Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1958-01-01 / 1. szám

Az utasok elfoglalják helyüket, a csomagok felkerülnek a gépbe és a pilóta is beszáll. Az indító repülőtiszt búcsúzóul hozzáfűzi: Egy utas még hiányzik — és fürkészően kémleli az utat, nem közeleg-e valaki. Mindhiába. Itt az indulás időpontja, menni kell. A pilóta beül, de csakhamar ott terem újra a bejáratnál és most már ketten lesik a későnjövőt, aki lihegve, néhány perc múlva meg is érkezik. Örömmel tuszkolják fel helyére és a gép most mór a teljes létszámmal elindul. Nem állítom, hogy Románia minden repülőterén így várják be a későnjövőket, de ez a kis jelenet is egy kicsit jellemzi a román embert, aki jószívű, baráti és könnyed. Legalább is ilyennek ismertem meg őket, ilyennek láttam őket Bukarest utcáin, ahová másfélórai repülőút után érkeztem meg Kolozsvárról. A mozgalmas, széles utcájú fővárosban elsőnek a hatalmas, fehér sajtópalota, a Scinteia (Szikra) háza előtt álltam meg. A gyönyörű épületben az 6 napilapon, 18 heti- és kéthetes lapon és 6 kiadóhivatalon kívül egy modem nyomda van. Mindez 11 hónap alatt épült.

1951-ben az átadásnál ott voltak a Szovjetunió, NDK és Csehszlovákia mérnökei és technikusai is, akiknek részük volt a tervezés és gépi felszerelés munkájában Naponta két és félmillió újság kerül ki innen. A rotációs gép 60 000 lapot nyom óránként és 12 ilyen gépük van. Mivel a munka gépesített, az alkalmazottak 60 %-a nő. Hat kilométeres utat tettünk

meg, amíg bejártuk az egész nyomdát és ezért szívesen fogadtunk el egy gyári munkásnegyedbe szóló meghívást. A szépen berendezett lakásban, a nyomda fáradalmait pihenve, kitartóan faggattam a háziasszonyt, aki türelmesen válaszolt kérdéseimre, miután én is megfeleltem rájuk csehszlovákiai vonatkozásban. Vadut Comélia aszszony férje tervező a gyárban, havonta 12Ó0 leit keres. A garzónlakásért 50 lei és 50 bánit fizetnek. (A lei értéke kb. a koronának felel meg.) A beszerelt telefonért havi 25 lei a pausálbér a városokközötti beszélgetéseken kívül. A bútort részletfizetésre vették és a fizetés arányában törlesztik. A szomszéd lakásban Neqution Adrianna asszonyt éppen a házikönyvtár rendezése közben találtuk. Néhány látogatója is volt és így csakhamar a nőbizottság munkájára terelődött a szó. Nem hiába került szóba olyan gyorsan a nőbizottság munkája, volt mivel dicsekedniök. — A közeli iskolát csaknem önsegélyi alapon építettük, függönyökkel, virágokkal mi látjuk el. — Jegyzőkönyvek hiteles bejegyzései tanúskodnak arról, hogy melyikünk felelős az egyes utcák tisztaságáért és tessék csak megnézni, meglátszik rajtuk, hogy felelőseik versenyben állanak egymással. Látom, hogy a mellettem ülő feketeszemű asszonyka is valami érdekeset készül mondani. És ez több is az érdekesnél. A régi elmaradottságot, írástudatlanságot már legyőzte Románia népe — de itt az asszonyok leleményessége, okossága az édesanyák tekintélyét, megbecsülését szilárdítja.

— Mama, nézd csak meg, jó-e a leckém! — szólongatott esténként kisfiam és ón csak nagysokára mertem bevallani, hogy bizony nem értek az ő számtan feladataihoz, fogalmazásaihoz meséli szomszédnőm.

1. A Sztálin-park túleó végén a fehér Scinteia-ház, a sajtápalota büszkélkedik

2. A pionírpalota állatállománya szívesen fogadja a vasárnapi látogatók ínyencségeit

3. A festők számára mindig akad új téma a hatalmas park ban

— Jaj, mama, hát te ezt nem tudod? — és a gyermek hangjából egy kis csalódás csendült ki.

Ez késztetett arra, hogy tanuláshoz lássak és azóta a nőbizottság általános művelődési tanfolyamán nagyon sok ilyen mama ül esténként az iskolapadban, a földrajz, számtan és egyéb általános ismeretek tanulása közben, hogy kisfiakisleánya a gyerek büszkeség egész súlyával, bátran mondhassa: „az én mamám a legjobb, legokosabb mama!“

A mamák pedig büszkék kis pionírjaikra, akik vasárnaponként a volt királyi palota gyönyörű termeiben töltik idejüket a különböző szakkörökben. Ide csak a legjobbak jöhetnek el. A kis irodalmárok „Irodalmi rügyek“ című folyóiratot szerkesztenek és nemcsak a saját, de a felnőtt írók és költők gyermekműveit is nagyon szigorúan megbírálják. A rádióamatőrök feszült figyelemmel hallgatják a mesterséges hold jelzéseit és ottlétem alatt gyorsan összeköttetést keresnek kassai és nyitrai pionír-társaikkal.

A pionírpalotából kiérve a vasárnapi Bukarest kellős közepébe értünk. Csinos, sikkes és elegáns fiatalok, a fehérre lakkozott fából készült babakocsikat tologató papák és nagymamák töltik délelőttjüket a városban. A férfiak csaknem mind mellényes, jólszabott ruhában, duplakózelős ingekben, a nagyon hosszú vagy rövidrenyírt hajú nők a nagyon magas vagy nagyon alacsony cipőben alkalmazkodnak a párizsi divathoz. Az üzletek közül csak a cukrászdák vannak nyitva, a többi üzlet, amelyek hétköznap este kilencig vannak nyitva, csak kirakatukat készítik elő a vasárnapi sétálóknak. A 70 000 leiért kiállított Spartakunknak bizony nagyon sok csodálója akad. Legtöbben azonban a szép, városban elhelye - zett parkok felé igyekeznek és a Cismigiut, amely a szerelmesek parkjának nevét érdemelte ki, déli tizenkettőkor inkább a gyermekek és nagymamák parkjának nevezném.

A Sztálin-park egyik sétánya egy 18. századbeli fafaragásos kapunál ér véget és akinek nincs alkalma körüljárni Románia egyes tartományait, itt. a szabadtéri néprajzi múzeumban megtalálja minden táj jellegzetes házait, templomait, kapuit és lakáskultúráját. Megtalálja a régi, faházikós, mécsessel megvilágított román és székely jellegzetes szobákat, a szélmalmot és kukoricaszárítót, Románia régi életét. A parkban azonban nincs sok időnk elidőzni a múltnál, mert a motorhajó dudálására felnézel és a park túlsó végén a Scinteia ház számtalan, okos ablakszeme néz veled szembe s hirtelen felméred azt a nagy utat, amelyet Románia megtett, amíg a craiovai tartomány földalatti házától az újat, a technikát és haladást jelentő fehér sajtópalotáig eljutott.

Újvári Magdolna

Fényképezte: Bara Tibor