónő? Én hányszor dolgoztam betegen, mégsem sajnál senki. Majd pihen eleget a szünidőben. Pista igazat adott neki, lerázta magáról a gondot. Mikor legközelebb az anyja segítséget kért tőle, fejfájásra hivatkozva „nem ért rá", hanem fütyörészve odébb állt. Márta édesanyja komolyan fordult a kislányhoz: — Hát ez bizony nem volt szép tőletek. Hiszen egészségesen is nehéz a tanító néninek veletek bajlódnia, hát még betegen. De ha már így történt, azon legyetek, hogy jóvátegyétek a hibát. Márta összebeszélt az osztálytársakkal. Mikor a tanító néni reggel az osztályba lépett, színes krétával, díszes betűkkel állt a táblán: „Bocsánatot kérünk." S a teremben a légy zümmögését is meg lehetett hallani. A tanítónő jóleső meleget érzett a szíve körül. Egyetlen szülőnek néhány jóérzésű szava harminckét gyermekre volt nevelő hatással. De ez csak egy példa о sok közül. Szinte naponként van alkalmunk, hogy a gyermeket érzelmileg közelebb hozzuk tanítójához vagy eltávolítsuk tőle. — Hármast kaptam, pedig kevesebb hibám volt, mint Gézának, - panaszkodik Péter. — Persze, mert Gézával kivételeznek, kezdődhetik a válasz. De lehet másképpen is: — Bizonyára neked nagyobb hibád volt, vagy tőled többet várt a tanító néni. Ha igyekszel, még egyesed is lehet. A gondos szülő ügyel arra, hogy a gyermek viszonya a tanítóhoz el ne romoljon a vélt igazságtalanságok miatt. Féltve őrzi a jó kapcsolatot, mert tudja, hogy azon múlik a nevelés sikere. Igyekszik eloszlatni a gyermek lelkében támadt kételyt. Ha pedig ő maga sejt igazságtalanságot vagy más hibát, egyenesen a tanítóhoz fordul panaszával. Nyílt, közvetlen beszélgetésben leghamarabb tisztázódnak a dolgok. Természetesen,, a gyermeknek nem kell tudnia az ilyen beszélgetésről. Egy régi gyermekkönyvben, a „Szív"-ben az apa levelet ír fiának, melyben okosan magyarázza, miért tartozik tanítójának hálával. A levél legmeggyőzőbb mondata, amennyiben a gyakorlatban is megvan a fedezete: „Tiszteld, szeresd tanítódat, fiacskám, mert apád is szereti és tiszteli őt." N. J. /AZ ízlés ISKOLÁJA A jó ízlésre való nevelést már gyermekkorban kezdjük el Éppen úgy, mint minden jó tulajdonságot, ai öltözködésben való tisztaságot, szépérzéket és kultúrát az emberekben már egész zsenge gyermekkoriéi kezdve kell ápolni. Természetesen a gyermektől ne kívánjuk, hogy tiszta és Ízléses legyen, ha a mi példánk éppen ellenkező. Amint a gyermek megtanul önállóan járni, rendezzQnk be neki egy sarkot, amelyet neki kell rendben tartania. A gyermek először a mi fel* ügyeletünk alatt hozza rendbe a sarkot, később pedig egyedül tegye vissza játékait a helyOkre. Ezzel az említett módszerrel elkerülhetjük, hogy a gyermek a játékok keresése közben mérgelődjék, mi pedig munkát takarítunk meg. Sokszor ui. inkább magunk keressük meg a játékot, csakhogy elkerüljük a lármát. Éppen ezért elengedhetetlenül fontos, hogy a gyermeket rávezessük, vigyázzon a ruhájára és becsülje meg. Ismerjük be, hogy gyermekünket magunk kényeztetjük el. Miért ne piszkotná be magát, ha a bepiszkolt ruhát ki lehet mosni. A gyermeknek meg kell magyarázni, hogy a ruha a mosás következtében kopik, és mivel a mosás fárasztó munka, mindennap nem moshatunk, arra pedig nincs pénzünk, hogy állandóan új ruhát vegyünk. Sok olyan gyermek van, akit türelmes meggyőzéssel rá lehet venni, hogy vigyázzon a ruhájára és evés közben ne piszkolja be. Természetes, hogy a kisebb gyermek hordja a nagyobbak kinőtt ruháit. Azt azonban ne engedjük meg, hogy a gyermek kiabálva követeljen új ruhát és a megjavított, használt ruhadarabok viselését megtagadja. Arról azonban gondoskodjunk, hogy a használt ruhácskákat kimosva, kivasalva és fehér gallérral díszítve adjuk a gyermekre, hogy olyan legyen, mint az új. Öltözködésben a gyermeket elvből szoktassuk szerénységre. Ne vásároljunk részére divatruhákat, hanem a ruhatárát csak a legszükségesebbb holmikkal bővítsük. Hároméves kortól kezdve a gyermeket szoktassuk rá, hogy séta után öltözködjék át és a ruhát tegye akasztóra. Próbáljunk csak a gyermekkel cipőtisztitósdlt játszani - ne szidjuk meg azonban, ha ügyetlen - és meglátjuk majd, hogi milyen büszkén mutatja meg fénylő cipőc.v kélt. Bizonyosak lehetünk, hogy azontúl vigyáz majd, és akarattal nem fog a pocsolyákban ugrálni. Hároméves koron felül a gyermek este lefekvés előtt, kezdetben segítségünkkel, később önállóan készíti ki a következő napi ruháját. Reggel meghatározott időben kel fel, gondosan megmosakszik, megmossa a fogát és ügyel az öltözködésére. A gyermeknek van érzéke az ízlés és a színek iránt. Figyeljük csak meg, hogy milyen gondosan szemügyre vesz minket otthonról való elmenetelünk előtt. ,.Anyuka, te ma ^ milyen szép vagy,” állapítja megT Ez pedig nem hízelgés, hanem a gyermek szép- és esztétikai érzékének a megnyilvánulása. Próbáljuk csak meg vásárlás alkalmával magunkkal vinni a gyermeket, hogy ő válasszon ruhát. Bizonyára meglepődünk majd, hogy milyen ügyesen felismeri a ruha célszerűségét. Valósággal lelkesülni fog egy kényelmes játszóruháért, egy nehéz kabátot pedig, melyben esetlennek látszik, viszont sírva utasít majd vissza. Engedjük meg, hogy szvettert, sapkát, kesztyűt egyedül válasszon magának, mivel a gyermeknek jól fejlett érzéke van a színek iránt és általában jól is választ. Ha mégse igy történne, finoman figyelmeztessük, hogy a kiválasztott szín nem megfelelő. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a gyermek ruházkodását ne mi határozzuk meg, hanem csak adjunk lehetőséget a gyermek ízlésének fejlesztésére. MARIA BENDOVA 13
