Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1958-02-15 / 4. szám

Száztíz éves a Но m műn is Fa HiálFvány „Világ proletárjai egyesül­jetek!" 1848 februárjában, a polgári forradalmak előestéjén Írják Marx és Engels a társadalom leghala­dóbb erőinek programját, a Kom­munista Kiáltványt. Marx és Engels csodálatos elő­relátással szövegezték ezt az írást. A történelemből tudjuk, hogy eb­ben az időben a kapitalizmus még csak kialakulófélben volt és csillaga a történelem égiszén fel­felé iveit. Ebben az időben a két nagy klasszikus, nemhogy csak képes volt e társadalmi rend ki­alakulásának törvényeit megma­gyarázni, de ezen túlmenőleg megjósolták további fejlődési fo­lyamatát és szükségszerű meg­szűnését is. Marxot és Engelst a történelem teljesen igazolta. Leszűkítenénk a tudományos szocializmus e két megalapítójá­nak érdemeit, ha csak arról be­szélnénk, hogy előbbre láttak, mint kortársaik és kimondották a kapitalizmus megsemmisülésé­nek törvényszerűségét, illetőleg azt, hogy a kapitalizmust a szo­cialista, majd a kommunista tár­sadalmi rend fogja felváltani. Marx és Engels legnagyobb ér­deme, hogy felismerték a proleta­riátus szerepét, amely a kapitalis­ta társadalom sírásójává válik. A proletariátus küldetése, hogy a többi dolgozóval együtt meg­­döntse a polgári társadalmi ren­det, és felépítsen egy olyan osz­tálynélküli társadalmat, mely elő­ször ad korlátlan lehetőséget az egész emberiség számára a sza­bad fejlődéshez. Marx és Engels bebizonyították, hogy a proletariátus abban külön­bözik minden előző társadalmi osztálytól, hogy mig ezeknek célja csak a kizsákmányolás felváltása volt, a saját érdekükben, addig a proletariátus magát a kizsák­mányolást szünteti meg. Marx és Engels a Kommunista Kiáltványban már beszélnek a párt szükségszerűségéről, mert felis­merik, hogy a proletariátusnak harcában biztos vezetőre van szüksége. Egy emberöltő nem mindig ele­gendő arra, hogy vqlaki meglát­hassa munkájának gyümölcsét, így Marx és Engels, sajnos, nem élhették meg tanaik igazának be­teljesülését. Bár a néhány hétig tartó párizsi kommün (1871) is igazolta őket, de valójában csak a negyven esztendővel ezelőtt született Szovjetunió és a máso-ПИША Viliam Siroky elv­társ miniszterelnö­künk az indiai kor­mány meghívására V. David külügymi­niszter, E. Sykora is­kola- és kulturális ügyi megbízott és J. Kohout mérnök, a külkereskedelmi mi­niszter helyettese kí­séretében látogatást tett Indiában. A béke és barát­ság útja volt az, ami ▲ V. Siroky elvtárs Radzsendra Prasad, az Indiai Köztársa­ság elnökénél tett látogatást. Itmad ud Daula császár mauzóleu­ma, melyet fia állít­tatott apja emlékére. ▲ D. Nehru és V. Siro­ky közös nyilatkoza­tából is kitűnik. Ez a nyilatkozat a ba­ráti és szívélyes megbeszélések után jött létre. A küldött­ség az indiai-cseh­szlovák kapcsolatok kiépítésén dolgozott, a jelenlegi nemzet­közi problémákkal foglalkozott és az államok békés egy­más mellett élésé­nek elve mellett foglalt állást. Miniszterelnökünk órák hosszat gyö­nyörködött az évez­redes indiai kultúra és építészet nagy­szerű emlékművei­ben. V. Siroky miniszter­­elnökünk a madra­­szi képviselőtestület épületében elmond­ja beszámolóját. OuidiFía Leváló Az Olasz Nők Szövetsége min­den év február 24.-én nagy nem­zeti konferenciát hív össze, mely kizárólag a falusi asszonyok problémáival és azok megoldásá­val foglalkozik. Olaszországban majdnem két millió nő földmunkát végez. Etet­és munkafeltételeik emberhez nem méltóak. Ok azok, akik az olasz nép legelnyomottabb rétegéhez tartoznak. — Ez nemcsak a nők nagy el­keseredését váltja ki, de akadá­lyozza a mezőgazdaság és álta­­lában a civilizáció előrehaladását Olaszországban! — jelentette ki tavaly a helsinkii NDNSZ tanács­ülésén Rosetta Longo, az Olasz Nőszövetség főtitkára. Annyi dal, vers szól Olaszország ragyogó kék egéről, virágairól, tengeréről. Szépsége ismert az egész világon. Igen, Olaszország a gazdagok paradicsoma, de mil­liók nyomorának földje is. Február 24.-ét azért választották a parasztasszonyok összejövetelé­nek napjává, mert ezen a napon történt, hogy Guiditta Levato ka­­libriai fiatal 2 gyermekes paraszt­asszony életét 10 évvel ezelőtt a carabinierik puskagolyója oltot­ta ki. Kenyeret és földet követelt ő is, mint a falu népe. A nélkü­lözés és éhség arra az elhatáro­zásra késztette a körzet lakossá­gát, hogy az évek óta parlagon heverő, gazzal benőtt földet bir­tokába vegye, megművelje és megélhetést biztosítson családjá­nak. Ez volt a bűne Guidittának, ezért kellett meghalnia. Az Olasz Nőszövetség mindent megtesz annak érdekében, hogy könnyít­sen a földmunkát végző nők éle­tén. Rengeteg beadvány fekszik már a kormánynál, de sajnos, Guiditta hősi hatála óta sem állt be nagyobb javulás. L. Z. dik világháború után létrejött szo­cialista rendszer bizonyította be, mennyire igaza volt Marxnak és Engelsnek. 1848-ban, mikor a Kommunista Kiáltvány napvilágot látott, a nemzetközi munkásmozgalomnak mindössze néhány tucat harcosa volt. Ma, száztíz évvel később, egymilliárd szabad ember él azokban az országokban, amelyek élén a kommunista és a munkás­pártok állnak. Sőt, ezen túlmenő­­leg ma már alig van olyan ország földgömbünkön, ahol legálisan vagy illegálisan ne működne a proletariátus vezető pártja. Moft, mikor a Kommunista Kiáltvány megjelenésének százti­zedik évfordulóját ünnepeljük, ve­gyük elő azt a kis könyvecskét, melyről Lenin mondotta, hogy fán Cumpelik, államdíjas festőművész: „Február hajnalán" „olyan értéke van, mint egész könyvtáraknak mert az ő szelleme él és ez mozgatja az egész szer­vezett harcos proletariátust a civi­lizált világban". Olvassuk együtt ezt a könyvet a kommunista és munkáspártok tavalyi moszkvai Béke kiáltványával, hogy megért­sük a tudományos szocializmus harcos múltját, nagyszerű jelenét és fényes jövőjét. S. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents