Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1958-10-15 / 20. szám

Közvetett agresszió Van az úgy néha, hogy a tol­vaj kiabál a legjobban: - Fog­ják meg, fogják megl - és ami­kor az üldözők a Megadott irány­ba szaladnak, ö lemarad és a markába nevet. Valahogyan ha­sonlóan szeretnék csinálni ezt az amerikai államférfiak a nemzet­közi élet porondján. Ha leigáz­nak egy kis országot, megfoszt­ják a legdrágábbtól, a függet­lenségétől - márpedig ez igazán rendes lopás -, akkor úgy állít­ják be a dolgot, mintha valami nagy veszedelemtől mentették volna meg ezt a szerencsétlen or­szágot. Esetleg, hogy jószívűsé­güket bizonyítsák, valami kis édességet, vagy rágógumit is haj:­­landók a nélkülözők között szét­osztani. Már többször írtunk arról, hogy az Egyesült Államok uralkodó körei a szovjet veszedelemről beszélnek, és mindenütt keresik ezt a képzelt bubust. S ez a kép­zelt bubus az, amit az amerikaiak közvetett agressziónak neveznek. Az utóbbi években óriási mére­teket ölt a neirfzeti felszabadító harc Ázsia és Afrika elnyomott népei között. A gyarmati rend­szer széthulló-félben van, a klasz­­szikus gyarmati birodalmak las­san mint olyanok kiszorulnak ezekről a földrészekről, és he­lyükre az Egyesült Államok sze­retnének kerülni. Természetesen a felszabadított országok lakos­sága nem azért rázta le az egyik kölöncöt a nyakáról, hogy má­sikat vegyen helyébe, tehát ellen­áll az amerikai követelésnek. Az amerikaiak pedig sokkal erőszakosabbak annál, minthogy beletörődjenek abba, hogy a kis nemezetek érvényesítsék jogai­kat. Ök ezeket a kis nemzeteket meg akarják menteni a „kommu­nizmus pusztító veszélyétől". Nem kell bizonyítani olvasóinknak, hogy ilyen veszély senkit sem fenyeget, ellenkezőleg, a kdmknunista esz­mék az elmaradott országokban is, mint Kina, Vietnam, Mongólia, csodákat műveltek. Az amerikaiaknak másért fáj a fejük. A felszabadult népek ön­álló, az amerikai tőke lealázó fel­tételeitől független nemzetgaz­daságot akarnak megteremteni. Az amerikaiak félnek, hogy ezek a nemzetek kiesnek piacukról. Nem is gondolnak arra, hogy le­het tisztességesen is kereskedni. Ott, ahol rosszul megy a soruk, Dulles külügyminiszter receptje szerint kijelentik: - Es a Szovjet­unió „közvetett agressziója", és be kell avatkozni. A libanoni nép nem tűri az amerikai bérenc kor­mányt, és ezt nevezik a Szovjet­unió „közvetett agressziójának", tehát meg kell szállni Libanont. Bizonyíték nem is kell. Azt nem is találnának, hisz a Szovjetunió nem avatkozik ezeknek az álla­moknak a belügyeibe. A közvetett agresszió az amerikaiak szüle­ménye, és saját nyílt agressziójuk leplezésére szolgál. s. gv. Az Egyesült Arab Köztársaság elismerte a független Algéria kormányát, mely Kairóban már meg is kezdte tevékenységét. El­nöke Ferhat Abbasz, régi harcos. Az algériai nemzeti felszaba­dító hadsereg az elmúlt három hónap alatt nagy sikereket ért el. Mintegy 120 000 tagja közül sok a nő. Wang Hsiu-Lan, fiatal kínai traktoros, a csilijingi szövetkezet traktoroscsapatának egyik tagja. AUSZTRÁLIA Mary Leicester, az Ausztráliai Nőszövetség tagjának felszólalása az NDNSZ IV. kongresszusán Szükségesnek tartom, hogy igaz képet nyújtsak a hazámban vég­zett atom- és nukleáris fegyve­rekkel való kísérletekről. Tény, hogy állandóan több és több em­ber tudatosítja, miszerint a kísér­letek nem szolgálják országunk védelmét egy állítólagos támadás esetén. De az is igaz, hogy a nők többsége még nem tudatosítja, hogy fel kell emelni hangjukat ez ellen, nem tudják, hogyan fogja­nak össze a kísérletek elleni harc­ban. Ez persze nem jelenti azt, hogy hallgatunk, hogy félreállunk. A nagy ellenállási hullám akkor indult meg, mikor rakétakilövő állványokat kezdtek építeni az északnyugati partokon. Ezek ve­szélyeztetik a bennszülöttek nagy víztartályait. A terület száraz és messziről kell beszerezni az élel­met. Ezek primitív emberek, sem­mit sem tudnak a kísérletekről és természetesen nem fogják tudni, ha történetesen a kísérleteknek szánt területre lépnek. Dél- Ausztrália népe határozottan el­lene van, hogy országuk egyhar­­mada atomkísérletek színhelye legyen. A legélesebb tiltakozások egyike a tavaly Sidneyben meg­tartott női manifesztáció volt. Ti­zenhárom szervezet asszonya vit­te a tiltakozó jelszavakat, a déli szünetben beszéltek a munkások­kal és röplapokat osztogattak. Küldöttséget menesztettek a par­lamentbe és a képviselőkkel kö­zölték álláspontjukat az atomkí­sérleteket illetőleg. Nyugat- Ausztráliában bíróság elé állítot­tak öt asszonyt, mert az utcán jelszavakkal tiltakoztak a kísér­letek ellen. Egész Ausztráliából a szimpátia és a szolidaritás szá­mos megnyilvánulása érkezett ezen öt asszony címére és a saj­tó közölte valamennyi általuk hir­detett jelszót. Számos ausztrália polgár meg van róla győződve hogy az országuk területén vég­zett kísérletek sértik Ausztrália függetlenségét és ez beavatko­zást jelent az ország belügyeibe. Sokat kell még dolgozni, hogy a nép rábírja a kormányt politikájá­nak megváltoztatására. De meg vagyunk győződve róla, hogy ez is be fog következni és az ausztrá­liai nőknek nagy szerepük lesz ebben. Az atomkísérletek ellen­tétben állanak Ausztrália létérde­keivel és fékezik az ázsiai orszá­gokkal való nemzetközi barátság elmélyítését. Az utolsó háború befejezése óta országunk ipara hatalmas fejlődésnek indult. Szöveteink a nemzetközi piacon magas áron kelnek el. Még nemrégen nem volt munkanélküliség. Ma meg­változott a helyzet. A bérek csök­kentek. Harcolnunk kell, hogy a nőknek a férfiakkal egyenlő jo­gaik legyenek, és egyenlő mun­káért egyenlő bért kapjanak. An­nak ellenére, hogy növekszik a nők alkalmaztatása, a gyermekintéz­ményekről és a gyermekekről való gondoskodás nem fejlődik. Az Ausztráliai Nőbizottság petíciót intézett a kormányhoz, hogy nö­velje a gyermekintézmények szá­mát .és az anyasági járulékot. A nők kezdik tudatosítani a há­borús kiadások elleni harc szük­ségességét. A nőmozgalom fel­­világosító munkát végez ezen a téren. Az ausztráliai nők a világon az elsők között voltak, akik kihar­colták választójogukat. Egy ré­szük már 1898-ban választott. 1901-ben már valamennyi fehér nő részt vett a föderációs válasz­tásokban, de a helyi választások­ban még ma is diszkriminációk A Tajvannal szemben levő tar­tományokban néhány millió mi­­licionárius van készenlétben az esetleges invázió feltartóztatásá­ra. A „Vendéglátóiparunk és az egészségügy magas színvonalá­ért" címen rendezett kiállítást Csorbán sok külföldi js megte­kintette. Douglas Houghton, a Labour Party képviselője és fele­sége elismerőleg nyilatkozott a kiállítás színvonaláról. állnak fenn. Számos nő vagyonta­lan, mert a háztartás a férj nevén szerepel. Ez a körülmény gyak­ran akadályozza a nőket válasz­tójoguk gyakorlásában. A szená­tusba és az országgyűlés felső­házába öt nőt választottak. Ez is bizonyítja, hogy bár a nők ren­delkeznek választójoggal, a köz­életben még sincs őket megillető helyük. A bennszülöttek Ausztrália leg­több államában nem rendelkez­nek választójoggal, amennyiben nem kértek állampolgárságot. Helyzetüket a nyugat-ausztráliai helyi törvények szabják meg. Ugyanis ott él a bennszülöttek legjelentősebb része. A legtöbb esetben nem hajlandók állampol­gárságot kérvényezni. Egyes álla­mokban azokra is kihat a meg­különböztetés, akik születésüktől fogvd nem állampolgárok. A benn­szülöttek a legtöbb esetben kva­lifikálatlan- idénymunkások. Csak igen ritkán jutnak művelődési le­hetőségekhez. Az Ausztráliai Nőbizottság igyek­szik felvenni a kapcsolatot a bennszülött nőkkel. Meghívjuk őket otthonainkba és meglátogat­juk őket. A bennszülött asszo-t nyok határozottan követelik, hogy életjogaikat, mint az ország tel­jes jogú polgárainak, véglege­sen és törvényesen ismerjék el. A rossz lakásviszonyok, a szo­ciális intézmények hiányosságai kegyetlenül elnyomják a benn­szülött asszonyokat. A nép által vezetett szövetke­zetek alakítása egy lépést jelent előre. О z 1Л N * z о z о z tn N О z l/> N z о z (Л N z о z in 14 Előre, a szocializmus betetőzéséért! ur4ll„ . . un.1C7^ y Foto: Feró spMii NDNSZ * NDNSZ • NDNSZ *

Next

/
Thumbnails
Contents