Dolgozó Nő, 1959 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1959-03-15 / 6. szám

jfáau&ww; — Tudod, hogy Jolán otthagyta a férjét és az anyjához ment? és mit szólsz ahhoz, hogy Józse­fet megbízhatatlanság miatt elbocsátották, mivel „magánál felejtett” olyan pénzt, mely az alkal­mazottak prémiumára volt szánva, és láttad Má­riát, hogyan vágatta le a haját? Szörnyűség, va­lóságos madárijesztól Tegnap találkoztam Lajos­sal, valamilyen szépséggel ment az utcán. Nem, nem mentek karonfogva, ui. még délután volt. Milyen arcot vágott volna Margit, a felesége, ha így együtt látta volna őket? így és ehhez hasonlóan kezdődik gyakran két ismerős asszony között a beszélgetés. Egyik a másikat akarja túllicitálni az ismerősökkel kap­csolatos pletykák továbbadásában. Ezek a hírek csaknem mindig csúnya dolgok, és éppen ezeket tárgyalják óriási lelkesedéssel. Miért? Mivel plety­ka közben összehasonlítva magukat az említettek­kel, úgy érzik, hagy velük hasonló dolog egyál­talán nem fordulhat elő, hogy ők másoknál sokkal különbek. A másokkal történt kellemetlen eseményekről .cini­kus mosollyal, nagy gyönyörű­séggel, mint valami örömteli eseményről beszélnek. „Ezek a Molnárék igazán szerencsés emberek. Gyönyörű lakást kap­tak, pedig valójában meg sem érdemlik. Az asszony egész nap alkalmazásban van, a férfi pe­dig állandóan utazik, minek nekik hát ez a gyönyörű la­kás?" Mennyivel szebben hangza­na ez (gy: - Olyan örömöm van, hogy Molnárék végre la­kást kaptak. Szegények, eddig egy minden komfort nélküli padlásszobában lak­tak, ahol télen dermesztő hideg, nyáron pedig pokoli hőség volt. Kevés házaspár bírta volna ki benne civakodás nélkül, ök pedig még ma is annyira szeretik egymást, mintha csak egy féléve kerültek volna össze. Még mielőtt leírtam volna, hogy Lajos tegnap az utcán egy idegen növel ment, Margit már a harmadik „jó lélektőP értesült férje „hűtlen­ségéről”. Most a lakásában futkározik fel s alá, sir, a gyermekeknek azt kiabálja, hogy nincs apjuk, s közben az ablakon lesi, hogy jön-e már a férje. Amint hazaérkezik, elárasztja őt szidással, szemrehányással, hogy miért akarja elhagyni őket, és ki tudja, hogy mit nem mond neki. Lajos pe­dig ott áll letörten és nem érti az egészet, ö bi­zony nem tudja, ki volt az a nő, aki az utcán megkérdezte tőle, hogy melyik út vezet az állo­másra, mire ő elkísérte az utcasarokig, megmu­tatva neki a helyes irányt. Hosszú ideig fog még tartani, mig Margit meg­nyugszik, Lajos pedig elfelejti azt a sok go­rombaságot, amivel Margit elhalmozta. Mindennek csupán azért kellett megtörténnie, mivel még ma is vannak olyan asszonyok, akiknek az életcélja és öröme a mások szerencsétlensége. Most azután kárörömmel arról fognak pletykálni, hogy Margit nem beszél Lajossal, hogy jól elhe­­gedülte a nótáját, Lajos pedig meghunyászkodott, mint egy bárányka ... És így megy ez tovább. Ö, ti rossz nyelvek, mikor hallgattok már el? 12 □ nnak, aki a gyermeki lelket formálja, mint zongoristának kell ismernie az egyes hangok billentyűit, hogy о meló­dia tisztán és hamis hangok nélkül zengjen. Lágy és formálható, érzékeny és né­ha kiismerhetetlen a gyermeki szív. Érzéssel és okosan kell ró építeni, hogy az ember szíve megacélozódjék az életre. A tanítói hivatás nem tartozott Mária Kichovovó álmai közé, mégis megszerette. Azokhoz az állhatatos jellemekhez tartozik, melyek számára nélkülözhetetlen mindennapi kenyeret jelent a munka, mely nélkül az élet elvesztené értelmét. Amikor 19 éves korában először állt az iskolapadok elé és 30 pár gyermekszem figyelte, úgy tűnt előtte, hogy feladatával nem tud megbirkózni. De meg­birkózott. A rokycanyi üvegházak megalázott­­jai között, akiket állandóan a munkanélküli­ség réme fenyegetett, a gyermekkorban át­élt igazságtalanságok emléke élt benne olyan mélyen, ami ellen a nevelő munkában talált menekülést. Ez segített is rajta. Mária Krcho­­vová összenőtt a gyermekekkel. X X x Mint gyűrű foglalatában a drágokő, úgy van befoglalva a zalanyi iskola épülete a kert zöldjébe. A nyári reggel jázmintól Illatos, napfényes s о kőlépcsőkön gyermeklépések visszhangzanak. Később, a csengetés után, amikor feleltetés vogy énekóra van, a diákok hangja az élősövényen is áthatol és vidám csengését a járdán is hallani. Boldog időket élünk, amikor a munkát a haladás anyjává emeltük. Mindent, amivel a világ él, munka alkotta és teremtette. Ezért jár о zalanyi iskolába nehéz életéről beszélni Stará anyóka, aki már 12 éves korától kezdve gaz­dag parasztoknál szolgált és Cerny elvtárs, aki hosszú életében sok értékes tapasztalatot szerzett a munkásmozgalomban. A gyermekek­kel néha a gépállomás tapasztalt igazgatója is elbeszélget a gépállomás munkájáról, a mezőgazdasági termelésről s néhányszor már Mouka könyvtáros is elbeszélgetett velük a könyvekről és az életről. A tapasztalat olyan, mint a drága fűszer, vele is okosan és fele­lősségteljesen kell bánni. XXX „Tolón néha a szükségesnél is többet nyúj­tunk gyermekeinknek — gondolja Krchovová igazgatónő, de néha úgy tűnik előtte, hogy ez nem mindenütt van így. Néha még többet kell adnunk, hiszen a fiatalság a nemzet jövője. Ezért kezdett az igazgatónő a- nő­szövetségben dolgozni. A zalanyi nőbizottság elnöknője lett. Kinek lehetne a nevelés na­gyobb érdeke, mint az asszonyoknak. A zala­nyi asszonyok elnöknőjük munkája következté­ben a legnagyobb figyelmet szentelik a gyer­mekeknek. Az utolsó - nem is jelentéktelen — figyelmesség a nemzetközi gyermeknap volt, melynek megünnepléséhez jelentős összeggel járultak hozzá. Mária Krchovová a pedagógus szemével nézi a világot. „Ha valaki kertet akar létesíteni, könyveket vásárol és a szakemberektől tanul, - mondta a Csehszlovák Nők Bizottságának prágai gyű­lésén, - és ha gyermekét akarja nevelni, azt hiszi, hogy ezt egymaga is el tudja végezni." Ekkor is 2alanyra gondolt, az osztályok nyitott ablakaira és a gyermekek szemére, melyek a szív ablakoi. Sok mindent tettek ebben az is­kolában, de- még többet is tehettek volna, ha nem lennének zsúfoltak az osztályok, ho a ta­nári szoba nem lenne egyidejűleg igazgatói iroda, földrajzi és természetrajzi szertár is, és ha már berendezték volna a tanulók politech­nikai oktatásához szükséges műhelyt. Sok mindent tettek. Az igazgatónő a mé­hészeti kör fiatal tagjaira gondolt, akik a já­rási napraforgó-versenyben az első három di-TANÍTÓNŐ jat nyerték, Bohumil Zizola tanító alkotó Mi­­csurin-körére és Naumannovó elvtársnónek, a napközi otthon vezetőjének nagy nevelőmunká­jára is. XXX A gyermekeket mindenekelőtt a munka sze­­retetére kell nevelnünk. Ha a zalanyi napközi otthon gyermekeivel leülnénk a 92-es számú ház kertjében, arról beszélnének, hogy 7 óOO kg vasat gyűjtöttek és hogy jutalmul - úgy, mint tavaly is — kéthetes üdülésre mennek a Máchov-tóhoz, arról, hogy így gondoskodik róluk az iskola és a HN8. Azt is elmesélnék, hogy maguk áru­sítják a teplickai járás falusi újságját, a „Smér"-t, hogy növényeket gyűjtenek és szárí­tanak az iskolai konyha számára s ezenkívül sok-sok más hasznos munkában is részt vesz­nek. Azt is megtudnánk, hogy mindezt öröm­mel teszik. Tisztelettel és szeretettel gondozzák a fasizmus 27 áldozatának sírját, akik az el­múlt háború végefelé haltak meg о halálme­netben, és azt is, hogy nekik, о zalanyi gyer­mekeknek mondott köszönetét a Moszkvai Rá­dió az igaz ember, Alekszej Mereszjev iránti őszinte szeretetükért. Tepllckt Vrchot, Mileiovkát, Kutatnál, Komát! Vrikol, ai emlékezetes Stodicét és sok más já( ismart helyet látogattak mag a iolanyl iskola diákiai. Miloslava Naumannová, a nöbixottsóg aktivistája, éppen olyan lelkesen tanítja 6ket hazánk szépségeinek megisme­résére, mint az irodalmi müvek szépségeire. A jogász tanácsol; Amikor az asszony nőm tagja az EFSZ-nek (Folytatás) Mit lehet azonban tenni akkor, ha Berze elvtárs valóban nem tud dolgozni a szövet­kezetben, mert a beosztása a vasútnál ezt nem engedi meg? Csakugyan nem jutott volna még eszébe, hogy az asszonyt is bevigye a szövetkezetbe? Pedig ez esetben emelt családi pótlékot kap­na már arra a hónapra, amelyikben az asz­­szonyt felveszik tagnak. Mi úgy látjuk, hogy ez nem is lenne rossz megoldás. A szövetke­zet kap két dolgos kezet, maga pedig a három gyermekre havi 144 Kcs helyett 310 Kcs-t. Arról már nem is beszélünk, hogy a maguk szövetkezete ez évben már - természetbeni já­randóságokon kívül - 18 Kcs-t fizetett egy egységért. Mutassa meg, Berze elvtárs, hogy nincs iga­za a szomszédjának, aki azt híreszteli magá­ról, hogy a szövetkezetét ugyan segített meg­alakítani, de a kapa nyelét csak más kezé­ben látja szívesen. Dr. B. G.

Next

/
Thumbnails
Contents