Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1958-01-01 / 1. szám
Áll a malom, áll a vitorlája cat szélmalom . . . — cons tan -Úristen, segélj meg kiméi tételemben, vezérelj és áldj meg bemenetelemben. —Szitáss M. József és neje, Bene Rebeka fiának, Imrének 1813. hirdeti a kapufelirat a múzeum székely kapuján Ez a kukoricaszárító a craiovai tartományból kerÜU 0 szabadtéri néprajzi múzeumba A második világháború után magasra csapott a nemzeti felszabadító mozgalom hulláma az arab-Kelet népei között. Az arab országok egymásután szakadtak ki a gyarmatbirodalmak beteg testéből. Ez idő szerint már csak Algéria áll francia- (remélhetőleg nem sokáig) és néhány apró fejedelemség az arab félszigeten, angol fennhatóság alatt. Az idegen megszállástól megszabadult és cselekvési szabadsághoz jutott országoknak nagy lehetőségeik vannak, hogy nemzeti vívmányaik megvédését szolgáló önálló politikát kövessenek. • Az önállóságra való törekvés kezdettől fogva szálka volt a gyarmatosító hatalmak szemében- Ezen felül, és ami bizonyára a legfontosabb tényező, az arab államok mérhetetlen gazdagságának, különösen a nyersolajnak esetleges elvesztése, pánikszerű félelmet okozott az imperialisták körében. A valóság palástolására egész egyszerűen állandóan „kommunista veszedeleméről beszélnek, pedig az igazság kedvéért meg kell mondani, hogy az arab országokban csak Szíriában van legális kommunista párt. Talán ez a tény bizonyítja legjobban, hogy milyen nevetséges „kacsé“-kát képes az imperialista propaganda a levegőbe röpíteni. Hogy meddig mennek néha az arab függetlenség ellenségei, azt a tavaly'i Egyiptom elleni nyílt agresszió és az ez évi Szíria elleni kampány mutatta meg a legjobban. Feltehetjük a kérdést, miért éppen Szíria és Egyiptom ellen irányul az imperialista fegyverek éle. A válasz nagyon is egyszerű. Azért, mert Egyiptom és Szíria, a két legerősebb és legfüggetlenebb arab állam, nem tagja semmiféle katonai tömbnek. Határozottan elutasították a leigázó Eisenhower-doktrínát, és az aktív semlegesség politikáját folytatják. Ez azt jelenti, hogy hajlandók mindenkivel politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat fenntartani, aki tiszteletben tartja függetlenségüket. Washington minden fenyegetődzése ellenére is kapcsolatokat tartanak fenn a Szovjetunióval, a népi Kínával és a többi szocialista országgal. Az a nyomás, amit Egyiptom és Szíria ellen a nyugati hatalmak kifejtettek és kifejtenek, még inkább összekovácsolta a két ország barátságát és egységét. Az utóbbi időben a két ország kormánya és parlamentje konkrét lépéseket tett egy államszövetség megteremtésére. Ez az unió az első lépés lenne egy későbbi összarab federáció megvalósításához. A kérdés megértéséhez ismernünk kell azt a tényt, hogy arab-Kelet népei, bár a történelmi fejlődésüknél fogva különböző országokban élnek, de egy nyelvet beszélnek és magukat nem egyiptomiaknak, jordániaiaknak, libanoniaknak, irakiaknak, hanem araboknak vallják. Az arabok egy nemzet és így nemzeti egységük megvalósítása évszázados vágya az arab nemzet legjobbjainak. Ezért van az egyiptom-szíriai unió megvalósításának olyan nagy visszhangja azokban az arab államokban is, melyek helyzetüknél fogva függő viszonyban vannak valamelyik imperialista hatalomtól, jelenleg elsősorban az Egyesült Államoktól. Bizony a nyugati politikusok jól tennék, ha hallgatnának a józan ész szavára és megértenék az arabok igazi törekvéseit. „A Közép-Keleten olyan pánarab mozgalommal állunk szemben, amelyet csaknem egész Ázsia és Afrika nagy része erkölcsileg támogat. Katonai akció nem változtathatja meg ezt a helyzetet,“ jegyezte meg keserűen Walter Lippmann, a New York Herald Tribune hírmagyarázó j a. Ebben az esetben igazat kell adnunk Lipprnannak. és le kell szögeznünk azt a tényt, hogy minél hamarabb létesítenek a nyugati hatalmak aráb-Kelet népeivel új és egyenrangú kapcsolatokat, aimál hamarabb feloldódhat ebben a térségben az egész világot nyugtalanító feszültség. Dr. S. Gy.
