Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1958-02-15 / 4. szám
ÚJ TÖRVÉNY, amely a nőket illeti Ha végigfutunk a történelem lapjain a régi, még kőre, viasztáblára vagy hegyezett iúdtollal pergamentekercsre írott törvényeken, mindig csak az ötlik elénk, hogy a nő egyetlen hivatása és életének értelme a családgyarapitás, a gyermekgondozás és a konyha volt. Ahogy Engels mondta: „A nőt szülőgépnek tartották!" S a nő szült. Senki sem kérdezte tőle, egészséges-e, boldog-e, van-e már sok gyereke, miből tartja el az új magzatot, ha nem volt kenyérkeresője. Az uraságtól teherbeejtett szolgáló, vagy fiatal leány - mindenkitől elhagyatva - csecsemőgyilkosságro vetemedett szerencsétlenségében. És hány sokgyermekes anyát földeltek el, mert bajukban pénzéhes, lelkiismeretlen bábákhoz fordultak. így volt ez nálunk is a burzsoá köztársaság idején. Ha akadt is itt-ott indítvány, hogy szociális okokból - munkanélküliség, iszákos férj stb. - ne büntessék a magzatelhajtást, azt túlmerésznek minősítve elutasították a kánonjogra, a bibliára, az erkölcsre s a nő hivatására hivatkozva. Világos, hogy ezzel az akkori burzsoá rendszer vallási köntösbe öltöztette a nő gazdasági és társadalmi elnyomását. De térjünk csak át a mi államunkra. Valaki kérdezhetné, egyáltalán miért jött létre ez a törvény és miért csak ilyen későn? Nem titok, hogy a gazdasági és társadalmi változás nem tükröződik vissza azonnal a felépítményben, igy pl. a jogban, hanem bizonyos késéssel, igy előfordulhat, hogy a valóság és a felépítmény formái közt nincs meg az összhang. Az említett törvényszerű jelenségen kívül a késés egyéb oka az is, hogy a dolgozó nép mint törvényalkotó, még ma is bizonyos mértékig a régi társadalomból öröklött csökevények befolyása alatt áll, ami gátolja abban, hogy helyes és egészséges jogi nézetének idejekorán érvényt szerezzen. Hogy miért jött létre ez a törvény, arról most sok szó esik. A rossz nyelvek, a mindentudó reakció „malthuziánizmusnak", népesedés elleni védekezésnek kiáltja ki e nagyszerű, józan és szocialista-humánus törvényt. Az ilyesfajta vádaskodáshoz nem is érdemes hozzászólni, olyan alaptalan. Senki sem jár közöttünk a világban csukott szemmel. Tagodhatatlan, hogy a vádlottak padján gyakran szorongott beteges, vagy idősebb asszony, esetleg még gyermeksorban levő lányka, akiknek kicsit túlkésőn, illetve túlkorán jutott ki a gyermekáldásból. Vagy sokgyermekes, agyoncsigázott, munkaviszonyban álló anya, mint egyedüli családfenntartó, ha a férje iszákos, munkakerülő vagy beteg volt. Nem is szólva arról az egyenesen kiáltó igazságtalanságról, hogy büntetést, ha mindjárt csak feltételest is, vont maga után az, ha az erőszakos meggyatázással teherbeejtett nő elhajtotta nem kívánt magzatát. A nők körében jól ismert tény volt, hogy a tízperces méhkaparásért az orvos két-háromezer koronás honoráriumot is kapott, „készpénzben“, előrefizetve, s hogy akiknek nem tellett e drága beavatkozásra, azok mosóporos, jódos oldathoz és praxisukat vesztett babákhoz fordultak tanácsért, „kivizsgálásért". Lehet-e csodálkozni azon, hogy néhány szerencsétlen nőtársunk hashártyagyulladással vívódott, vagy a „rákkórházban“ hosszantartó szenvedéssel fejezte be fiatal életét, még beszélni, járni sem tudó csöppségeket hagyva árván maga után. Ezért mondhatjuk bátran, hogy a törvény kifejezetten szociális jellegű, egészségvédelmi i njt é z к e d é s. A törvénynek fentebb leírt jellege és tartalma, valamint a benne meghatározott feltételek teljesítésé biztosíték arra, hogy a törvénnyel nem lehet vissza-, élni, tetszés szerint alkalmazni úgy, hogy lehetőséget adjon a nők egyenjogúságának és szabadságának téves vagy végletekbe menő magyarázatára és könynyelmű viselkedésre. Erre hangsúlyozottan felhívom nőtársaink figyelmét! 12 Dr. lehoeky Terézia. ТцМиуй)иик ügye... .... mert minanyujun felelünk azért, hogy gyermekeinkből becsületes, igazságszerető polgárok váljanak. A pedagógusok mindent elkövetnek, hogy a gyermekek mindig igazat mondjanak. Büntetijr a hazugságon ért tanulókat. A nevelés ezen a téren is csak akkor válhat eredményessé, ha a szülők is már a legkisebb kortól kezdve őszinteségre, igazmondásra nevelik gyermekeiket. Hogyan érhető el, hogy a gyermek igazat mondjon? Amint csak lehet, világosítsuk fel a gyermeket, hogy bátran és őszintén mondja meg azt is, ha netán valamilyen hibát követett el vagy kárt okozott. Mondjuk meg neki, hogyha bevallja az igazat, kisebb lesz a büntetés, vagy esetleg csak figyelmeztetésben részesül, hogy máskor jobban ügyeljen. Azzal is őszinteségre nevelhetünk, ha semminemű árulkodásnak nem adunk helyet és hangsúlyozzuk, hogy Pista vagy Sári majd egyedül mondja el, mi történt. Az édesanya ne fenyegesse a gyermeket azzal, hogy majd „megmondlak apának". Ez ugyanis bizonyos fokú félelmet idéz elő a gyermekben s az sokszor kényszerhazugsághoz folyamodik, hogy megszabaduljon a büntetéstől. A szülő sohase büntessen igazságtalanul. A legfontosabb, hogy a szülők is mindenkor igazat mondjanak. Tudnunk kell, hogy a jó példamutatás a legjobb nevelési módszer. Gyakran tapasztaljuk is ennek hatását. Már több ízben megállapítottam, hogy van olyan elsőosztályos tanuló, aki nem ismeri a hazugság szót. Ez igen örvendetes tény. Sajnos azonban, a rossz befolyás hatása alatt megtanulja. Szomorú, amikor az édesanya tanítja erre a kis tanulót. Pl. a gyermek elkésik az iskolából s az édesanya azzal küldi el: — Mondd meg, hogy nem voltam itthon. — Mivel már az első osztályban is igazmondásra tanítjuk a gyermeket, a kis tanuló figyelmezteti az anyát, hogy hazudni nem szabad. Olyan példa is akad, amikor a szülők segítenek hazudni a gyermeknek. Pl. disznóöléskor otthon tartják a gyermeket, a tanulókönyvecskébe pedig beírják, hogy „Elutaztunk". De még ennél is elrettentőbb példát tapasztaltam egy családi látogatás alkalmával. Két család lakott egy házban. Az egyik lakó kéri a szomszédot, segítsen neki a havat eltakarítani közös házuk előtt. Az apa, aki lustálkpdik, kisfiával azt üzeni a szomszédnak, hogy nem mehet, mert dolgozik. A 10 éves fiú nem hajlandó ezt a hazug üzenetet átadni, mire az édesanyja megszidja őt. Vajon milyenek lesznek azok a gyermekek, akik ilyen példát látnak? Könnyű erre válaszolni. Vagy ők is megtanulják a hazudozást, vagy elfordulnak szüleiktől, megszűnik a szülő iránti tisztelet és bizalom. Mindkettő egyformán rossz. Szerencsére nem sok az ilyen elrettentő példa, de ebből a néhányból is okulhat minden szülő, hogy mit nem szabad elkövetni a nevelés terén. Fehér Dóra, tanítónő. Egy figyelemre méltó kísérlet A múlt év utolsó napjainak egyikén érdekes kísérletnek voltak tanúi egy berlini nagyüzem dolgozói. Az üzemi bizottság meghívta a dolgozók feleségeit, hogy közelebbről megismerjék férjük munkahelyét. Az akció bizonyos meglepetéseket okozott - a pesszimistáknak, akik úgy vélték, hogy a meghívásnak legfeljebb mintegy kétszáz nő tesz eleget. Hatszázan jöttek el. Aztán arra is számítottak a „vészmadarak“, hogy a „házisárkányokat" alig érdeklik majd a termelés egyes kérdései. Kisült, annyira érdeklődtek, hogy néhány mesternek égnek állt a haja.- Miért kell a férjemnek gyakran olyan sokáig tétlenül várakoznia? - Miért osztják be a férjemet szakmunkás létére segédmunkára? - Több hasonló kérdéssel c 'romolták a háziasszonyok az illetékeseket és különösen a munka szervezési. ’dései érdekelték őket. Amikor pedig az üzem nőbizottsági megbízott] Jjelentette, hogy ez a meghívás az üzem és a háziasszonyok között létesülendő állandó kapcsolat kezdetét jelenti, szavait nagy taps követte. Az asszonyok sok mindenről nem tudtak. Nem ismerték az üzem kuliul ális tevékenységét, könyvtárát stb. A meghívottak egyértelmű véleménye egy kívánságba összpontosult: - Törődjetek velünk! Úgy bizony, kedves férjurak! Itt azután igazán kibújt a szög a zsákból. Megkövetelheti-e valaki a feleségétől, hogy haladó szellemű élettársa legyen, - ha maga se az? A háziasszonyoknak az a bizonyos típusa, akinek tevékenysége a ferdére taposott sarkú papucsban csúszkálva a konyha és a portörlés között merül ki, hála az égnek, már kihalófélben van. Az a hatszáz asszony ezt eléggé nyomatékosan adta tudtára háztáji zsarnokának. A demokrácia a családban kezdődik. Hát nem tulajdonosa a gyárnak ugyanúgy az asszony is, mint dolgozó férje? Közösek a gondjaik, kötelességeik és az örömeik is. Ha a férfi nem osztja meg asszonyával a gondjait, lebecsüli őt, nem ismeri el egyenjogúnak, ne csodálkozzon, ha az asszonyt hidegen hagyja férje sikere és nem osztozik örömében. Minden embernek, aki ad magára valamit, megbecsüli az életet és a társadalmat, amelynek tagja, mindenekelőtt a hozzá legközelebb álló hitvestársát kell megbecsülnie. Különben gyermekei, munkatársai és barátai előtt se tud helyt állni. A berlini háziasszonyok meghívása kellemes meglepetést okozott. A kísérlet megismétlése melegen ajánlható és a mi üzemeink részére is például szolgálhat.
