Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1958-10-01 / 19. szám
(Folytatás.) Péter ma-holnap kész mérnök, s mint mondja, a leány is az lesz, így miért ne házasodhatnának össze? (Feleségéhez fordulva.) Hát nincs igazam? Vitekné: Hát ha így beszélsz, kárbaveszett minden szavam. Péter: Anyukám, majd ha megismered Marikát, tudom, elégedett leszel. Marika já, okos és nagyon szép. Vitekné: Még csak az kellene, hogy csúnya lányt hozzál nekünk! (A falon függő tükörbe néz.) Azt hittem, hogy csak 6-8 év múlva leszek nagymama. (Arcát vizsgálja.) Talán maid el sem hiszik. Vitek (nevetve): Anyu, erős a gyanúm, hogy elhiszik. Abbahogyod a hajfestest, fogyókúrát; — kedved szerint eszel vajaskenyeret. tejszínhabot, kissé nekigömbölyödsz, és kész nagymama leszel. Vitekné: Ez tetszene neked! így is lesz, de maid csak jó néhány év múlva. Péter (megcsókolja anyját, apját); Köszönöm, hogy beleegyeztetek. Vitekné" Holnap hozd el Marikát, megnézem, valóban olyan szép-e? Péteri (boldogan): Elhozom, persze, hogy elhozom. Szép-e? De milyen szép! Függöny. Hatodik kép Színhely: rendőrszoba. A pádon két fiú alszik. Ruhájuk rendetlen, piszkos. A harmadik fiú ijedten néz körül, sír. Rendőrfelügyelő (végignéz о fiúkon): Hol szedte össze ezeket a gyerekeket? Rendőr: Egy kapualjban, a „Fehér golyó” kocsma közeiében. A két nagyobb roszszul volt. Rendőrfelügyelő (a síró Palit nézi): Mit bőgsz? Aki kocsmába jár, annak nem áll jól a sírás. (Szigorúan.) Ide gyere! Te nem vagy részeg. így megmondod, kik vagytok. Pali (ijedten): Az egyik Kovács Zoli, a másik Horni Tamás. Rendőrfelügyelö (ráüt Pali vállára): Hát te ki vagy? Pali: Én Kis Pali vagyok. Rendőrfelügyelő: Mióta jársz kocsmába? Pali: Tessék elhinni, ma voltam először. Rendőrfelügyelő: Na lám, és máris nyakoncsiptünk. Pali: Mindig kinevettek, hogy kisbaba vagyok, gyávának csúfoltak. - Hosszú nadrágot adtak rám, miután elmentünk hazulról. Otthon azt mondtuk, moziba megyünk. Anyám elengedett, de megparancsolta, hogy pontosan jöjjek haza, mert nálunk ma születésnap van, — anyukám születésnapja, - nagy vacsorát készít. Rendőrfelügyelö: Hát abból te nem eszel, fiam I Pali: De anyuka vár engem! (A fiúkra mutat.) Ök a hibásak, becipeltek a kocsmába. — Az elsőből kikergettek, hogy zöldfülűeknek nem adnak italt. Rendőr: Haszontalanok! - Megpróbáltátok egy másik kocsmában, ugye? Pali: Igen, — ott azt mondta egy férfi, azt hiszem részeg volt: „Igyatok fiúk, legalább megtudjátok, mi az élet." Rendőrfelügyelő: Lám, milyen jó tanítványok vagytok? - De mi majd ellátjuk a bajotokat, rendet teremtünk ezzel a zöld bandával. (A rendőrhöz fordul.) Mindháromnak hideg tusst, aztán kopaszra nyírni őket. Két hétre elmennek szenet lapátolni. A szülőket értesítjük, ne nyugtalankodjanak, csemetéik jó helyen vannak. Pali (térdre ereszkedik és összetett kézzel kéri a rendőrfelügyelőt): Kérem szépen, én ártatlan vagyok, nem is ittam, kiköptem, mert nagyon erős volt, köhögtem tőle. Ha anyám ma, a születésnapján megtudja, hogy engem kopaszon elvisznek szenet lapátolni, — ezt a szégyent nem bírom ki. (Sírva.) Biztosan máris nagyon aggódik miattam, rég otthon kellene lennem. Rendőr: Akinek kocsmatöltelék a fia, azt nem kell félteni. Pali (könyörögve): Hiszen még sohasem voltam, az igazat mondom. Csak ez egyszer tessék megbocsátani. Rendőrfelügyelö (békülékenyen): Idehívatom apádat, majd beszélünk a dologról. Pali (még jobban sír): Nekem nincs apukám, — meghalt a háborúban. Rendőrfelügyelö (elgondolkozik): Ha nem lenne az özvegy édesanyád születésnapja, nem bújnál ki a büntetés alól. Mars, előre, — takarodj haza, már régen otthon kellene lenned! Pali (boldogan): Köszönöm szépen. (Végignéz magán, túl hosszú nadrágját felhúzza, és várja az indulást.) Rendőr: No, előre, te díszpéldány! (Mindketten távoznak.) Függöny. Hetedik kép Színhely: mint az első képben. Kisné elszundikált a zene mellett, de a kinti lépések zajára felriad. Fialáné (a teraszról bejön): Kovácsék gyereke sem jött még haza, Gábor bácsi bemegy a városba és összetereli őket. Kisné (szomorúan): Ügy fátom, elromlik örömnapom. Nyugtalan vagyok, rosszat sejtek. Fialáné: Ne túlozz, rövidesen mindhárman itt lesznek. Kisné (sóhajtva): Látod, milyen nehéz hozzájutni egy kis boldogsághoz! Fialáné (autóbuszzúgás hallatszik): Fel a fejjel! Hallod, máris jönnek. Kisné (felvidúlva): Gyere, kinézünk. (A teraszra mennek.) Fialáné (integet): Látom már Marikát, - a babos ruha van rajta. Kisné: Igen, igen, ő az. — De hol maradt Feri, Palika? Marika (a lépcsőhöz ér, feljön, a kezében virág és kis csomag): Kezét csókolom. (Megöleli, megcsókolja az anyiát majd Fialánét.) 0V5Ö
