Dolgozó Nő, 1958 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1958-09-15 / 18. szám
HŰEK Е0ШШ1HAOTOHÄNTAINKHOZI A tornóci békemanifesztáció húsz éves évfordulójára ,,Egység, harc, győzelem!" — e jelszó jegyében zajlott le húsz évvel, ezelőtt, 1938. szeptember 4-én Tornácon Dél-Szlovákia dolgozóinak történelmi manifesztációja a háború és fasizmus ellen, a békéért, Szlovákia népeinek testvéri együttéléséért. * * * Hitler uralomra jutása után mind sűrűbben tornyosultak Európa felett a sötét fellegek. Miután Hitler bekebelezte a Saarvidéket és Ausztriát, nyilvánvaló volt, hogy az agresszív német fasizmus nem áll meg félúton s legközelebbi prédául Csehszlovákiát szemeli ki. Csehszlovákia Kommunista Pártja ebben a szorongatott helyzetben a köztársaság megvédéséért folyó harcnak az élére állt s mozgósította Csehszlovákia dolgozó népét a fasiszta veszély ellen. A tornóci békemanifesztáció megszervezésével pártunk Központi Bizottsága Steiner Gábor elvtársat bízta meg. A manifesztáció sikere érdekében széleskörű intézkedések történtek. A békemanifesztáció eredetileg augusztus 17-re volt tervezve, de a közbejött akadályok miatt szeptember 4-re halasztották. Ezt az időnyerést a tornóci elvtórsak felhasználták a, tüntetés példás elő-( készítésére mind szervezeti, politikai, mind kultúrvonalon. A tüntetésben több mint tízezren vettek részt, munkások, parasztok, kommunisták, szocialisták és pártonkívüliek, magyarok, szlovákok, csehek és német nemzetiségűek, hogy egységesen kifejezést adjanak szilárd elhatározásuknak, miszerint megvédik a köztársaságot. 1938. szeptember 4-én Dél-Szlovákiában minden út Tornácra vezetett. Bratislava dolgozói már a hajnali órákban különvonattal indultak Tornácra. A vonat nemzeti és vörös zászlókkal, valamint fasisztaellenes transzparensekkel volt feldíszítve. Amerre a vonat elhaladt, a vasutasok és a lakosság a jellegzetes antifasiszta köszöntéssel, ökölbe szorított emelt karral üdvözölte a vonat utasait. Diószegen több mint 500-an csatlakoztak hozzájuk, Galántán és a többi állomásokon további százak. A komáromi és a gútai résztvevők hajóval érkeztek. A párt felhívására tömegesen jöttek Tornácra Léva, Érsekújvár, Farkasd és a környékbeli falvak dolgozói. A harcos nap programja: a menet élén magyar népviseletbe öltözött lovasbandérium haladt, utána magyar népviseletű lányok csoportja. A lányok menetét mintegy 2000 feldíszített kerékpáros követte. A menetet 60 zászlóvivő tette színessé, a zászlók feliratai szlovák, magyar és német szövegűek voltak. Ezután Major, Steiner, Lőrincz, Mikulícek, Krejbich és Ponican elvtársak haladtak, majd tovább népviseletbe öltözött lánycsoportok, valamint a trnavai cserkészek részlege menetelt. A felvonulást hat munkás-zenekar, valamint cigány zenészek kísérték lendületes indulókkal. Az útvonal a különféle nyelvű antifasiszta jelszavaktól volt hangos. A tízezren felüli tömeg lelkes hangulata mellett Poszpis elvtárs nyitottcf meg a manifesztációt. Rövid bevezető szavai után átadta a szót Major István elvtársnak. Major elvtárs fellépésénél a lelkes harcos tömeg spontán kitörő tüntetésétől és az Internacionálé hangjától visszhangzott a tér. Az Internacionálé hangja egy szilárd harcos akaratot fejezett ki: a köztársaság megvédésének, a fasizmus elleni kérlelhetetlen harc akaratát, mely a proletár internacionalizmus legszebb megnyilvánulása volt. Major elvtárs szavait szűnni nem akaró helyeslés és taps kísérte. Beszédjében kihangsúlyozta a manifesztáció rendkívüli jelentőségét. A nemzetközi helyzettel foglalkozva kifejtette, hogy a világ egy rettenetes katasztrófa felé rohan. Új világháború van .készülőben. Dél-Szlovákia népe előtt ez a kérdés áll, mit tenni? A válasz világos: a Csehszlovák Köztársasá* got, mely a világfasizmus útjában áll, a magyar dolgozók utolsó csepp vérükig védelmezni fogják. Mojor elvtárs szavai után Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a cseh né*> nevében Mikulícek elvtárs, a német dolgozók nevében Kreibích szenátor elvtárs üdvözölte Dél-Szlovákia népének béke-manifesztációiát. A jelenlevők feszült figyelemmel hallgatták a cseh és német nép képviselőit, akik tolmácsolták népeik elszánt harci akaratát, hegy a szlovák és magyar dolgozókkal egységesen megvédik a köztársaságot. Ezután Ján Ponican elvtárs szlovák és Lőrincz elvtárs magyar nyelven a kultúrdolgozók nevében intéztek lelkesítő beszédet a manifesztáció résztvevőihez. Lőrincz elvtárs beszédében ismertette a feszült nemzetközi helyzetet, mely Ausztria lerohanásával állott elő. Kitért azokra a sérelmekre, melyek a szlovákiai magyar kisebbséget érték, iskola-, politikai, állampolgársági és más kérdésekben. De ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ezen sérelmek orvoslása most, amikor a köztársaság veszélyben van, csak másodrendű kérdés. Szlovákia magyar, szlovák és más nemzetiségű népeinek legfontosabb feladata minden ellentetet félretéve összefogni a köztársaság megvédéséért. A' harcos békemanifesztáció határozatot fogadott el, melyet Benes köztársasági elnök címére a Várba küldött. A határozat kifejezi Dél-Szlovákia magyar és szlovák népeinek elhatározását, hogy készek minden áldozatra a köztársaság megvédése érdekében, s ugyanakkor felhívja a kormányt, hogy ne hátráljon meg a reakció előtt, mert ez a köztársaság összeomlását jelentené. Befejezésül Poszpis elvtárs, a község kommunista bírája felhívta a jelenlevőket, hogy a manifesztáció gondolatát vigyék széjjel a falvakba, majorokba, városokba, mert ezzel jelentősen hozzájárulnak az antifasiszta front megerősítéséhez. A manifesztáció után a Vág partján kitünően megrendezett kultúrakadémia-program következett. A kultúrprogramot a bratislavai „Műhely", a ligetfalusi és a dornkappeli kultúregyüttes, a komáromi kultúrcsoport, valamint a komáromi kerékpárosok magas színvonalú művészi teljesítményei nyújtották. A lévai és az érsekújvári kultúregyüttes fellépése énekkel és szavalatokkal gazdagította a programot. A jól sikerült békemanifesztációnak méltó befejezése volt Arany János: Toldi Miklós elbeszélő költeményének szabad színpadi előadása, melyet a diószegi proletár kultúregyesület adott elő Háber Zoltán elvtárs rendezésében, nagy sikerrel. * 4Í. * 20 év távlatából visszatekintve Dél-Szlovákia népeinek harcos megmozdulására, büszkén megállapíthatjuk, hogy Dél-Szlovákia magyar ajkú dolgozó népét nem tudták megtéveszteni Eszterházy és Szüllő hangzatos jelszavai. Szlovákia magyar dolgozói az ország többi népével a kommunista párt mellett felsorakozva készen álltak a köztársaság védelmére, a barbár fasizmus megfékezésére. Pártunknak minden erőfeszítése ellenére sem sikerült megteremtenie a más pártokkal való egységfrontot, mely egységes fellépéssel a kormányt gerinces cselekedetre kényszerítette volna, hogy bátran szembeszálljon a német hordákkal. Atörténelem azonban nem fog megismétlődni! R.
