Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1958-01-01 / 1. szám

Áll a malom, áll a vitorlája cat szélmalom . . . — cons tan -Úristen, segélj meg kiméi tételemben, vezé­relj és áldj meg bemenetelemben. —Szitáss M. József és neje, Bene Rebeka fiának, Im­rének 1813. hirdeti a kapufelirat a mú­zeum székely kapuján Ez a kukoricaszárító a craiovai tartomány­ból kerÜU 0 szabadtéri néprajzi múzeumba A második világháború után magasra csapott a nem­zeti felszabadító mozgalom hulláma az arab-Kelet népei között. Az arab országok egymásután szakadtak ki a gyarmatbirodalmak beteg testéből. Ez idő szerint már csak Algéria áll francia- (remélhetőleg nem sokáig) és néhány apró fejedelemség az arab félszigeten, angol fenn­hatóság alatt. Az idegen megszállástól megszabadult és cselekvési szabadsághoz jutott országoknak nagy lehetőségeik vannak, hogy nemzeti vívmányaik megvédését szolgáló önálló politikát kövessenek. • Az önállóságra való törekvés kezdettől fogva szálka volt a gyarmatosító hatalmak szemében- Ezen felül, és ami bizonyára a legfontosabb tényező, az arab államok mérhetetlen gazdagságának, különösen a nyersolajnak esetleges elvesztése, pánikszerű félelmet okozott az im­perialisták körében. A valóság palástolására egész egy­szerűen állandóan „kommunista veszedeleméről beszél­nek, pedig az igazság kedvéért meg kell mondani, hogy az arab országokban csak Szíriában van legális kommu­nista párt. Talán ez a tény bizonyítja legjobban, hogy milyen nevetséges „kacsé“-kát képes az imperialista propaganda a levegőbe röpíteni. Hogy meddig mennek néha az arab függetlenség ellen­ségei, azt a tavaly'i Egyiptom elleni nyílt agresszió és az ez évi Szíria elleni kampány mutatta meg a legjobban. Feltehetjük a kérdést, miért éppen Szíria és Egyiptom ellen irányul az imperialista fegyverek éle. A válasz nagyon is egyszerű. Azért, mert Egyiptom és Szíria, a két legerősebb és legfüggetlenebb arab állam, nem tagja semmiféle katonai tömbnek. Határozottan elutasították a leigázó Eisenhower-doktrínát, és az aktív semlegesség politikáját folytatják. Ez azt jelenti, hogy hajlandók mindenkivel politikai, gazdasági és kulturális kapcsola­tokat fenntartani, aki tiszteletben tartja függetlenségüket. Washington minden fenyegetődzése ellenére is kapcso­latokat tartanak fenn a Szovjetunióval, a népi Kínával és a többi szocialista országgal. Az a nyomás, amit Egyip­tom és Szíria ellen a nyugati hatalmak kifejtettek és ki­fejtenek, még inkább összekovácsolta a két ország barát­ságát és egységét. Az utóbbi időben a két ország kormá­nya és parlamentje konkrét lépéseket tett egy állam­­szövetség megteremtésére. Ez az unió az első lépés lenne egy későbbi összarab federáció megvalósításához. A kérdés megértéséhez ismernünk kell azt a tényt, hogy arab-Kelet népei, bár a történelmi fejlődésüknél fogva különböző országokban élnek, de egy nyelvet beszélnek és magukat nem egyiptomiaknak, jordániaiak­­nak, libanoniaknak, irakiaknak, hanem araboknak vallják. Az arabok egy nemzet és így nemzeti egységük meg­valósítása évszázados vágya az arab nemzet legjobbjai­nak. Ezért van az egyiptom-szíriai unió megvalósításá­nak olyan nagy visszhangja azokban az arab államokban is, melyek helyzetüknél fogva függő viszonyban vannak valamelyik imperialista hatalomtól, jelenleg elsősorban az Egyesült Államoktól. Bizony a nyugati politikusok jól tennék, ha hallgatná­nak a józan ész szavára és megértenék az arabok igazi törekvéseit. „A Közép-Keleten olyan pánarab mozga­lommal állunk szemben, amelyet csaknem egész Ázsia és Afrika nagy része erkölcsileg támogat. Katonai akció nem változtathatja meg ezt a helyzetet,“ jegyezte meg keserűen Walter Lippmann, a New York Herald Tribune hírmagyarázó j a. Ebben az esetben igazat kell adnunk Lipprnannak. és le kell szögeznünk azt a tényt, hogy minél hamarabb létesítenek a nyugati hatalmak aráb-Kelet népeivel új és egyenrangú kapcsolatokat, aimál hamarabb feloldód­hat ebben a térségben az egész világot nyugtalanító feszültség. Dr. S. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents