Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1958-02-01 / 3. szám

olyan alkalmazottnak, aki egyben III.­­vagy IV.-fokú szövetkezetnek a tagja, de sem házastársa, sem a vele közös ház­tartásban élő más családtagja nem lépett be a szövetkezetbe, csak alacsonyabb összegű családi pótlék jár. Ellenkezőleg azonban, vagyis ha úgy az alkalmazott, mind házastársa vagy a vele közös ház­tartásban élő más családtagja is szintén szövetkezeti tag és a tagföld nem haladja meg a megengedett félhektárt, a családi pótlék felemelt összegben jár. Fehér Gézónénak tehát azt tanácsol­juk, lépjen be ő is a szövetkezetbe és fér­je meg fogja kapni a felemelt összegű családi pótlékot már arra a hónapra, amelyben felesége szövetkezeti taggá vált, vagyis amelyik hónapban a taggyű­lés taggá vette föl. Ha pedig Fehér Gézó­né bármely oknál fogva nem válhatna szövetkezeti taggá, a magasabb összegű családi pótlék feltételeit úgy is teljesíthe­tik, ha szövetkezeti taggá a velük közös háztartásban élő más családtag válik, pl. apa, anya, após, anyós, testvér, felnőtt gyermek stb. A zs____i Ipari Kombinát üzemi bizottsága a következő ügyben kérte tanácsunkat: Az üzem egyik dolgozója, gyermektelen asszony, férje munkaviszonyban áll, a múlt év márciusától keresetképtelen beteg. Idő­közben áprilistól augusztusig kórházi keze­lés alatt állt, mely időre csak féltáppénzt folyósítottak számára. Kérdi, hogy helyesen jártak-e el, nem járt-e a kórházi kezelés ideje alatt is egész táppénz. Felelet: A régi törvény ilyen esetekben úgy rendelkezett, hogy akinek nincs csa­ládtagja. annak intézeti kezelés esetén csak zsebpénzre volt igénye, amely rend­szerint napi 4 Kcs-t tett ki. Minthogy azt, aki maga is biztosítva van, nem lehet a betegbiztosításban családtagnak te­kinteni, ebben az esetben a régi törvény szerint csak zsebpénzre lehet igénye. Az új törvény azonban már nem ismeri a zsebpénzt. Ellenben az olyan nőtlen (hajadon), özvegy vagy elvált dolgozónak, aki senkivel szemben sem teljesít kötele­zettséget, az intézeti ápolás ideje alatt csak féltáppénzt juttat. Eszerint nős férfi vagy férjes asszony intézeti ápolás alatt akkor is egész táp­pénzt kap, ha a másik házastárs munka­­viszonyban áll, mert a fenti megszorítás csak a nőtlen (hajadon), özvegy vagy el­vált dolgozókra vonatkozik, akik senkiről sem gondoskodnak. Sőt, teljes táppénz jár a hajadon anyának, a férjétől külön­­váltan élő, de bíróságilag el nem válasz­tott asszonynak is, még akkor is, ha gyer­mektelen, valamint az olyan hajadon dol­gozó nőnek, aki szülőjét tartja el. Az említett dolgozó nőnek tehát — mert nem hajadon, nem özvegy és nem elvált, — a kórházi kezelés tartamára teljes táp­pénz jár. Helyreigazítás: A 22. számunkban meg­jelent ,,A terhes nők védelmi ideje" című közleménybe értelemzavaró sajtó­hiba csúszott be. Az utolsó bekezdésben a dűlt betűkkel szedett,,terhesség előtt" helyett „terhesség alatt" meghatározást kell érteni. ТЦМиущиик Nagyon is igaz, hogy a gyermek neveléséért legeisősorban a szülők felelősek, mert hisz tulajdonképpen a szülők nevelik gyermekeiket már csöpp koruktól fogva, az iskola csak később kezdi őket tanítani a tudományra. Mondani is így szoktuk: ,,A szüleim arra neveltek", ,,az iskolában azt ta­nultuk". A gyermekből csak akkor lehet be­csületes, hasznos ember, ha mind a szülők, mind az iskola egyetértésben, közös erővel törekednek erre. Csak a nevelés és a tanítás közös, összefogó erejével lehet a gyermekből erkölcsös, egészséges lelkületű, okos, céltudatos egyéniséget kiformálni. Tudjuk azonban azt, hogy a szülőknek, illetve a családnak (nagyszülők, bácsik, nagynénik stb.) egy kissé nehéz a mai ifjúság nevelése, éspedig azért, mert őket még a régi világ nevelési rend­szere befolyásolja. Azonban be kell látniok végre, hogy a mai ifjúság egy új világot épít, már pedig ha egy új világot akarunk felépíteni, fontos, hogy eltávolítsuk a régi, haladást gátló be­folyásokat. Ezek eltávolításához pedig szükség van a szülők segítségére. Az a szülő, aki ehhez nem nyújt segédke­zet, megakadályozza gyermekének elő­rejutását a fejlődés és haladás útján. Már pedig a fejlődés és haladás nem­csak az ifjúság érdeke, hanem maguké a szülőké is, sőt az egész nemzeté. Tagadhatatlan az a tény, hogy nagy szerepet játszik a serdülő gyermek jó vagy rossz tulajdonságainak kifejlődé­sében a szülők egymáshoz való rende­zett vagy rendezetlen viszonya. A köl­csönös tisztelet vagy lebecsülés, az ösz­­szetartás vagy széthúzás, egyszóval a szülők jó vagy rossz példája annyira erős, maradandó nyomot hagy a gyer­mek lelkületében, hogy őt egész éle­tén keresztül kíséri, sőt irányítja. Továbbá a környezet, film és köny­vek szintén nagy hatással vannak a serdülő korban levő gyermekre. A szülők ellenőrizzék, hogy gyerme­kük kivel barátkozik, és ne engedjék meg az olyan barátságot, mely a gyer­mekre rossz befolyással van. És végül a gyermek jellemére, lelkü­­letére bomlasztó hatású irodalmi ter­mékek olvasásának megtiltása, szintén a szülők és a tanítók kötelessége. Az ilyen bomlasztó, rosszhatású iro­dalmi termékek közé tartoznak az úgy­nevezett ponyva regényeken kívül a Courts-Mahler-féle hamis romantikájú szerelmi regények is. Az ilyen olvasmá­nyok a fejlődésben levő jellemre igen káros hatással vannak, mert az olyan regényalakok, az annyira hibátlan jel­lemű emberek — amilyeneket Courts- Mahler szerepeltet könyveiben — a va­lóságban nem léteznek. A gyermek azonban ezt még nem tudja, és mert a méz édes és ragad, ő is ragaszkodik az ilyen ideálokhoz, és miután hiába keres ilyet az életben, lelkileg össze­roppan. Tóth N. Harc a nők rákbetegsége ellen Dr. Erna Petrovská A rákbetegség még ma is a legfélelme­tesebb betegségek közé tartozik. Alattomos­sága abban rejlik, hogy a kezdeti stádium­ban úgyszólván minden ismertetőjel nélkül lappang. Ezért minden igyekezetünknek oda kell irányulnia, hogy a rákbetegségeknek ezt a stádiumát állapítsuk meg, amikor még megvan minden remény a sikeres gyógyke­zelésre és az ember megmentésére, hogy visszaadjuk őt a társadalomnak. Vonatkozik ez a családanyára és a dolgozó nőkre egy­aránt, akik még életük teljes virágzásában vannak s csupán negyven évesek. Hogy ezt a nagyszabású programot sike­resen teljesíthessük, szükséges, hogy mind­nyájan összefogjunk e nemes cél érdekében: az egészségügyi dolgozók és a polgárság széles rétegei egyaránt. Az egészség­­ügyi művelődési szolgálat hasznos előadá­sokat tart a nőknek, hogy megismertesse velük a rákbetegség első gyanús jeleit, helyesebben a rákbetegséget megelőző ál­lapotot. Abban az igyekezetben, hogy megálla­píthassuk a rákbetegséget megelőző állapo­tot, a jelen időben úgynevezett d e p i s z­­tázs-akciókat szervezünk. Ez nem más, mint olyan személyeknek rendszeres kivizsgá­lása, akiknek koruknál fogva fokozott éber­ségre van szükségük. Ezt az akciót 1953-ban kezdtük meg, mikor is a nőknek behívólapo­kat küldünk azzal a felszólítással, hogy je­lenjenek meg a gynekológiai (nőgyógyászati) vizsgálatokon. Örvendetes tényként kell el­könyvelnünk, hogy a nők többsége magáévá tette a felhívást és megjelentek nemcsak az első, de az ellenőrző vizsgálaton is. Sajnos, olyan nők is vannak még, akik a felszólítás­nak valamilyen oknál fogva nem tettek ele­get és nem tartották szükségesnek, hogy orvosi vizsgálatnak vessék alá magukat, kü-1 lönösen akkor, mikor jól érzik magukat és semmi panaszuk nincs. Ez helytelen és saj­nálatra méltó nézet. Arra vall, hogy nem fogták fel helyesen az akció lényegét, nem tudják értékelni a legjobb igyekezetét, hogy megakadályozzuk a betegség elterjedését a maga szörnyű pusztításában. Nem tudjuk eléggé kihangsúlyozni, hogy mennyire szük­séges, hogy a kritikus korban lévő nők or­vosi vizsgálatnak vessék alá magukat. A kivizsgálás egyáltalán nem fájdalmas, s nem is bonyolult. Gondosan kutatunk a betegség jelei után, melyek talán elkerül­ték a nők figyelmét. Sokszor a nő maga figyelmeztet ezekre a jelekre, különösen ha hosszabb időn át figyelte magát és rosszab­bodást érzett s nem volt bátorsága ahhoz, hogy felkeresse az orvost. Gyakran felmerül a kérdés, hogy vajon szaporodik-e a rákmegbetegedések száma? Bizonyos, hogy a megállapított megbetege­dések száma megnőtt, ami a rákbetegség­ben szenvedő személyek rendszeres kuta­tásának a következménye. Nagy sikernek számit azonban az, hogy megnőtt a gyógyítható és kigyógyftott esetek száma és csökkent a gyógyíthatatlan rákbetegsé­gek százalékai Ez a sikeresen vég­zett deDisztázs akciónak és annak a figyel­meztető felhívásnak az eredménye, mely a nőket arra serkenti, hogy vegyék igénybe az orvosi segítséget. A rákbetegség sikeres gyógyítása meg­kívánja, hogy megszabaduljunk minden olyan káros befolyástól, melyek előidézhetik a rákbetegség keletkezését. A betegség ismertető jeleinek gondos figyelése és az orvos idejében történő felkeresése az a kö­vetelmény, melyet a rákbetegség elleni si­keres harc megkíván a nőtől. 13

Next

/
Thumbnails
Contents